Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Kövirigó (Monticola saxatilis)
Színezete fején és nyakán világoskék, testalja és farka narancsvörös, farkcsíkja fehér, szárnya fekete, tehát nagyon díszes madár. Élőhelye: Spanyolország, Közép-Ázsia, Kelet-Kína, a Keleti-Kárpátok. Kedveli a napos, meleg sziklafalakat. Nagyobb rovarokkal táplálkozik, gilisztákat, csigákat, kisebb gyíkokat is fogyaszt. A sziklát leshelynek és éneklés helyének használja. Villanyoszlopokról, huzalokról és ágakról is figyeli a mozgó rovarokat. Fészkét jól rejtett sziklarepedésekbe rakja. A telet Afrika trópusai alatt a száraz sztyeppéken tölti. Afrikában öt rokon faja él.
Egyéni élményem: amikor nyaranként a Békási-szoros mészkő sziklái között, a zúgó, lefele siető Békás-patak mellett haladtam a barátaimmal, a narancsvörös színekben játszó kövirigó ott villódzott egyik nagy kőről a másikra. A havasok egyik ékköve. A látvány örökre megmarad emlékezetemben.
Vízirigó (Cinelus cinclus)
Sebes folyású, köves medrű patakok mellett érzi jól magát. Seregélynagyságú, ökörszem alkatú madár. Viselkedése csodálkozásra késztet. Surranó, gyors repülése közben krri hangon szól. Alacsonyan a víz felett repül, leül egy kőre, s szüntelenül bókol, fehér mellpajzsát villogtatja. Nemsokára a patak vizébe veti magát, majd egészen más helyen bukkan ki. Szembeúszik a patak sodró vizével, forgatja a köveket, s alóluk csipegeti fel a tokos vízi bogarakat. A víz alatti élelemszerzésnek a mestere. Fél percig is víz alatt tud maradni, 20 méternél is többet úszik vízfenéken. Erős karmai a folyóvízben megkönnyítik kapaszkodását. Fartőmirigye nagy. Sűrű tollazata a bőrét védi az átnedvesedés ellen. A családnak négy faja sok országban él. Hosszú idő alatt alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz. Eurázsiában és Amerikában a gyors folyású, tiszta vizeket kedveli. A szennyezett vizeket nem tűri, fennebb költözik a havasi patakok mentére.
Egyéni élményem: 1963 óta a Szováta-patakban sok százszor láttam lemerülni és 15-20 méterrel fennebb fölbukkanni a víz alól. A ’60-as években még jóval tisztább volt a patak vize. Kis körzetben akár fél óráig is időzött, majd víz alá merült. Több ízben láttam ujjnyi halacskával a vízből kiálló nagy kőre szállni, bókolt, majd megpihent. Télen, fagyos, jeges patak fölött kövön ülve énekel, füttyjátéka kellemes hatású. A jégtáblák alatt is keresgél, halászik. Világítóan fehér köténye és mélyfekete kabátja feledhetetlenül szép látvány.
Forrás: Állatvilág, Madarak. Gondolat Kiadó, Budapest, 1978
Összeállította: Márton Béla