27 cm-es. Színpompás tolláról, hosszú, hajlott csőréről és megnyúlt középső farktolláról könnyen felismerhető. A hátoldala gesztenye-vörös és kénsárga; kézevezői és farka kékeszöld. A torka aranysárga, a melle és hasa élénk kékeszöld. A szeme kárminpiros. A fiatalok színei nem annyira élénkek. Nemcsak a színei szépek, hanem a repülése is nagyon sajátos. Nyilallva suhan a fák és vizek fölött. Oly könnyedén röppen föl a kiemelkedő ágról, mint a tarka lepkék. Ügyesen vadászik a szitakötőkre, darazsakra, rovarokra. Vadászás közben hirtelen irányt tud változtatni. A levegőben ritkán látjuk egyedül, társasan kutat, tájékozódik. A hangja „gyur-gyur” vagy „pur-purr”, nem hasonlít egyik madárfajéra sem.
Telepesen fészkel homokbányák, folyópartok meredek falában. Költőüreget váj a löszfalban, homokos partokban. Erdélyben fészkelőhelyei vannak az Olt, a Küküllő, a Maros és a Szamos szakadékos, homokos partjaiban. Háromszék hat helyéről jelezték fészkelését (Sepsiszentgyörgy és környéke).
Télen a trópusi Afrikát keresi fel. Járásra nem alkalmas, gyenge lábaival és karcsú, hegyes csőrével ássa ki 10-25 nap alatt járatait, amelyek a folyópartokban néha 2 méter mélyre is benyúlnak. Néha 12 kg földet is megmozgat. Fészket nem épít. Az 5 vagy 6 fényes, fehér tojás a kiöklendezett köpeteken vagy az emészthetetlen kemény részeken helyezkedik el. Ezek a részek a méhek és darazsak, poszméhek, poloskák, bogarak kemény szervei. A fiókák tolla tüskés, sokáig zárva marad a tollak zászlaja. A kotlás 20 napig tart, az etetés-nevelés ugyanennyit. A szülők a költési időn kívül az éjszakát gyakran ágakon töltik, egymást melegítve, vagy sűrűn egymás mellett a telefonvezetékeken szorulnak össze.
Költőink közül Áprily Lajos finom érzékkel figyelte meg és fogalmazta meg a Maros közelében fészkelő színpompás madarak sajátosságait:
Gyurgyalagok
Ékes tollú szivárvány-madarak,
fuvola-füttyel, ringva szállanak.
A Maros-parton volt egy fűzberek,
abban lakott egy gyurgyalag-sereg.
Titkos utakra madarat ki hajt?
Ki küldte hozzám ezt a drága rajt?
Házam körül köröz. Varázs-körök?
A Maros a lelkemben hömpölyög.
Költöző madár
Ázott mezőkről száll az őszi szag.
Hol jársz te már, gyönyörű gyurgyalag?
Lobogva kéklő déli ég alatt
arany sugár villantja tolladat.
Messzi tájak gyurgyalagjai
E csoporthoz 24 színpompás, karcsú rovarevő faj tartozik. Testhosszuk 15-35 cm között ingadozik. Költésük biológiája eléggé egyezik az európai fajéval.
Zöld gyurgyalag (Merops superciliosus). A színe túlnyomórészt zöld, csak a torka és a szárnyalja rozsdavörös, fekete szemcsíkját kék tollak szegélyezik. Hazája Dél-Ázsia és Észak-Afrika füves területei. Ahol nincsenek partszakadások, ott e madár ferdén a sík talajba fúrja járatát.
Feketefarkú gyurgyalag (Merops ornatus). Rajta a zöld szín uralkodó. Amikor repülés közben kiterjeszti rézszínben átvilágló szárnyait, elővillan világoskék farcsíkja is. Különösen tarka mintájú a feje: melynek teteje rőtes-barna, a szemén keresztül fekete sáv vonul, pofái égszínkékek, a torka telt sárga. Fekete farkának csaknem fonál vékonyságú középső tollvégein díszes lobogók vannak, s 5 cm-rel nyúlnak túl a többi kormánytollon. Kellemes csengésű hangja
„piüpiü”-nek hangzik.
Kármin gyurgyalag (Merops malimbicus). Kongóban és attól északra, Ghánáig él. Hátának sötétszürke színe elüt a farok mély indiai vörös színétől és a testalja tiszta kárminpirosságától. A két színt egy fehér csík választja el egymástól, amely az álltól a nyak oldaláig húzódik.
Gyönyörű a piros gyurgyalag (Merops nubicus). A fiatalok színezete fakó szürkésvörös és hiányoznak a farok nyárstollai. Társasan fészkel Közép-Afrika folyói közelében. Fészekjáratai gyakran partszakadásokban találhatók. Több ezer párból álló telepét felfedezték sima, füves terepen is. Az ilyen népes telepeken a járatok ferdén vezetnek a föld mélyébe, néha két méterre. Ásás közben a madár a szilárd talajt heves csőrvágásokkal lazítja fel, a földet pedig rövid lábait váltogatva, gyors mozdulatokkal kaparja ki. Eközben néha a csőrére kell támaszkodnia. Költés után a piros gyurgyalagok dél felé vonulnak, az Egyenlítő közelébe.
A rózsaszínű gyurgyalag (Merops nubicoides) a délebbi költőterületről észak felé vonul. A színe hasonló az előbbiéhez, de ennek a torka is piros, a testoldala pedig okkerszínű.
A remete gyurgyalag (Nyctyornis amieta) a Maláj-félszigeten, Szumátrán és Borneóban fészkel. Éjszaka is énekel. Ezekben a percekben színes homloktollait és meghosszabbodott farktollait erősen felmereszti. Ennek biológiai jelentése van. Alapszíne élénkzöld, még a farka is, viszont a testalja fekete szegélyű erőteljes sárga. Feje tetején tömörülnek az ellentétes színtónusok. A teltzöld mellé sorakozik a torokpajzs rikító cinóbervörös színe, a szemkörnyék égszínkékje és a homlok finom bíborszíne, amely világoskékben játszik.
Zafírgyurgyalag (Melittophagus mülleri). Háta és szárnyai mély indiai vörös, feje oldalt és a melle fekete, s ezt egy kárminvörös csík zárja le, amely az állától húzódik. A testaljának többi része és farcsíkja mély ultramarinkék. A tarkója is ultramarinkék. A tarkójától egyenletesen világosodik rózsaszínnel árnyalt fehér homlokáig.
A gyurgyalagfélék tollazatában a trópusok teljes színpompája bontakozik ki.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató