A havasok és hegyvidékek madarai (39.)

A madarak tolláról

A természet csodálatosan öltöztette fel a madarakat. Az ő tollazatuk sokféle célt szolgál, mely nemcsak a repülés fontos tényezője, hanem egyébre is nagyon alkalmas. Ezt látni fogjuk az alábbi összefoglalóból, amely jeles kutatók, ornitológusok vizsgálataiból ered. 

„A tollcséve mindkét oldalán nagy számban ülő ágakról finom sugarak indulnak ki. Apró kis horgok nyúlnak át a szemben ülő ívsugarak barázdáiba, és ezzel ezerszeres összefonódást alkotnak. Tehát a toll számtalan kis alkotórésze egységes, hajlékony és ellenállóképes felületbe záródik össze, aminek lényeges előnye a tagolatlan szarulemezzel szemben az, hogy így sokkal könnyebbé vált. Annak ellenére, hogy csaknem valamennyi madár testét a tollak nem egyenletesen borítják, hanem bizonyos tollpásztákból erednek, és csupasz sorokat hagynak a barázdák között, mégis a tollak a testet hiánytalanul fedik, és a test körvonalainak kialakításában olyan sima felületet biztosítanak, amely repülés közben az áramló levegővel szemben kevés ellenállást fejt ki. A tollazat teljesen elzárja a testet a környező levegőtől, ami sokszor jóval hidegebb, mint a test; a test melegének megóvását a bőr alatti zsírréteg, valamint a pihék finom takarója teszi lehetővé. Ráadásul a madár ezt még szabályozni is tudja, amennyiben a tollazatát lesimíthatja vagy felborzolhatja. Tudvalevőleg a levegő rossz hővezető, márpedig a tollazat alatti réteg, amely a testhőmérsékletet megóvja a káros behatásoktól, tartós, mert a sokszorosan egymásba nyúló pihesugarak lazán raktározzák a levegőt. A tollazat finom felépítése ezenkívül olyan berendezésű, hogy a sugarak szövevényének nyílásai kisebbek, mint a vízcseppek; ez biztosítja a tollazat vízállóképességét, ami rendkívül fontos szakadó esőben vagy a vízimadarak számára. Korábban a tollazat vízállóképességét a fartőmirigy olajos váladékának tulajdonították, az újabb kutatások azonban azt bizonyítják, hogy ez az olaj csak a szaru simulékonyságát őrzi meg, ami természetesen fontos a vízálló szövedékhez. Más bőrmirigyei a madaraknak nincsenek, ezért nem izzadnak, hanem lihegni kénytelenek, vagyis nyitott csőrrel gyorsan lélegeznek, hogy a nagyobb párologtatás következtében lehűljenek. 

(…)

A tollazat rajzolata alapján ismerhető fel igen sok madár. De nemcsak mi ismerjük fel a madarakat, hanem a párjuk, fiókáik, a csapathoz tartozó társaik is. 

(…)

Még sok a megválaszolatlan kérdés. 

Például miért fehér a pingvinek és a viharfecskék hasa?

Miért van piros folt az ezüstsirály csőrén? A megállapításokban lehetnek tévedések, de annyi bizonyos, a madárvilág sokrétűsége nem a hullámzó véletlen eredménye, hanem elsősorban a környezet hatásáé.”

Megjegyzés: a fenti megállapításokat az Uránia Állatvilág Madarak című kötetéből idéztem. Bp., 1978.

Összeállította: Márton Béla