A havasok és hegyvidékek madarai (46.)

(kiegészítés az uráli bagolyhoz)

Az Ural hegységre utaló eredet nem zárja ki életterének későbbi bővülését. Bizonyítékaink vannak rá, hogy a Görgényi-havasokban, a Kis-Küküllő menti erdőkben is fészkel. 

2012 egyik estéjén Levente fiam autóval Szováta felé tartott, amikor az aszfaltúton nagyobbacska tollcsomóra lett figyelmes. Félrehúzott, megállott, és a valamivel korábban elütött madarat hazahozta. Itthon az Európa madarai kötetben megtalálta a részletes jellemzést és az uráli bagoly színes képét. Ennek a nagy madárnak a szárnyait, lábait most is őrzi, én magam is többször vizsgáltam szellős helyen tartott szárnyait és erős körmös lábait. Béldi Miklós ornitológus leírása is bizonyítja, hogy a dombvidéket a bő táplálékforrásért kedveli. 

Uhu (Bubo bubo)

65-70 cm. Ez a legnagyobb európai bagoly. Tollfülei messziről is láthatók. Sárgásbarna tollazata hátrafele nyúló sötétbarna ékformákkal sávozott. A szeme feltűnően nagy és narancsvörös. Erejét mutatja az a tény is, hogy a nyulat, császármadarat, siketfajdot, macskát is megfogja. Ha kevés az ennivaló, akkor megeszi a gilisztát, az éticsigát, a gyíkot is. A mogyorós pele, a nagy pele és a mókus is zsákmánya lehet. A természetjárók, az erdészek és az ornitológusok azt tapasztalták, hogy alkonyatkor és hajnalban vadászik. 

Nappal fák üregében, sziklarepedésekben pihen. Alkonyatig idejét a vastag faágak tövében, a törzs közelében pihenéssel tölti. Minden esetben magányosan vadászik. Béldi Miklós írja, hogy „étlapján 50 emlős és kb. 200 madárfaj szerepel. Erdőben, erdei tisztásokon, fás legelőkön gyakori áldozatai: a szarka, kék galamb, fekete rigó, énekes rigó, léprigó, erdei egér, sün, macskabagoly, fekete harkály, őzgida, rókakölyök. A mezőgazdasági területeken mezei egeret, mezei pockot, hörcsögöt, menyétet, seregélyt, varjút, fogolyt, fácánt, vércsét, egerészölyvet fog. A vizek környékén vöcsök, récefélék, szürkegém lehet a tápláléka. Nem veti meg a békát, megfogja a pisztrángot is. Sajnos, a teljes kipusztulás veszélye fenyegeti”.

Hangja: mély, rövid „u-hu”; a második hangcsoport halkabban hangzik. A fészkénél éles „kvek, kvek” hangsort hallat. 

Nagy faodvakban, ragadozómadarak elhagyott fészkében vagy sűrű aljnövényzetben költ. Ha meg kell védenie tojásait, bátran szembeszáll a hollóval, az egerészölyvvel vagy a sassal. Szovátán az erdőszélek öreg bükkfáin többször látta néhai Makkai János természetjáró gazda, valamint a figyelmes erdészek. 

 

Fekete István: Hú

Fekete István (1900–1970) nemcsak jeles szaktudással rendelkező agrármérnök, hanem kitűnő szépíró volt. Állatregényei (Csí, Kele, Lutra, Hú, Bogáncs) kellőképpen bizonyítják természetszeretetét, és a közelünkben élő állatok tulajdonságainak mély ismeretét. Gyermekkora óta figyelte a természet jelenségeit, a madarak, emlősök, fák és kultúrnövények életét. Amikor agrármérnökként a határt járta, akkor sem kerülte el figyelmét az állatok mozgása, viselkedése, szaporodása, ősszel egyes madárfajok déli országokba való vonulása. 

Hú című regénye a legnagyobb európai baglyok, az uhuk egyik nemzedékéről szól. Ők hárman a nagy folyó melletti, fölötti barlangban születettek, az ember emelte ki őket onnan, hogy saját céljaira használja. 

Az író az utóbbi évszázadok bagolynemzedékeinek szemével láttatja történelmünk jelentős eseményeit: a tatárjárást, a török hódítást és az 1848-as forradalom emlékezetes csatáit. 

A regénybeli események azzal kezdődnek, hogy Kis-Magyar János növendék fiú erőfeszítés árán behatol a barlangba, hogy megfogja a három bagolyfiókát, és elvigye a patikáriushoz, aki hajlandó pénzt adni értük. Az író céltudatosan megrajzolja a kis baglyok viszonyulását a szállításuk szokatlan hangjeleihez, a bezártság lélekölő hatásához. A növendék baglyok mindent látnak, mindent hallanak abból, ami körülöttük történik. Két-három hét alatt hozzászoknak az új táplálkozási rendhez, de a hiányérzetük végig megmarad: hiányzik a szabadságuk! Csak álmukban jutottak el időnként a szülőhelyre, a barlangba, ahol szabadok voltak és hajdanában a szüleik mindennel ellátták őket. 

Az események folyamán bőrből béklyót kötnek egyik lábukra, karabinert kapcsolnak a béklyóhoz, és vadászni tanítják őket. Az író közben színesen ecseteli saját korának társadalmi eseményeit is, különösen a II. világháborús készülődéseket, a fiatal férfiak behívását katonának, amelyhez semmi kedvük nem volt, az érdekeltségük teljesen hiányzott. A II. világháború kitört, a vadászatra befogott baglyok akkor váltak szabaddá. 

Összeállította: Márton Béla

 

Hibaigazítás

A 2015. november 27-i Népújságban megjelent Havasok és hegyvidékek madarai 44. részében, a 2. hasáb 1. bekezdésében: …több költőt megihletett; a 4. hasáb 1. bekezdése: Egyéni élményeim.