A havasok és hegyvidékek madarai (47.)

Erdei fülesbagoly (Asio otus)

35 cm. Közepes termetű, a tollfülei hosszúak. Rozsdássárga tollazatát sűrű, sötét hosszanti sávozás és finom keresztvonalak tarkítják. A fejformája szögletesebb, a teste karcsúbb, mint a macskabagolyé. Narancssárga szeme messziről is világít. Repülés közben a szárnya és a farka hosszabbnak tűnik. A réti fülesbagolynál zömökebb. Nappal a sűrű lombok között rejtőzve pihen; ilyenkor egyenes testtartással tölti az időt. Étlapján tücskök, sáskák, erdei egerek, gyíkok, pockok, mogyorós pelék, csigák szerepelnek. A hangja sóhajtásszerű, néha füttyentő hangot is hallat. Párválasztás idején a szárnyait csattogtatja. Az év nagy részét csendesen tölti. Kedveli a fenyveseket, a fenyőcsoportokat, a természetjárók lomberdőkben is látják. Rendszerint a varjak és ragadozó madarak elhagyott fészkét foglalja el; faodvakban is költ, fehér tojásokat tojik. Az egész Kárpát-medencében előfordul, télire is nálunk marad. 

Szovátán őszi gombászás idején a bükkerdőben láttam, amikor egyik fáról a másikra repült. Sajátos, finom szerkezetű, puha tollai hangot nem adtak. 

Arany János munkái közül Az elveszett alkotmányban szerepel biológiai mozzanattal, egérlesés közben. Mondatának metsző társadalmi éle van, az önzést bírálja vele. 

 

Kuvik (Athene noctua)

21 cm. Kis termetű bagoly. Épületeken, faágakon ferde testtartással pihen. A háta sötétbarna, és azon fehér sávok meg fehér pettyek képeznek mintázatot. A testalja fehéres sötétbarna, hosszanti sávozással. A fejformája kissé lapított, sárga szeme miatt a tekintete „szigorúnak” tűnik. Nappal épületeken, huzalok oszlopain, faágakon láthatjuk. Rendszerint alacsonyan száll, a röpte hullámvonalú és sebes. Étlapján mezei egerek, cickányok, vándorsáskák, szöcskék, csigák, gyíkok szerepelnek. Kedveli a mezőgazdasági területeket, a köves, csupasz hegyoldalakat és a házak közelségét; sziklákon vagy épületeken fészkel. Az egész Kárpát-medencében előfordul. 

Klasszikus költőink közül Tompa Mihály A sólyom és a kuvik című versében szerepel a régi épületeket kedvelő kuvik; minden versszak refrénje a „kuvik, kuvik!” A nép hite szerint hanggal jelzi, hogy valaki távozni fog az élők sorából. 

„Csillagtalan, sötét az ég./ Az óra már éjfélt ütött./ Kiabál a halálmadár/ Rozzant szegény viskó fölött.” A madár bevonása nélkül a költemény sokat vesztene hatásából. 

 

Hóbagoly (Nyctea scandiaca)

52–65 cm. Nagy termetű, fehér tollazatú, kerek fejű bagoly. Sötétbarna sávok, foltok is színezik a külsejét. A hímek rendszerint fehérebbek. A zsákmányállatokra nappal és magányosan vadászik. Nyugodt siklórepüléssel közeledik az áldozathoz, aztán villámgyorsan rácsap, soha nem szalasztja el. Gyakran vadászik sarki nyúlra és a hideg zónában élő récefélékre. Pihenőhelynek tekinti a magas kősziklákat, nyílt síkságon álló oszlopokat és a dombokat is. Az ornitológusok megfigyelése szerint négyévenként inváziószerűen a mérsékelt időjárású országok felé vonul; néha Magyarországra is eljut. Hasonlít a fehér vadászsólyomra, de ennek nagy és kerek a feje, lassúbb a repülése. Csak költés idején hallatja a hangját, ilyenkor többször megismétli éles kiáltását. Élőhelye a sarkvidéki tundra. Amikor a hóbaglyok tömegesen megindulnak dél felé, a mocsarak és tavak táján meg a tengerpartokon keresik élelmüket. 

Összeállította: Márton Béla