A havasok és hegyvidékek madarai (5.)

Őszapó (Aegithalos cadatus). Nyolc hosszú farkú faja szabadon álló, golyó alakú fészket épít. A cinegék között – testalkatuk miatt – külön családba sorolják őket. A ritkás aljnövényzetben, dús lombú erdőkben, külvárosi kertekben érzi jól magát. Költés idején alig mutatkozik. Költés után csoportosan keresi az élelmet a fák koronájában, bokrokban. A vékony ágakon ügyesen tornászik. Farkával együtt 14 cm, melyből a farka 8 centi. „Cserr” és „szi-szi” hangot hallat. 

A tojó egyedül költ, a hím éjszakára bekérezik a fészekbe. A kicsik etetésében a hím is részt vállal. Hosszú farka a szűk fészekben gyakran elgörbül. 

Fészkelőhelye: Európa, Észak-Ázsia, Dél-Szibéria, Kamcsatka, Japán és Kína. 

A feje fehér, a nyaka tájéka fekete, a begye fehér, hátrább pedig rózsaszínes. 

Személyes megfigyelésem: 1985-ben, ősz eleji szedergyűjtés közben láttam kisebb csoportot a szakadáti erdei fenyves táblában. Szi-szi hangsort ejtve hívták egymást a bozót felé. 

Négy évvel később a szovátai sós tavaktól északra, a Bunda nevű hegyoldalon, novemberi ködös, hűvös időben szálltak tölgyágról tölgyágra, s mintha az elmúlt meleg napokat siratták volna, alig hallatszott szi-szi-szi panaszos hangsoruk. Libegő, törékeny kis madarak voltak, de együtt, csoportosan mégis vállalták a közeledő, zordon téli napok leküzdését. 

Zsezse (Carduelis flammea). Apró termetű, 13 centis madárka. A csízhez hasonlóan viselkedik. Színezete a kenderikéhez áll közelebb. 

Fészkelőhelye: Eurázsia, Amerika északi része, Szlovákiában a Tátra. A Cseh-erdőben is fészkel. Télire leereszkedik Európa középső részéig. 

Színezete szürkésbarna, csíkos homloka élénkpiros, álla fekete, a hímek melle rózsáspiros. Északi hazájában sokféle magot megeszik, a földről is fölszedi 

őket. Úgy tornászik az évelő növényeken 

s az alacsony bokrokon, mint a

tengelic. A hó alatt áttelelő törpe nyír rügyeit különösen kedveli. Ahol a törpe 

nyír él, ott mindenütt fészkel. Könnyed röpte hullámvonalú. Télen nagy csapatokban gyülekezik. 

Hangja: röptében szól a fémes csengésű „zse-zse-zse”. Csicsergő énekében halljuk a hívó hangokat is. 

Élőhelye: bokrosok, sarjerdők, leginkább égeresek és füzesek. A borókásokban társasan fészkel. Magyarországra és Erdélybe nagy csapatokban érkezik. 

Egyéni élményeim: 1980–1989 között, télen, a déli órákban gyakran útba ejtettem az árokparti magas égerfákat. Az ágak végén a kis tobozkákat bontogatták a piros homlokú, apró madárkák. Az égerfák koronája alatt, lenn a fehér havon is 10-20 zsezse szedegette a magokat. Szüntelenül beszélgettek egymással. Szovátán égerfa van bőven. Így a „madárkonyha” sok száz zsezsét ellát ősztől tavaszig. Ennek számos télen és kora tavaszon szemtanúja voltam. 

(Folytatjuk)

Összeállította: Márton Béla