Házak alá került római vár

Leletmentés Sóváradon

Köztudott, hogy az ókori rómaiak vidékünkről bányászták a sót, amit az általuk épített utakon szállítottak a birodalom más vidékeire. Az ókori Dacia elfoglalása után a birodalmi határ kinyúlt a Kárpátokig, így nemcsak a sószállítmányok, hanem a határ biztonságáért védelmi vonalat (limes) építettek ki. Ennek része volt megyénk területén a mikházi, a sóváradi és a marosvécsi castrum is, a hozzá tartozó civil településekkel. 

A Maros Megyei Múzeum munkatársai több éve tárják fel a mikházi katonai telephelyet. A munkálatokat megkönnyíti, hogy az ásatásokat szabad területen végezhetik. A sóváradi castrum fölé lakóházak épültek. Legutóbb a községközponti utcák aszfaltozása előtt, az idén április 21. és július 30. között végeztek leletmentő munkálatokat a régészek dr. Nicoleta Man, dr. Daniel Cioată és Diana Angus irányításával. Az eredményeket nemrég összesítették és nyilvánosságra hozták. 

Az egykori castrum a falun átvezető pataktól keletre volt, egy magasabb területen. Föléje az évezredek során házak épültek, két utcát is kialakítottak, így lehetetlenné vált a teljes, szisztematikus feltárás – tájékoztatott dr. Nicoleta Man, majd kifejtette: 

– A felszínre került törmelék alapján már a XIX. században tudomást szereztek a vár létezéséről. Először 1958-ban Székely Zoltán régész végzett ásatásokat. Ez alkalommal megállapították az egykori vár alakját, megtalálták a sarkokon levő bástyák alapját, beazonosították a kapukat és megállapították, hogy majdnem 1 méter széles falai voltak, helyenként az alapozásnál elérte a 2,5 métert. Kevés írásos emléket találtak. A pecsételt téglák alapján kiderült, hogy itt is a Cohors prima Alpinorum alakulat katonái szolgáltak, mint Mikházán. (Sz. m.: a castrumokat az ott szolgáló katonák építették, saját védjegyükkel látták el az általuk készített téglákat.) 

A jelenlegi ásatásokon egy 2,40 méteres falat tártak fel, mert a különböző munkálatok (házépítés, akna, telefonvezeték árka stb.) teljesen tönkretették a római hagyatékot. Ezzel szemben találtak egy vaskori lakásmaradványt, amit egy elszenesedett gerenda, tapasztott falmaradványok, kerámiatöredékek, kéz- műves csat és gombok igazoltak. Sikerült megtalálni a római kori barakkok falait is, ezeken keresztül halad a jelenlegi csatornahálózat, illetve a telefon- és internetvezeték. A barakkoknak 60 cm-es falai voltak, gerendával körülvett elválasztó deszkafalakkal. Kívülről agyaggal tapasztották be, a padlón malter, kerámia- és mészkő habarcsot találtak. A nyomok azt igazolják, hogy több ehhez hasonló barakk volt a castrumban, be- azonosították a köztük kialakított kőburkolatú belső járdákat, utakat. 

A leletmentési munkálatokon a régészek tanulmányozták az építészeti technikát, kiegészítették az ismereteiket az 1958-as kutatások után. Kis felületen dolgoztak, de ezáltal pontosabb képet kaptak a castrum elhelyezkedéséről, azonosítani lehet a legfontosabb épületeket, és most már tudják, pontosan hol volt a főkapu. 

Tekintettel arra, hogy a castrum fölé épült házakkal, a jelenlegi infrastruktúra-hálózattal (árkok, vezetékek, lefolyók, ülepítők stb.) szinte teljesen tönkretették a vár föld alatti struktúráit, nehéz további kutatásokat folytatni. Szegényes leletanyag is előkerült, a helyszíni kutatásoknak és a modern technológiának köszönhetően pontosan meg tudják határozni a castrum helyét, nagyságát, és ebből következtetve meg tudják becsülni, kik és hányan szolgálhattak itt, miként működhetett a római kori védelmi rendszer a többi castrummal és őrtoronnyal együtt, amelyek egy részét az utóbbi években sikerült beazonosítani.