Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2019. május 4-én az ótordai Adorjánné Weress Margit viszontagságos út után emlékiratainak második kötetével – Magyar szó Erdélyben. Visszaemlékezés II. – újból „hazaérkezett”. A Kriterion és a Polis könyvkiadók közös munkája nyomán az Unipán Helga tervezte elegáns borítóval megjelent könyveket Józsa Lajos István unitárius lelkész ajánlotta a tordai közönség figyelmébe.
A könyvekért Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó vezetője mondott köszönetet a hódmezővásárhelyi dr. Berényi Károlynak, aki felesége (Weress Margit Ilona húgának unokája) révén ismerte meg a családi ereklyeként őrzött 900 oldalnyi, kilenc kötetet kitevő emlékiratot, amelyet annyira megkedvelt, hogy segítőtársakat keresett és talált a rendkívül érdekes és értékes kordokumentumokat tartalmazó írást közkinccsé tételére. Munkájában Liktár Katalin fiatal budapesti kutató személyében talált értő segítőtársra, aki Áprily Lajos és Reményik Sándor levelezésének feldolgozása és kiadása során találkozott Weress Margit nevével. Ő vállalta a kötetek gondozását, és a dr. Berényi Károly előszavával ellátott első kötet után a második előszavának a megírását.
Ótordai Weress Margit hazaérkezése egy szép tavaszi napon történt, amikor a Torda patinás régi házakat őrző központjából nyíló kis parkban – amelyet a református templom hatalmas tömbje, a magyar középiskola épülete és a történelmi múzeumnak helyet adó reneszánsz stílusú egykori fejedelmi palota határol – kinyílt a rózsaszínű gyertyáikkal ékes gesztenyefa. Különleges virágaival, sudár törzsével, amely mélyen gyökerezik Torda földjébe, az volt az érzésem, hogy az emlékirat főhősét jelképezi, a szép tanárnőt, aki erős hittel, rendkívüli szorgalommal, bátorsággal, őszinte lelkesedéssel vállalta a felekezeti tanítók képzését, mert tudta, hogy tőlük függ erdélyi létünk jövője.
Az első kötet az 1894-ben született emlékíró gyermek- és ifjúkorát mutatja be. Weress Margita Torda főterének 41. szám alatti emeletes polgári házában született, amely a vármegyének és a városnak jeles személyiségeket adó nemesi család lakhelye volt közel száz éven át. Ott látták vendégül a Torockón anyagot gyűjtő Jókai Mórt is. Manapság hiába keressük a csinos főtéri házak között, az 1944-es tordai csatában lebombázott családi házak helyén jellegtelen tömbházak épültek.
A memoáríró édesapja, Weress Ferenc a vármegye köztiszteletben álló, kedélyes főállatorvosa volt, akit olyan nagyszerű embernek ír le lánya, hogy hozzá hasonló jellemet csupán enyedi tanártársában, jó barátjában, Jékely (Áprily) Lajosban ismert meg. Édesanyja, a Szegeden született Jeney Adrienne a korabeli feminizmus híve volt, és ebben a szellemben akarta nevelni nagyobbik lányát is, ami több-kevesebb sikerrel járt. Holott a mozgalom hatása tette lehetővé, hogy magántanulóként végezve középiskolai tanulmányait, Weress Margit jelesre érettségizzen, és elvégezze a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem bölcsészkarának magyar-német szakát, s közben egy-egy szemesztert Grazban, majd Budapesten töltsön. Bár kitűnően szakvizsgázott mind a két tantárgyból, és a kötelező gyakorlótanítást is elvégezte, a pedagógiai szakvizsgát a magyar egyetem 1919-es felszámolása miatt már nem tehette le, csak később, 1922-ben Szegeden, majd 1923-ban a kolozsvári egyetemen. Itt a felekezeti oktatás szükségességéről vitába keveredett pedagógiatanárával, aki ezt feltehetően megbosszulta.
Az első kötet dokumentumértékű színes leírás a magyar Torda mindennapi életéről, lakosairól, kereskedőiről, orvosairól, híres vásáráról, egyházi, iskolai, társadalmi életéről, irodalmi kaszinójáról, majd a későbbiekben az 1910-es évek kolozsvári egyetemi életéről. Az első szerelem ideje ez Weress Margit számára, az idillnek azonban az első világháború kitörése vet véget, amelyet testvére, Ákos mellett szerelme is végigharcol.
A május 4-én bemutatott második kötet a szerző pályakezdéséről szól, a nagyenyedi Református Tanítóképzőben induló tanári munkáról, amit a nemzete iránti elkötelezettséggel, példamutató szorgalommal, odaadással végzett. Enyeden kötött barátságot az akkor még Jékely, később Áprily házaspárral, ami egész életén át elkísérte, és emlékiratában beszámolt arról is: hogyan derült ki, hogy az egyre népszerűbb költő Áprily Lajos valójában a nagyenyedi kollégium tanára. Általuk került kapcsolatba Áprily Lajos leghűségesebb barátjával, Reményik Sándorral. Az iránta érzett rajongása már-már szerelem volt, de mivel érzelmei viszonzás nélkül maradtak, kapcsolatuk tartós barátsággá alakult, sűrű levélváltással kísérve.
A kötetben megismertet az alakuló erdélyi irodalom eseményeivel, részletesen bemutatja a korabeli irodalmi folyóiratokat, amelyeknek lelkes népszerűsítőjévé válik. Meghatározó élményt jelent számára a nagyenyedi kollégium 300. évfordulójának a megünneplése. Mivel szépen szaval, a két költő barát szívesen bízza rá verseit a kortárs irodalmat, az erdélyi irodalmi lapokat népszerűsítő rendezvényeken, kiszállásokon.
Emlékírásából megismerjük a kollégium életét, tanárait, a korabeli pedagógiai követelményeket, és a kezdő pedagógus igyekezetét, hogy a benne lobogó hazafias lelkesedést továbbadja tanítványainak, akikkel bensőséges kapcsolatot alakít ki. A második évet a kolozsvári katolikus Marianum által befogadott volt sepsiszentgyörgyi Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézetben tölti, ahol magyart, németet, lélektant tanít töretlen lelkesedéssel. Ebből az időből tudósít szemérmes látogatásairól a Pásztortűz szerkesztőségében. A lapban Reményik Sándor az anyaság utáni vágyról szóló két versét közli a szerző kérésére Fehér Magda álnéven. Ebből az időből származik a Weress Margitnak dedikált Magasan című Reményik-vers, ami az emlékiraton kívül a szerző egyetlen versgyűjteményében sem szerepel.
A második kötet érdekes képet rajzol a hajdani mozgalmas fürdőélet utolsó pillanatairól, ugyanis a vérhasból felgyógyult Weress Margit térdízületi bántalmai miatt orvosnő barátnőjével hat hetet tölt Herkulesfürdőn, ahonnan távozásuk előtt vonulnak ki a megszálló francia alakulatok afrikai születésű közlegényeikkel, akik botrányosan bántak a lányokkal.
A kötetben Weress Margit a nála húsz évvel idősebb sztánai pappal való jegyességének kellemetlen pillanatairól és a kapcsolat felbontásáról is beszámol. Mivel hazafias szavalatai miatt a sziguránca megfigyelése alá kerül, tanári állásából időlegesen eltanácsolják. Hivatásának gyakorlásától megfosztva 1924 nyarán – szülei örömére – házasságot köt Adorján Jenő gimnáziumi tanárral; a kötet a Brassóban töltött mézeshetekkel ér véget.
A háborút követő évek zűrzavaros politikai eseményei sem maradnak ki a kötetből. Tanúi vagyunk, ahogy édesapja már nem tud felülkerekedni az 1919 utáni impériumváltáson, nemzedéktársaival együtt elfogadhatatlannak érzi az új világot, és a csalódás szellemi és testi leépüléséhez vezet.
Hogy milyen jövő várt „a tenni akarás vágyától vezérelt tanárnőre”, erre a várva várt harmadik és egyben utolsó kötet ad majd választ.