Hazatérő színek, vonalak…

Balladai hangulatú különös világba nyerhetett betekintést vasárnap délben a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius egyházközség idei első tárlatnyitójának telt házas nagyérdeműje.

Fotó: Nagy Tibor

Balladai hangulatú különös világba nyerhetett betekintést vasárnap délben a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius egyházközség idei első tárlatnyitójának telt házas nagyérdeműje. A Dersi János-terem az elkövetkező hetekben egy vándorkiállítást, a száz éve született, 32 éve elhunyt vásárhelyi festőművész, Tóth József alkotásait látja vendégül, akinek életpályáját a múlt heti Múzsa mellékletünkben ismertettük. A megnyitón Nagy László unitárius lelkész, főjegyző házigazdai minőségben köszöntötte az egybegyűlteket, majd a kiállítás létrejöttének előzményeiről és a gazdag képanyagról Horváth Zoltán György budapesti egyetemi tanár, az elsősorban egyházi jellegű Kárpát-medencei építészetet sorozatban bemutató Romanika Könyvkiadó vezetője beszélt.

– Vásárhelyen mindig otthon érzem magam, és nagy élmény volt számomra részt venni ennek a tárlatnak a megszületésében – jegyezte meg a méltató, aki régóta ismeri a festőművész unokaöccsét, a képek tulajdonosát. – Egy budapesti lakótelepi ház sokadik emeletén, fekete zacskóból került elém az a színpompás világ, amelyet itt most a falakon láthatnak. Órákon át fényképeztem az alkotásokat, és született is belőle egy képeslap-füzet jellegű kiadvány, amely több mint 20 munkát tartalmaz rövid kísérő szövegekkel, részben szubjektív elemzésekkel.

Horváth Zoltán György méltatása elején arra hívta fel a figyelmet, hogy sajnálatos módon Vásárhelyen kevesen ismerik Tóth József figuratív, sok tudást, gondolatiságot közvetítő művészetét, amely a maga egyedi modernségében gyönyörködtet. Ezt követően – a képek elrendezése által is érzékeltetett – tematikai szempontok szerint körvonalazta a sajátos művészi világot, amelyben az arcok kidolgozottsága helyett a szuggesztív részletek – egy szakáll, a hajviselet vagy éppen egy zongora – teszi egyértelműen azonosíthatóvá az egyházi, irodalmi, zenei élet nagyjait, a kiállítás központi helyén látható Dávid Ferencet, Szent Margitot, Liszt Ferencet vagy Kodályt.

– Tóth József technikájának érdekessége a vonalakkal való játék – alkotásain nem látni egyetlen egyenes vonalat –, illetve a különböző színű áttűnések – mondta a méltató, majd a „kedves apróságokra,” a Kodály Zoltánt megjelenítő képen „teli szájjal” éneklő madarakra, a népélet szentjének tekinthető Benedek Elek feje fölött megjelenő glóriaszerűségre irányította a figyelmet.

A szülőváros ábrázolásai közül Horváth Zoltán György a Kultúrpalota egyik megjelenítését találta a legszebbnek, illetve azt a látképet is kiemelte, amely a több száz évvel ezelőtti Vásárhelyt idézi meg. A népi motívumokat, életképeket, mesterségeket felvonultató sorozatból a korongosokat ábrázolóról szólt, a különleges perspektíva szerepét hangsúlyozva, amelytől az egész kép mozgásban van. A tárlat anyagában egy szász vonatkozású mű is szerepel, a szászok eredetmondáját balladisztikusan ábrázoló A hamelni patkányfogda című alkotás. Ennek a különleges műnek az ajánlásával zárult a méltatás. Tóth József képei február 8-áig várják a látogatókat az unitárius egyházközség Dersi János-termében, magántulajdonban lévén az alkotások nem vásárolhatók meg.