Helikopter és szitakötő

Ballagtak a marosvásárhelyi sapientiások

Tartalmas és látványos ünnepségen búcsúzott június 28-án a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (SEMTE) Marosvásárhelyi Karának 15. évfolyama, az a 268 „nyitott szemű és szívű” fiatal, akik reál vagy humán tudományokból megyeszékhelyünkön végezték alapfokú vagy mesteri tanulmányaikat.

Az egyetem aulája mindenütt, sőt még a lépcsőkön is megtelt szülőkkel, barátokkal, jó ismerősökkel annyira, hogy állóhelyet is nehéz volt találni. Az egyetem vezetőségét, az oktatói közösséget és a ballagókat Demeter Katinka és Orbán Károly, az ünnepély házigazdái köszöntötték, majd az utolsó névsorolvasásra vonultak be a különböző szakok végzősei, szakkoordinátor tanárukkal az élen. Hogy milyen változatos szakokon folyik a SEMTE-n az erdélyi magyar nyelvű műszaki értelmiségiek képzése, arról a rendszerváltozás előtt álmodni se mertük volna. Az élen a mechatronika szak végzősei érkeztek dr. Popa-Müller Izolda tanárnő vezetésével, őket a gépészmérnök szakosok, valamint a fejlett mechatronika rendszerek mesteri szak végzősei követték dr. Tolvaly-Roşca Ferenc tanárral az élen. Dr. Jánosi-Rancz Katalin Tünde tanárnő vezette az informatikusok népes évfolyamát, dr. Bandi Attila tanár a kertészmérnököket, dr. Benedek Klára tanárnő a tájépítészeti szak végzőseit, dr. Bálint János tanár a növényorvos mesteri szakos ballagókat. Dr. Suba Réka tanárnő vezette az angol, német és román fordító szak végzőseit, dr. György Katalin tanárnő az alkalmazott informatika szakos, dr. Vajda Tamás tanár a számítástechnika, dr. Brassai Sándor Tihamér tanár a számítógépes irányítási rendszerek mesteri szak végzőseit. Dr. Sántha Ágnes szakkoordinátorral az élen érkezett a közegészségügyi szolgáltatások és politikák szak, dr. Hubbes László-Attila és dr. Tőkés Gyöngyvér tanárok vezették a kommunikáció mesteri szak ballagóit, dr. Kovács Barna tanár a kommunikáció és közkapcsolatok szakos, Vekov Géza Károly szakkordinátor a szoftverfejlesztés mesteri szak végzőseit.

A történelmi egyházak jelen levő képviselői, Pap Noémi evangélikus és Kecskés Csaba unitárius lelkész-esperes adták áldásukat az ünneplőkre. A kövesdombi unitárius lelkész az erdélyi magyar tudomány fellegvárának nevezte az egyetemet, ahol a tudás mellett közösségi érzést, tartást, nemzettudatot és szeretetet kaptak a végzősök örökségbe, ennek megőrzésére és kamatoztatására biztatta a fiatalokat.

Majd Dávid László professzor, az egyetem rektora vette át a szót, üdvözölve a vendégeket, Mara Gyöngyvér rektorhelyettest, Pap Levente megbízott csíkszeredai dékánt, az EME képviselőjét, és Koronka község polgármesterét. 

Vajon meddig fiatal egy egyetem? – tette fel e kérdést dr. Dávid László professzor, a SEMTE rektora, aki szerint még nem kerültek be a nagy szótárakba, de hamarosan ott lesznek, hiszen a világ össze egyetemét rangsoroló Uni Rank szerint a romániai állami és magánegyetemek rangsorában a Sapientia a 20. helyet foglalja el, a magánegyetemek között a második legjobbként. 

A kezdetekről szóló rövid összefoglaló után arról a dilemmáról beszélt, hogy mi a fontosabb: a beteljesült álom, hogy önálló magyar egyetemen tanulhatnak szinte minden szakon érettségiző fiataljaink, vagy csak az elitképzésre összpontosítva lemondani olyan fiatalok sokaságáról, akiknek biztosítani lehet a felzárkózás lehetőségét. Az egyetem a nehezebbet vállalta: felemelni egy olyan régiót, amelynek más esélye nem lett volna. Hogy helyesen döntöttek, arról az eredmények tanúskodnak, amelyből ezúttal csak egyet említsünk, az OTDK-n (Országos Tudományos Diákköri Konferencián), ahol a legjobb magyar egyetemek hallgatói versenyeztek, a Sapientia hallgatói 19 díjat nyertek (3 első, 4-4 második, valamint harmadik és több különdíjat). A tanárok sem maradtak le a diákok mögött, Balla Géza adjunktus, a Kertészeti Kar Szőlészeti és Borászati Tanszékének vezetője, aki az Arad közeli Ménesen saját pincészetet működtet, a Magyar Bor Akadémiának a 2018-as Év Bortemelője díját vehette át első határon túli szakemberként Budapesten. Dr. Kolozsvári Zoltán nyugalmazott tanárt Gábor Dénes-díjjal tüntették ki. A hosszan sorolt díjakat és megvalósításokat, amelyekre külön visszatérünk, az önálló magyar tannyelvű egyetem és annak sajátos légköre, valamint az anyaország nagylelkű finanszírozása, az oktatók és a hallgatók lelkiismeretes, kreatív munkája tette lehetővé. Mindezek tükrében ma már elmondhatjuk, hogy a Sapientia egyetem az erdélyi magyar közösség számára a jelenkori tudomány, kultúra és történelem hiánypótló szereplője, amit számos tudományos tanácskozás, verseny, nyári egyetem bizonyít – emelte ki a rektor. 

A ballagó hallgatók válaszút elé kerültek – folytatta Dávid László professzor –, eddig megmondták számukra, hogy mit kell tenniük, ezentúl az övék a felelősség, hogy eltávoznak az országból, vagy itthon maradnak, nagy cégeknél helyezkednek el, ahol végrehajtják a kapott feladatot, vagy saját ötleteiket itthon, a kicsit elmaradottabb szülőföldön fogják megvalósítani. A választás megkönnyítésére a rektor a nagy angol államférfit, a festőként és íróként is számontartott Churchill szavait idézte: „Az egyetlen útmutató az emberhez a lelkiismerete; az egyetlen pajzs tetteink becsületességének és őszinteségének emléke”.

Beláthatatlan jövő előtt áll az emberiség, amely megváltoztatja a most végzett fiatalok életét. Erre felkészülni nem elég a szakmai tudás, szükség van az egyszerű optimista szemléletre, amely szerint minden nehézségben meg kell látni a lehetőséget – hangsúlyozta a rektor, és reményét fejezte ki, hogy végzősei képesek lesznek megváltoztatni mindazt, ami a mai nemzedékeknek nem sikerült. 

Dávid professzor megemlékezett a veszteségekről is, az elhunyt egyetemalapító tanárokról, akik a hívó szóra az állami egyetemi állásról lemondva a Sapientiát választották. Köztük volt a legutóbb távozott dr. Filep Emőd professzor is, akinek emlékét a korábbi végzősök mellett a most ballagó nemzedék őrizheti meg, és akinek emlékére egy perc csenddel adóztak.

Miután a támogatóknak, kollégáinak, a szülőknek, diákok, a hallgatói önkormányzat vezetőinek, a meghívottaknak, az ünnepség lelkes szervezőinek köszönetet mondott, dr. Kelemen András, a Marosvásárhelyi Kar dékánja beszédét a diákok által a ballagási emlékkönyvbe választott Ady Endre-idézetre építette: „Azért vagyunk-e itt, hogy teremtsünk lelkünkkel valamit a lelkünkből, ami olyan, mint a lelkünk? Valamit, ami a mienk, ami nemcsak más, mint – más, de méltó ékessége lehet felemelt fejünknek.” Az idézet kiválóan fogalmazza meg az egyetem létét, értelmét, amit próbálnak diákjaiknak elmagyarázni, miközben a kiválasztott sorok azt bizonyítják, hogy megértették. Az Ady-sorok nem a magyar ugar kilátástalanságáról szólnak, hanem arról, hogy a rész lehet több, mint az egész, s hogy lehetünk jobbak, másak, mint a kontextus, amelybe beleszülettünk. Továbbá, hogy egy jogosan pozitív önkép felemel, és jövőt lehet rá építeni bármilyen körülmények között. A dékán az elhivatottságot hangsúlyozta, továbbá azt, hogy az alkotás vágyát idejében újabb és újabb nemzedékeknek kell átadni. Ha hajlandók lesznek a megkezdett alapokra építeni, torony emelkedik, ha nem, megkezdett gödrök és romló alapok sokasodnak körülöttük. Beszéde végén azt kívánta, hogy az egyetemtől kapott tudás tegye alkalmassá a hallgatókat, hogy a választott mesterséget magas szakmai igénnyel űzzék, és legyen erejük tanúbizonyságot tenni nemzetük, szülőföldjük mellett. 

Dr. Forgó Zoltán, a Gépészmérnöki Tanszék vezetője nagyon frappáns hasonlattal, egy épület kapcsán fogalmazta meg az alap, a belső szerkezet fontosságát. Ennek birtokában, amit az egyetemtől kapott, a végzős felel azért, hogy a tartószerkezetet, az építkezés további látványos részét hogyan oldja meg. 

A beszédeket követően a műsorvezetők felolvasták a különböző szakokon a legjobb tanulmányi, szakmai és tudományos eredményt elért, valamint a közösségépítésben kiemelkedő végzősök nevét. 

Minden nemzedék egy kis nyomot karcol egyetemi tanulmányai során. A sok kis otthagyott énből lesz az a ragasztóanyag, ami az egyetemet összetartja – hangzott el a Kertészmérnöki Tanszék vezetője, dr. Fazakas Csaba ünnepi beszédében. Azzal biztatta a végzősöket, hogy szép szakmát jelent a természetben a természettel dolgozni, a mesterképzősöket pedig azzal, hogy a jövőben is nagy szükség lesz azokra, akik tudnak a növények nyelvén kommunikálni, gyógyítani őket, ha szükséges. Ehhez kívánt lendületet, kitartást, erős szelet a vitorlákba, és jó társakat. 

Emlékezetes beszédben foglalta össze dr. Kátai Zoltán, a Matematika és Informatika Tanszék vezetője a részletek fontosságát, amelyre odafigyelve tartalmasabb, ha nem vesznek el benne, akkor értelmesebb lesz tanítványainak az élete. Majd azt tanácsolta nekik, hogy értékeljék a Teremtő munkáját, a robotok mellett feléjük futó kislányuk mosolyát, és mutassák meg kisfiuknak a tóparti szitakötőt, ami több szempontból is zsebre teszi a legkorszerűbb helikoptert. 

„Ne légy ma ez,/ holnap emez,/ s jövőre ismét/mást szemezz./Érc légy, mely/mindig egy marad,/ne törmelék – dirib-darab .” Ezzel az Ibsen-idézettel kívánta volt hallgatóiknak dr. Domokos József, a Villamosmérnöki Tanszék vezetője, hogy az egyetemen szerzett biztos tudás birtokában „egy percig se féljenek megcélozni a legszebb álmot, komolyan venni a világot”. Majd köszönetet mondott az oktatók mellett az oktatást segítő kollégáknak is önzetlen munkájukért

Dr. Tőkés Gyöngyvér, az Alkalmazott Társadalomtudományok Tanszék vezetője rendszeres és kitartó munkára ösztönözte tanítványaikat, amihez a tudás tápláló talaját az egyetem biztosította, a hallgatók feladata, hogy szárnyra keljenek, és kitartó munkával elérjék a kitűzött célokat. 

Dr. Fazakas Noémi, az Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék vezetője arra biztatta tanítványait, hogy próbáljanak bízni magukban, és hagyják magukat szeretni, hiszen az egyetemen töltött utolsó év sikerei, a konferencián való helytállás a kezdeti nehézségek ellenére azt bizonyította, hogy jól megoldották a feladatokat, amiért büszke rájuk.

A beszédeket követően a legkiemelkedőbb tudományos munkáért az Egyetem Tudományos Diákköri Tanácsának Sapientia Maximus Hallgatói Díját adták át Borsos Bálintnak (automatika és alkalmazott informatika szak), Ugrai Mártonnak (számítástechnika szak), Szabó Dorottyának (kertészmérnöki szak) és Nagy Zsoltnak (növényorvos szak). Elhangzott a Ferber Miklós-ösztöndíjban részesülő hallgatók, valamint a kanadai Orbán Balázs Társaság által felajánlott ösztöndíjra jogosultak neve, és köszönetet mondtak a támogatóknak. 

A kultúrcseppben nyárádmenti táncokat járt a marosvásárhelyi kar néptánccsoportja, majd Nyikó Anetta énekelt.

A ballagó diákok nevében vagány, diákos, gondolkodásra késztető és helyenként megható szavakkal Borsos Bálint búcsúzott társai nevében az egyetemtől, és Böjthe Róbert, a Hallgatói Önkormányzat elnöke mondott jó tanácsokkal tarkított búcsúbeszédet. 

Látványos percekként a végzős évfolyamok felelősei jelképes búzakalászt adtak át a következő nemzedéknek, majd a himnuszokat énekelte az aulát megtöltő közönség.

„Az emberben ott rejlik az egész világ, s ha tudod, hogyan szemléld, és hogyan tanulj belőle, a kapu előtted, a kulcs pedig a kezedben.” Ezzel az idézettel kívántak a szervezők bátorságot és lendületet a végzősöknek, akik a harangszóra a dékán és a szakvezetők kíséretében járták végig az utolsó körutat az egyetem épületében. Az eseményre készült tógához tartozó kalapnak a nagy közös feldobása viszont elmaradt, amikor ismerősök gyűrűje fogta körül a csoportokat. Emlékezetes ünnepség volt.