Eddig egyedül az igazságügy-miniszter látott pozitív üzenetet az Európai Bizottság által szerdán, a szakterület kapcsán közzétett országjelentésben, a szakmai szervezetek szerint egybehangzóan elmarasztaló a jelentés.
Eddig egyedül az igazságügy-miniszter látott pozitív üzenetet az Európai Bizottság által szerdán, a szakterület kapcsán közzétett országjelentésben, a szakmai szervezetek szerint egybehangzóan elmarasztaló a jelentés. Nem csak az a gond ezzel, hogy az ország brüsszeli monitorozását mikorra sikerül megszüntetni, lehet ennek rosszabb kifejlete is, de szerencsére nem hamar.
Az uniós hatóságok általában érzékenyen reagálnak, ha a jogállamiság alapelveit érzik veszélybe sodródni, és ilyen aggodalom világosan kiolvasható a jelentés sajtóban megszellőztetett azon részleteiből is, ahol már korábban lezárt kérdéseknek az újbóli napirendre tűzése merül fel. Az utóbbi időben – ugyancsak jogi kérdések kapcsán – a magyar és a lengyel kormány került konfliktusba Brüsszellel, a lengyel kérdésben épp szerdán döntött úgy az Európai Parlament, hogy elkezdi előkészíteni az uniós alapszerződés hetedik cikke szerinti eljárás megindítását a lengyel kormánnyal szemben. Ilyen eljárás az adott ország európai tanácsi szavazati jogának megvonásával járhat, bár eddig még az unió rövid története során nem volt rá példa. Ám a magyar és a lengyel viták kapcsán felmerült az uniós támogatások megvonásának lehetősége is ilyen viszonylatban. Erről egyelőre nincs elfogadott szabály, de hogy nem is lesz, az pont annyira biztos, mint hogy 2018 végére megszüntetnék Románia monitorozását. Mert hogy csak politikai vagy valós indíttatásból-e, de nagyon úgy tűnik, hogy Brüsszel forrásmegvonással akarja megrekcumozni a sorból kilógó tagállamokat. Ennek a szándéknak anyagi alátámasztása annyiban már van,
hogy a következő költségvetési ciklusra az unió egyik legnagyobb befizetője távozik a britek képében. És adott esetben ha az igazságügyi reformok kapcsán szép hazánk a magyarokkal és a lengyelekkel kerül egy szégyenpadra, politikai támogatásra még a kormányoldal pártcsaládjától sem számíthat, hiszen épeszű európai politikus nem állna ki olyan ország mellett, amelynek a képviselőházát és fő kormánypártját egy, már jogerősen elítélt és az európai csalásellenes hivatal által is szabálysértésen kapott politikus irányítja.
Ha lesz is valaha ilyen brüsszeli büntetőeszköz, annak az alkalmazása még évekbe is telhet, és csak olyan támogatási forrásokat tudnának megvonni tőlünk, amiket magunktól amúgy sem tudunk megpályázni. A gond ott van, hogy a jelenlegi kormányzat a játszmáival már egy következő, akár rátermettebb utódkabinet lábára is buzgón kötözi a malomköveket, de ezt nem csak az igazságügyi kérdésekben, hanem sokkal inkább gazdasági viszonylatban teszi. Sokat fogják még szidni az elkövetkező parlamenti ciklusokban a politikusok az elődeiket, miközben mi törlesztjük ennek az ámokfutásnak a számláit.
