Január 8.: nagyenyedi pogrom
Az erdélyi magyarság tudatos kiirtása kezdetének tekinthető a 175 évvel ezelőtti gyászos éjszaka, amikor az iskolaváros határában táborozó móc hordát a békés nagyenyediek és oda menekült környékbeli lakosok lemészárlására esketett fel két román pópa. Ez utóbbiakat azóta nemzeti hősként tisztelik, utódaik a minap is bocskort mutogattak a román parlament magyar képviselőinek. A fosztogatástól és a vérontástól megvadult csőcselék felgyújtotta a várost, elpusztította az 1622-ben Bethlen Gábor által alapított református kollégium épületét és könyvtárát. A rettentő fagyos éjszakán az utcára menekülteket furkósbotokkal verték agyon. A magyarirtásnak közel ezer halálos áldozata volt, és ugyanennyien fagyhattak halálra. Nekünk, akik átéltük az 1990. márciusi támadást, van egy kis sejtésünk, mire készteti a megvezetett, műveletlen csőcseléket a nacionalista maszlag. Sajnos napjainkban a román nacionalisták „demokratikus játszótéren” próbálják a fejünket a kutyagumis homokba nyomni. Jelképes, hogy Marosvásárhely főterén az 1848–49-es szabadságharc leverésére az elnyomókkal szövetkező Avram Iancu lovas szobrával néz farkasszemet az Erdélyből tündérkertet álmodó Bethlen Gábor fejedelem bronzalakja.
Január 9.: európai pánik Orbán miatt
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke közölte, indul a júniusi európai parlamenti választásokon. Borítékolható a mandátumszerzése, ezért július közepétől megüresedik az elnöki posztja. Az állam- és kormányfőkből álló tanács üléseit megválasztott elnök hiányában az aktuálisan elnöklő ország, az idei év második felében sorra kerülő Magyarország állam- vagy kormányfője látja el. Magyarországot ebben a testületben Orbán Viktor képviseli. A magyar kormányfő markáns, a legtöbb esetben a többséggel szemben álló, a magyar érdekekre hivatkozó, némelykor akadályozó álláspontja miatt ezt a többi 26 uniós tagállam kétségbeesetten szeretné elkerülni. Ki akarják játszani saját játékszabályaikat. Valóban nehéz ezt a békát lenyelni, miután az ukrajnai támogatás patthelyzetes szavazásakor Orbánt kajánul kiküldték kávézni. Most a kávészünet nem segít, de Klaus Iohannis hataloméhsége még kapóra jöhet. Az elemzők buzgón ecsetelik a különböző forgatókönyveket. Tény, hogy a román diplomácia rafináltabb tárgyalópartner, mint a magyar, és nem megy szembe a brüsszeli széljárással, tehát ha a szebeni szász is úgy akarja, akkor ő lehet az Európai Tanács következő elnöke.
Január 10.: nincs sör gazdák nélkül
Egyhetesre tervezett tüntetéssorozatot indítottak a múlt hét elején a németországi gazdák a mezőgazdasági adókedvezmények jelentős csökkentése miatt. A közutakat ellepték a traktorkonvojok, megbénult a közlekedés az autópályákon és a határátkelőknél. A mostani megmozdulásnak már volt egy decemberi előzménye, amikor több száz gazdálkodó Berlinben demonstrált. Ennek hatására a szövetségi kormány mérsékelte a megvonásokat, de az új javaslat sem győzte meg a gazdákat. Ők továbbra is gépjárműadó-mentességet és üzemanyagadó-kedvezményt szeretnének. Azt is sérelmezik, hogy a zöldszempontok erőltetése aránytalanul nagy terhet ró az európai gazdatársadalomra. Az ukrajnai dömping kapcsán sokan felvetették, hogy az export nem az ukrán gazdálkodókról szól, hanem a nagy amerikai, holland, szaúdi és német tőkebefektető társaságok érdekeit szolgálja. Tény, hogy a német kormánynak mind a gazdák jogos követeléseit, mind a deficitcsökkentő megszorításokat figyelembe kell vennie. Ráadásul náluk is rátelepedett a politika a tiltakozó megmozdulásokra. A szélsőjobb, mint száz évvel ezelőtt, most is hatalomátvételre készül.
Január 11.: az utánzás művészete
Bármennyire tagadnák is, a román gazdák utcára vonulása nem jött volna létre a német gazdák példája nélkül, a követeléseik is nagyban hasonlóak, hisz őket is ugyanazok az uniós megszorítások érik, mint a nyugati társaikat. Csak a tiltakozás megszervezésével van egy kis gond: hiányzik a fokozatosság elve. Az első napokban megszólaltatott vezérek a riporterek mikrofonjai előtt ötletelgettek azon, mi a legfontosabb kérésük, és azt kivel kellene megtárgyalni. Hétvégére már összeállt egy követeléslista. Ha ezeket a kormány mind teljesíti, megint a tisztességes adófizetők járnak rosszul. Ránk terhelik az esetleges adó- és illetékbevétel-kiesést. Egyszerű matematika. És még valami: sírnak, hogy alacsony a gabona értékesítési ára, de mi drágábban vesszük a kenyeret. Ráadásul a legkorszerűbb, digitális vezérlésű gépeket látva felmerül a gyanú, hogy ezek nem kisgazdák. Sőt, a kifizetési ügynökség listáján vezető helyen szerepelnek a szaúdi, libanoni, dán, portugál, olasz, francia cégek. Közel félmillió hektár mezőgazdasági terület van külföldi kézben, ebből 2018-ban 200 ezer hektárra kaptak támogatást a mezőgazdasági minisztérium szerint.
Január 12.: orvoshiány és -fölösleg
Az egészségügyi szolgáltatás rendszerhibák miatt képtelen ellátni a feladatát. Alulfinanszírozott, és személyzethiánnyal küzd. Az országban több sürgősségi osztályon embertelen körülmények között várakoztak többórányit a lázas, influenzás betegek ellátásra. A krízishelyzet arra kényszerítette a kormányt, hogy a szakszervezetek szerint közel 30 ezer betöltetlen és a megszorító intézkedések miatt blokkolt munkahelyek egynegyedét feloldja. Ebből 2500 szakorvosi hely, miközben most 5000 fiatal tette le sikeresen a szakorvosi vizsgáját. Az egészségügyi közgazdászok szerint a túlzott központosítás akadályozza a hatékony működést. Hiába volt egy kísérlet másfél évtizeddel ezelőtt a valós decentralizálásra, mégis a mai napig a minisztériumi bürokraták határozzák meg, hogy az önkormányzati alárendeltségű egészségügyi intézményekben hány és milyen szakemberre van szükség. A beteg érdeke másodlagos kérdés.
Január 13.: emlékezünk, de nem tanulunk
A magyar történelem legtragikusabb eseménye a Don-kanyari értelmetlen vérveszteség. Miközben fájdalommal emlékezünk az áldozatokra, jó lenne, ha az aktuálpolitikából adódó következtetéseket is levonnánk. Az európai civilizáció értékeit „újraértelmező”, könyvégető, etnikai purifikáló, szélsőjobboldali világuralomra törő vezérrel szövetkezni öngyilkosság volt akkor. Ma sem lenne szabad egyéni hatalomvágyból feláldozni a nemzetet. Ideológiák jönnek és mennek, csak az alkotó ember örök.
Január 14.: papíralapú biztonság
Tajvanban harmadik alkalommal sikerült győznie a Demokratikus Progresszív Párt színeiben induló, hivatalban levő alelnöknek. A szeparatistának bélyegzett politikus elutasít bármiféle közeledést a vörös Kínához, ami állandó fegyveres fenyegetettséget jelent a tajvaniak számára. Mégis őt választották a minden választási csalást kizáró hagyományos eljárással. Papíralapon, golyóstollal. A fejlett digitalizációjú ország így védekezett a voksolás eredményeinek meghekkelése ellen.
