Hiányosságok az örökségvédelemben

Május. 23–26. között Marosvásárhelyen rendezték meg az országos régészkonferencia 46. ülésszakát. A tanácskozáson elhangzottakat Soós Zoltán, a vendéglátó Maros Megyei Múzeum igazgatója foglalta össze lapunknak.

Május. 23–26. között Marosvásárhelyen rendezték meg az országos régészkonferencia 46. ülésszakát. A tanácskozáson elhangzottakat Soós Zoltán, a vendéglátó Maros Megyei Múzeum igazgatója foglalta össze lapunknak.

– Minek köszönhetően volt megyeszékhelyünk a házigazdája egy ilyen rangos szakmai tanácskozásnak?

– A marosvásárhelyi régészet az elmúlt öt év alatt olyan fejlődésen ment át, hogy most már úgy éreztük, vendégül láthatunk egy ilyen rangos eseményt. Hagyományosan őskori, bronzkori, görög-római, illetve dák régészeti feltárásokat mutattak be kollégáim. Sajnos, középkori régészettel foglalkozók nemigen voltak jelen, ezért azt tervezzük, hogy a jövőben a középkori tematikával foglalkozó román-magyar archeológusok konferenciáját is megszervezzük Marosvásárhelyen. Az idén lesz tanácskozás a bronzkorról is, és mi leszünk a házigazdái a Posta Béla Erdélyi Magyar Régészkonferenciának is.

– Mi az oka, hogy a középkori régészek távol maradtak?

– A májusi időszakban többen autópálya-ásatásokon vannak. Ezért maradtak távol a Fehér, Szeben, Temes, Arad megyei kollégák. Illetve az is igaz, hogy az olyan jelentős központban, mint Brassó megye, nincsen szakember. Az országban mintegy 500 régész szerepel a szakmai nyilvántartásokban, közülük 300 aktív, a tanácskozásra 160-an jöttek el, ami jó arány.

– Milyen, elsősorban a szakmát érintő gondok merültek fel a beszélgetéseken?

– Volt egy kerekasztal-beszélgetés a mentőásatásokról. A mentőásatások lényege, hogy bármilyen beruházás esetén, amennyiben a területen régészeti lelőhely van, a feltáró munkát a tulajdonosnak kötelezően el kell végeztetnie. Nagyon sok esetben – főleg Moldvában és Havasalföldön – megpróbálják megkerülni ezt a törvényes lépést. Mivel a régészeti beavatkozás miatt elhúzódik a kivitelezési határidő, a beruházó nem engedélyezi a kutatómunkát, emellett amennyiben előkerül egy jelentős objektum, az építtető bele kell foglalja a tervébe a feltárt értékes maradványokat. Úgy kell folytassa az építkezést, hogy ezeket megmentse. A marosásárhelyi várban folyó munkálatok a pozitív példa, ahol a turisztikai látványosság miatt minden leletet megőriz, előtérbe helyez a beruházó. Ezzel szemben elhangzott a iaşi-i eset, ahol a városközponthoz közel fekvő mocsaras területen bevásárlóközpontot építettek. Itt találták meg a 16 – 17. századi fejedelmi palota maradványait, és betonba öntöttek mindent. Óriási kárt tettek, mivel így a moldvai késő középkor jelentős objektuma semmisült meg. A hatóságok tehetetlenek voltak. A gyulafehérvári vár felújításakor is nagyon sok törvényszegés volt. Különféle nyomások hatására nem történtek meg a szükséges leletmentések, illetve a munkálatok alatt előkerülő objektumokat nem építették be megfelelően a felújítási tervbe. A román kori bazilikától mintegy 50 méterre, az út alól előkerült egy római kori templom, amelyet sajnos nem tártak fel szakszerűen. Ilyen esetek gyakoriak Romániában. A legnagyobb gond az, hogy a megyei művelődési felügyelőségeken nem dolgoznak régészek. Mivel a megyei és a városi múzeumok önkormányzati alárendeltségében vannak, az itt dolgozók zsarolhatókká válhatnak politikailag. Ezért kellene a minisztérium közvetlen alárendeltségébe tartozó szakemberek felügyeljék a régészeti munkálatokat. Korábban jeleztük a minisztériumnak, hogy a művelődési felügyelőségek szerepkörét át kellene alakítani úgy, hogy ott csak olyan építészek, régészek dolgozzanak, akik az épített örökség megőrzésével foglalkoznak. Maros megyében sincs egyetlen szakember sem.

– A tanácskozáson 145 dolgozatot mutattak be a régészek. Milyen új érdekes kutatások, feltárások voltak az utóbbi időszakban országos, illetve megyei szinten?

– Ezeken a konferenciákon körvonalazódnak azok a kulturális örökséggel rendelkező helyek, ahonnan ma is a legtöbb régészeti lelet származik. Bukarestet leszámítva Havasalföldön kevés jelentős feltárás történik. Nagyon izgalmas volt a Szászváros – Nagyszeben közötti autópályaszakasz régészeti feltárásainak bemutatása. Itt elsősorban őskori települések kerültek elő. A másik jelentős zóna Dobrudzsa, ahol az utóbbi időszakban nagyon sok, az V-VI. században is igen virágzó települést, bizánci kori görög várost tártak fel Tulceán, Isacceán (Novum Donum), Medgidián és Dobrudzsa belsejében is több vidéki településen. Ezenkívül szó esett a nagyobb római és dák lelőhelyek környékén tartott tervásatásokról is, mint Torda, Gyulafehérvár, Sarmisegetuza, de itt már nem sok újat tudnak felfedezni. Megyénkben az idén Mikházán és Marosvécsen (fotó) lesz jelentősebb archeológiai kutatás. Mindkét helyen római határvédő várat (limes castrum) tárunk fel. Folytatjuk a munkálatokat a marosvásárhelyi várban és kisebb, szúrópróbaszerű kutatást végzünk a 18 szász erődtemplom felújítását támogató uniós pályázat keretében Miklóstelkén, Erkeden és Apoldon. A kevés pénz miatt azonban nem lesz freskórestaurálás, bútorfelújítás, csak minimális intervenció.