Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-01-04 14:15:02
Januári évfordulók
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (K. M.)
1. Koszó Jánosné Ferch Irma (Arad, 1903. jan. 1 – Bp., 1977. okt. 15.): zeneszerző. A pécsi zeneiskolában énekelni tanult. 1940-ben Kolozsvárra került, majd 1942-től haláláig a fővárosban élt. Megszakításokkal a Nemzeti Zenedében, a budapesti Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolában, s magánúton Major Ervinnél tanult komponálni. Negyedszázadon át a sportesemények, a ritmikus gimnasztika céljainak megfelelő zeneírásra és zeneösszeállításra szakosodott. Ő szervezte meg 1952. aug. 20-ára a Népstadion megnyitásának zenei műsorát, s 1976-ig több ízben tartott tanfolyamot a Testnevelési Főiskolán.
2. Mártonfi László (Szamosújvár, 1903. jan. 2 – Marosvásárhely, 1973. okt. 20.): gyógyszerész, egyetemi tanár, a romániai gyógyszerészeti kémiai oktatás és kutatás kiemelkedő alakja. Gyógyszerészdoktor (1931), oklevelét a kolozsvári egyetemen (1927) szerezte. Gyakornok, majd tanársegéd, 1933–1949 között gyakorló gyógyszerész ugyanott. 1949-től egyetemi tanár a marosvásárhelyi gyógyszerészeti karon. Ő teremtette meg a gyógyszerészeti kémiai oktatást. Elsők között bocsátott a hallgatók rendelkezésére sokszorosított jegyzeteket (1952, 1959). Részt vett a bukaresti Farmacia szakfolyóirat szerk. bizottságában. Jelentős szerepet játszott a Román Gyógyszerkönyv VII. és VIII. kiadásának szerkesztésében. Kiemelkedők az olajos kontrasztkészítmények előállítására vonatkozó eredményei. Új módszert dolgozott ki a kén értékmérésére. Számos tudományos közleménye jelent meg.
3. Hóry András (Kolozsvár, 1883. jan. 5 – Bécs, 1971. ápr. 2.): diplomata, politikai író. Egyetemre Kolozsvárott és Párizsban járt, majd külügyi szolgálatba lépett. Követségi titkár Bukarestben, 1918. jan.–febr.-ban részt vett a bukaresti béketárgyalásokon, 1919-ben Bukarestben követségi tanácsos, 1927–34-ben albániai képviselettel is megbízott követ Rómában, Varsóban. 1940-ben a magyar kormány megbízottja a Turnu Severin-i magyar–román tárgyalásokon. 1945-ben Bécsben telepedett le, majd kivándorolt az USA-ba. – Írásai: Románia termelési viszonyai (Kolozsvár, 1913); Romániai jegyzetek (Bp., 1914); A diplomáciai szolgálat (Wien, 1965); A kulisszák mögött. A második világháború előzményei, ami és ahogyan a valóságban történt (Wien, 1965); A Turnu Severin-i magyar–román tárgyalások története (München, 1967).
4. Kuthy Lajos (Érmihályfalva, 1813. jan. 9 – Nagyvárad, 1864. aug. 27.): regény- és drámaíró, az MTA levelező tagja (1843). Teológusnak indult, majd pályát változtatva nevelő, joggyakornok, utóbb aljegyző lett Bihar vm.-ben. 1836–37-ben az egyetemi ifjúsági mozgalomban való részvétel miatt egy évig börtönben ült. Szabadulása után Nagyváradon élt, majd Kolozsváron az országgyűlési hírlapot szerkeszti. 1838-ban Pestre költözött. 1843-tól Batthyány Lajos titkára. 1848-ban a miniszterelnökség irodaigazgatójává nevezték ki. 1849-ben miniszteri osztálytanácsos. 1845-től a Kisfaludy Társaság tagja. Tíz évig a legdivatosabb írók egyike: romantikus elbeszélései és különösen a Sue-t utánzó, de sok népi életképet, tájleírást tartalmazó regénye, a Hazai rejtelmek (I–II., Pest, 1846–47) nagy népszerűséget szereztek neki. Színdarabjai nem arattak sikert, köztük legérdekesebb a négerbarát Fehér és fekete (Buda, 1839). A világosi fegyverletétel után rövid ideig bujdosott, majd behódolt az önkényuralomnak. Mikor megélhetési gondjai miatt 1853-ban megyei főbiztosságot vállalt, a közönség és írótársai egyaránt elfordultak tőle. Önmagával meghasonlottan, tönkremenve élte utolsó éveit. Kuthy Lajos munkái címmel jelentek prózai művei (I–IX., Pest, 1841–53); késői műve az Egy iskolai kaland (Bp., 1898).
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
Összeállította Kuti Márta
(Folytatjuk)