Híres erdélyi magyarok
2013-05-24 12:21:38
- Kuti Márta
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Májusi évfordulók
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
13. GYARMATHY ZSIGMONDNÉ, HÓRY ETELKA (Magyar-gyerőmonostor, 1843. máj. 28. – Kolozsvár, 1910. ápr. 9.): író, néprajzi gyűjtő. 1861-ben népköltészeti anyagot gyűjtött szülőfalujában Gyulai Pál számára. 1862-től Bánffyhunyadon élt. Az 1885. évi országos kiállításon kalotaszegi parasztszobát mutatott be. A népi díszítőművészet iránt ébredő érdeklődés hatására néprajzi gyűjtést végzett e témakörben, felélesztette s bel- és külföldi piaclehetőségek megteremtésével jövedelmező háziiparrá fejlesztette Kalotaszegen a korábban már elhagyott, ún. varrottas hímzéstechnikát. Elbeszéléseit és néprajzi cikkeit 1874-től közölték a folyóiratok. Számos – főként Kalotaszeg életét ábrázoló – regénye és novelláskötete jelent meg. Tagja volt a Petőfi Társaságnak. – Fontosabb művei: A regényes feleség (r., Bp., 1885); Tarka képek a kalotaszegi varrottas világából (Bp., 1896); Régi urak, új parasztok (elb., Bp., 1896); Három leány regénye (Bp., 1898); Az új hajtások (r., Bp., 1902).
14. GIDÓFALVY ISTVÁNNÉ, PATAKY ETELKA (Dicsőszentmárton, 1898. máj. 28. – 1985. ? ): festő. Dobokán, Kolozs megyében élt és alkotott. Első mestere 1912-ben Romek Árpád volt. Tanulmányait 1914-1915 között Münchenben, Fritz Bergner de Latournál folytatta, majd a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Romek Árpád, Tatz László és Deák-Ébner Lajos irányítása mellett, 1917-1919 között. 1923 nyarán részt vett a Thorma János irányításával működő nagybányai szabadiskola munkájában, majd tagságukhoz is tartozott. Önálló kiállításait a kolozsvári Művészeti Szalonban rendezték meg (1925, 1928, 1930). Fontosabb kiállításai Marosvásárhelyen (1927, 1930), Brassóban, Sepsiszentgyörgyön (1929) voltak. Részt vett a bukaresti Salonul Oficial csoportkiállításon. Tagja volt a Romániai Képzőművészek Egyesületének. Szívesen festett falusi tornácos házakat, hangulatos plein air felfogású tájképeket. Jellegzetes művei: Torockói udvar, Faluvége télen (olajképek). Munkáinak egy része a Kolozsvári Etnográfiai, az Erdélyi, és a Székely Nemzeti Múzeumba kerültek.
15. SZENTIVÁNI MIHÁLY (Nyárádgálfalva, 1813. máj. 30. – Kolozsvár, 1842. dec. 10.): költő, író, publicista. Kolozsvárott tanult, 1833-ban ügyvédi oklevelet szerzett. Az 1834-i erdélyi országgyűlésről kéziratos tudósításokat készített. Az 1841-i erdélyi országgyűlésen az ellenzék politikája mellett szállt síkra, ellenfelei emiatt meghiúsították követté választását. Versei (köztük számos dala), elbeszélései, cikkei és erdélyi úti jegyzetei a korabeli erdélyi folyóiratokban jelentek meg. Egyik legjelentékenyebb harcosa volt az uniónak, a demokrata elveknek. – Művei kiadásai a Szentiváni Mihály munkái (kiadták Kemény Zsigmond és Kriza János, Kolozsvár, 1843); Szentiváni Mihály összes költeményei (Bp., 1930).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
