Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-03-08 15:58:38
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Bözödi György, Jakab (Bözöd, 1913. márc. 9 – Bp., 1989. nov. 25.): író, szociográfus, történész. A kolozsvári unitárius kollégiumban érettségizett (1931), utána két évig teológus. 1933-tól a kolozsvári egyetemen jogot és bölcseletet hallgatott. Versei, novellái jelentek meg az Ellenzék és a Keleti Újság c. napilapokban. Folyóiratot szerkesztett Marosvásárhelyen (Székely Szó). 1935-től 1957-ig Kolozsvárott élt, a Hitel c. folyóirat munkatársa, 1940-től az Egyetemi Könyvtár tisztviselője. Folyóiratok cikkírója (Pásztortűz, Ellenzék, Erdélyi Helikon, Korunk). A falukutatási mozgalomhoz kapcsolódott történeti és szociográfiai munkája (Székely bánja, 1938). Mo.-on a Kelet Népe közölte írásait (1941). Kolozsvárott a Termés c. évnegyedes folyóirat egyik alapítója (1942), szerkesztője (1944-ig). 1945 után részt vett az 1848–1849-es Történelmi Ereklye Múzeum rendbehozásában és vezetésében. Az 1950-es években egy ideig szövetkezeti könyvelő, majd büntetőszázadban a Duna-deltai építkezéseken dolgozott. 1957-től Marosvásárhelyen akadémiai kutató volt nyugdíjaztatásáig (1975). Mint nyugdíjas részt vett az Akadémia kiadásában megjelent Revoluţia de la 1848–1849 din Transilvania c. sorozat (I. 1977., II. 1979) munkálataiban. Bp.-en 1939-ben Baumgarten-jutalomban részesült. Művei: Székely emberek, zsidó istenek (Jegyzetek a székely szombatosokról) (Kolozsvár, 1935); Székely bánja (szociográfia, Kolozsvár, 1938, Bp., 1939, Bp., 1985); Romlás (r., I-II. Bp., 1940); Nyugtalan pásztorok (r., és elb., Bp., 1942., Bukarest, 1968); A tréfás farkas (Bágyi János meséi, Bp., 1943); Repedt csupor (elb., Bp., 1944); Erdély szabadságharca (1848-1849) a hivatalos iratok, levelek és hírlapok tükrében (bev. Balogh Edgár; Kolozsvár, 1945); Rebi néni feltámadása (nov., Kolozsvár, 1945); Eladó temető (elb., Sepsiszentgyörgy, 1945); Hazafelé (vál. elb., Marosvásárhely, 1958); Az eszös gyermök (Bágyi János meséi, Bp., 1958); Nap és árnyék (versek, Izsák József utószavával, Bukarest, 1979).
Fáskerthy György, Fáskerti (Arad, 1923. márc. 9 – Bukarest, 1977. dec. 2.): író, műfordító, szerkesztő. Középiskoláit Bp.-en kezdte, de szüleinek Mo.-ról való kiutasítása miatt nem tudta befejezni. Aradon munkásként dolgozott, majd bekapcsolódott az illegális pártmunkába. 1947-től 1954-ig kiadói szerkesztő. 1955–57-ben az ő szerkesztésében jelent meg a Sţiinţa şi Tehnica Tudományos fantasztikus elbeszélések c. m. melléklete. Sokat fordított románról magyarra. Művei: Az ember, aki bükkfa volt (elb., Bukarest, 1968); Légszomj (r., Bukarest, 1970).
Remetei Filep Ferenc (Nagyszeben, 1898. márc. 11 – Körmend, 1977. ápr. 3.): orvos. Középiskoláit Kolozsvárott, orvosi tanulmányait 1917–1922 között Bp.-en végezte. 1922–23-ban Mezőhegyesen, 1923-1926 között a pestújhelyi kórházban sebész, 1926–1929 között Szegeden a sebészeti klinikán tanársegéd, 1929–1931 között Gyulán magánszanatóriumi főorvos. 1931–68 között a körmendi kórház igazgatója. Közel száz tanulmányt közölt. 1958–1964 között a Nyugat-dunántúli Sebész Szakcsoport elnöke, később díszelnöke. – Fő műve Körmend egészségügyének története (Kapronczay Károllyal, Körmend, 1983).
(Folytatjuk)