Híres erdélyi magyarok (1000–1990)*
2013-03-22 14:46:38
- Kuti Márta
Deák Tamás (Arad, 1928. márc. 23–Bp., 1986. jan. 24.): író, műfordító, szerkesztő. Polgári családban nőtt fel.
Deák Tamás (Arad, 1928. márc. 23–Bp., 1986. jan. 24.): író, műfordító, szerkesztő. Polgári családban nőtt fel. A temesvári piarista gimnáziumban, majd a kolozsvári egyetemen végezte tanulmányait. 1948–1950 között a Romániai Magyar Szó c. napilap kolozsvári tudósítója, 1950–1955 között az Állami Magyar Opera művészeti titkára, 1955–56-ban az Igaz Szó, 1958–1975 között a Művészet, ill. a nyomába lépő Új Élet c. képeslap kolozsvári szerkesztője, 1978–1984 között a Téka c. könyvsorozat társszerkesztője volt. Írói pályáját versekkel és műfordítá-sokkal kezdte, majd operaszövegkönyveket fordított. Műfordításaiból Átváltozások (Bukarest, 1968) c. antológiájában adott közre válogatást, emellett lefordította Caragiale Az elveszett levél c. vígjátékát és Montherlant két színművét. Gazdag világirodalmi műveltség birtokában írta esszéit a klasszikus, a modern magyar és világirodalom, művészet nagy egyéniségeiről. Ezeket az írásait Odysseus üzenete (Bukarest, 1966), Boldog verseny (Bukarest, 1973), Káprázat és figyelem (Bukarest, 1980) és A történet értelme (Bp., 1986) c. esszéköteteiben gyűjtötte össze. Világirodalmi tájékozottságát kamatoztatta drámai műveiben is, ezek a klasszikus társadalmi dráma, a mitológiai játék és a modern abszurd színház eszközeivel jelenítették meg a háborúk és diktatúrák között élő XX. sz.-i ember tapasztalatait és szorongásait. Legnagyobb színházi sikerét – a zsarnoki hatalom természetét bemutató – A hadgyakorlat (1968) c. abszurd darabjával aratta, amely díjat kapott az országos drámapályázaton, és több román színház is műsorára tűzte. Ugyancsak a hatalom és az erkölcs ellentétét mutatta be A forró sziget (Bukarest, 1972), ill. Az érsek imája (Bukarest, 1972) c. műveiben. Drámáit Testvérek (Bukarest, 1967), A forró sziget (Bukarest, 1972) és Az érsek imája (Bp., 1988) c. kötetei tartalmazzák. Regényeiben személyes élmények nyomán fejezte ki kesernyés életbölcseletét, számot vetve azzal, hogy a kisebbségi lét körülményei miként korlátozzák egy európai távlatokra figyelő, nyitott szellem lehetőségeit. Egy agglegény emlékezései (Bukarest, 1971) c. regényében ironikusan mutatta be hősének szerelmi kalandjait, Antal a nagyvilágban (Bukarest, 1976) c. művében a regényhős személyiségének elmélyülését ábrázolta. Don Juan (Bukarest, 1979), ill. Don Juan–Don Juan halála (regénytorzó, Bp., 1986) c. regényeiben a klasszikus irodalmi hőstípus újraértelmezésére tett kísérletet. Elbeszéléskötetei: Hallatlan történetek (Bukarest, 1974), Újabb hallatlan történetek (Bukarest, 1980) és Alagutak a halálig (Bp., 1984). 1984-ben súlyos betegen települt át Bp.-re, itt új kiadásban jelentették meg műveit.
Kiss János (Erdőszentgyörgy, 1883. márc. 24–Bp., 1944. dec. 8.): altábornagy. Székely katonacsalád sarja. 1902-ben végezte el a nagyszebeni hadapródiskolát. Az I. világháború után a kőszegi katonai alreáliskola tanára, majd egy kerékpárosdandár parancsnoka, végül a honvédség gyalogsági szemlélője. 1939-ben a hadvezetés német orientációja elleni tiltakozásként nyugdíjba vonult. Ettől kezdve Kőszegen élt visszavonultan. Bajcsy-Zsilinszky baráti köréhez tartozott. (…) 1943 dec.-ében tagja az újvidéki vérengzés bűnösei ügyének tárgyalására kirendelt hadbíróságnak. 1944-ben nagyszabású stratégiai tervezetet dolgozott ki, amelyben javasolta, hogy a német megszállás után kialakult helyzetben a magyar hadsereg vonuljon vissza a Balkánra, és csatlakozzék a jugoszláv ellenállási mozgalomhoz. 1944. nov. elején a KMP által szervezett, Bajcsy-Zsilinszky vezetése alatt álló magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága megbízottat küldött Kőszegre, hogy felkérje őt a bizottság kebelében létesült katonai vezérkar vezetésére. Bp.-re utazott, átvette az ellenállási mozgalom katonai szervezetének irányítását, s kidolgozta a bp.-i felkelés katonai tervezetét. Ennek kivitelezésére nem kerülhetett sor, mivel 1944. nov. 22-én a nyilas nyomozószervek, árulás révén tudomást szerezve a mozgalomról, annak több vezetőjét, köztük Kisst is elfogták. Kétheti kegyetlen vallatás után a nyilas haditörvényszék halálra ítélte, s a Margit körúti katonai fegyházban kivégezték.
Borszéky Soma (Almásmező, 1828. márc. 25–Nagyszeben, 1913. jan. 17.): jogi író. A szabadságharc idején honvéd. Később jogot végzett, és 1889-ig minisztériumi tisztviselő volt. A szabadalmi és védjegyjog egyik magyar úttörője. Több közlekedéspolitikai tanulmányt írt az erdélyi vasutak kérdéséről. Fontosabbak: A találmányi szabadalmi törvény elvei (Bp., 1885); Gesetz über den Markenschutz (Bp., 1888); Székely vasutak (Székelyudvarhely, 1908).
Tolnai Simon (Nagyvárad, 1868. márc. 26–Mauthausen, 1944 végén): nyomda-, lapvállalat-tulajdonos és könyvkiadó. 1895-ben megindította a Tolnai Világlapját, amely megalapozta kiadói tevékenységét. 1912-ben nyomdavállalatot létesített, s ennek birtokában egyre növelte népszerű kiadványainak számát. Világtörténelmet, lexikont, szépirodalmi és tudományos munkákat, színházi hetilapot és divatlapot adott ki. 1941-től kezdve a vállalatot a fasiszta magyar kormány fokozatosan birtokába vette, és átadta azt a Magyar Népművelők Társaságának. Mo. német megszállása után a Gestapo deportálta. A bűvészet könyve és a leleplezett spiritizmus (I – II., Bp., 1898) c. műve ismert.
Gözsy Béla (Csíkszereda, 1903. márc. 26–Montreal, 1979. jan. 10.): gyógyszerész, egyetemi tanár. Apja csíkszeredai patikájában gyakornok, 1924-ben a bp.-i tudományegyetemen gyógyszerészi, 1926-ban ugyanott gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság tagja. 1926-ban a Bp.-i Egyetem Közegészségtani Intézetében tanársegéd. Az 1930-as évek elejétől a szegedi egyetemen dolgozott Szent-Györgyi Albert biokémiai intézetében. Itt szerzett biokémiai doktorátust 1932-ben. 1940-ben a bp.-i Phylaxia Oltóanyag-termelő Intézetbe került, ahol elsőként vezette be a szérumtermelésbe a liofilizálás módszerét. 1945-ben a bp.-i Szervita Gyógyszervegyészeti Laboratórium vezetője, itt penicillin- és sztreptomicin-kutatásokkal foglalkozott. 1949-ben számos dolgozata jelent meg a párizsi Journal de Physiologie c. szaklapban. Párizsból került a montreali egyetem Mikrobiológiai és Higiéniai Intézetébe, ahol a BCG-oltások hatásával, a fagocitákkal, az influenza vírusával és az antihisztaminokkal foglalkozott, és itt egyetemi tanár lett.
Nagy István (Csíkmindszent, 1873. márc. 28–Baja, 1937. febr. 13.): festő. Kolozsvárt tanítóképzőt végzett, két évig tanított, majd a Mintarajziskolában tanult 1894-től 1897-ig. 1898-ban Münchenben, 1900-ban Párizsban, 1902-ben Rómában járt, aztán hazatért Erdélybe. Az I. világháború idején a 22. székely gyalogezred hadifestője volt. Háborús rajzait 1916-ban állították ki. Ezután főleg drámai hangulatú arc- és tájképeket készített szénnel vagy pasztellel. A 20-as évek elejétől Baja, Szentes és Kecskemét környékén vándorolva festette képeit. Több erdélyi kiállítás után a Nemzeti Szalonban, 1923-ban rendezett gyűjteményes kiállítása nagy feltűnést keltett; ezt 1927 és 1929-ben újabbak követték. 1924-ben elnyerte a Szinyei Társaság festészeti díját. 1925–26-ban Kolozsvárt és még ez évben bp.-i műtermében is rendezett kiállítást. 1934-ben a Nemzeti Szalonban, 1935-ben a Műteremben és egyidejűleg a bajai Nemzeti Szállóban volt gyűjteményes kiállítása. 1966-ban Székesfehérvárott, 1967-ben pedig az MNG-ben rendezték meg gyűjteményes kiállítását. 1936-ban díjat nyert Öregasszony c. képével. Élete utolsó éveit 1931-től Baján töltötte súlyos tüdőbajjal. Művészete a magyar realista festészet egyik csúcspontja. Főként krétával és pasztellel rajzolt tájait és portréit a puritán hangvétel, a konstruáló erő jellemzi. Hatása ma is érezhető a magyar piktúrában.
Rádl Ödön (Alsólugos, 1848. márc. 30–Nagyvárad, 1916. dec. 20.): író, ügyvéd. Nagyváradon végezte jogi tanulmányait, 1871-ben ügyvédi vizsgát tett. 1873-tól ügyvédi gyakorlatot folytatott. A Szabadelvű Párt helyi vezetője, Tisza Kálmán és gr. Tisza István barátja. 1870-től fél évig a Deák-párti Nagyváradi Lapokat, 1872-től rövid ideig Debrecenben a Tiszavidék c. politikai lapot szerkeszti. Alapító elnöke volt a nagyváradi Szigligeti Társaságnak 1892-től, a Petőfi Társaságnak 1877-től volt tagja. Fővárosi és vidéki lapokban jelentek meg tárcái, színikritikái, elbeszélései, esztétikai cikkei. Ady több ízben támadta, mert élesen elutasította a haladó költői eszméket. Munkái: Levelek egy német faluból (Nagyvárad, 1870); Szomorú történetek (Nagyvárad, 1871); Jean Paul (tanulmány, Nagyvárad, 1872); Egy tél Olaszhonban (Útirajzok, Nagyvárad, 1872).
(Folytatjuk)
