Híres erdélyi magyarok (1000–1990)*
2015-07-30 14:25:23
- Kuti Márta
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Dózsa György (Dálnok, 1470 k. – Temesvár, 1514. júl. 20. k.): az 1514-i parasztháború vezére. Származását pontosan nem ismerjük, bizonyos azonban, hogy székely származású volt, emiatt Székely Györgynek is nevezték. Nándorfehérvárott lovaskapitányként szolgált, ott 1514. febr. 28-án párviadalban megölt egy török vitézt, amiért a király címerrel tüntette ki. A Bakócz Tamás által meghirdetett török elleni keresztes hadjárat vezérének jelölték, seregét Pest alatt gyűjtötte össze. A sereg az antifeudális népi erők gyülekezetévé vált, s amikor II. Ulászló kir. Knin ostromára küldte, majd máj. 15-én a toborzást megtiltotta, ~ – időközben megszervezett és gyakorlatokkal fegyelmezett – seregével Ceglédre ment, ahol máj. 18-án tartott beszédében és ugyanott kiadott kiáltványában nyíltan a feudális rend megdöntésére szólította fel seregét. Mezőtúron és Békésen át D felé vonult, amikor a feudális nagybirtokosok Báthori István vezetése alatt álló seregével máj. 26-án Nagylaknál megütközött. Előre küldött alvezérének, Balogh Istvánnak veresége után döntő csapást mért az urak seregére, a kezébe került Csáky Miklós püspököt és Telegdi István kincstartót kivégeztette. Arad és Lippa bevétele után jún. 16-án megkezdte Temesvár ostromát, de a várat (ahová Báthori menekült) hosszú ostrom után sem tudta bevenni. Az időközben felvonuló nemesség csapataitól előbb alvezére (Száleresi Gubacsnál jún. 21-én) szenvedett vereséget, majd júl. 15-én az Erdélyben Szapolyai János vezetése alatt gyülekező fősereggel szemben Temesvárnál ~ is csatát vesztett. Sebesülten fogságba esett, s Szapolyai szörnyű kínzások közepette kivégeztette. Kínzását bámulatos lelkierővel viselte el. Irod.: Márki Sándor: D. Gy. (Tört. életr. Bp., 1913); Geréb László-Székely György: A magyar parasztháborúk irodalma (Bp., 1950); Székely György: A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig (Századok, 1952); Székely György: A Dózsa-parasztháború ideológiájához (Századok, 1961). – Szi. Versek: Matisz Pál: D. Gy. (1843); Petőfi Sándor: A nép nevében (1847); Ady Endre: D. Gy. lakomáján (1908); Juhász Gyula: Dózsa feje; Juhász Ferenc: A tékozló ország (1954). Illyés Gyula: D. Gy. beszéde a ceglédi piacon; Regények: Eötvös József: Magyarország 1514-ben (Pest, 1847); Szabó Pál: A nagy temető (Bp., 1947); Gergely Sándor: D. (Bp., 1945–48). Drámák: Sárközi György: D. (Bp., 1939); Illyés Gyula: D. Gy. (Bp., 1956). – Zene. Erkel Ferenc – Jókai Mór-Szigligeti Ede: D. Gy. (opera, 1867).
Csáky Miklós (? – 1425. júl. 22. és 1426. máj. 8. között): erdélyi vajda. A Bihar vm.-ben birtokos Csáki vagy Zsidai családból való. 1395-ben a moldvai hadjáratban tűnt fel a kir. kíséretében; a Lackfiak pártjának kiirtása után 1397-ben temesi ispán lett, és nagy birtokadományokban részesült (többek között a család előnevét adó Körösszeg és Adorján várát és uradalmát kapta). 1401-02-ben erdélyi vajda. 1402-ben Nápolyi Lászlóhoz csatlakozott, de okt. 8-án Garai Miklós békét kötött vele. Hivatalát ugyan átmenetileg elveszítette, de már 1408-ban tagja volt a Sárkány-rendnek s ezzel a nagybirtokosok uralkodó rétegének. 1425-1426-ban ismét erdélyi vajda.
(Folytatjuk)