2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000-1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes) 

KAPUSY ANTAL (Temesvár, 1929. ápr. 13. – Előpatak, 1978. jún. 20.): romániai magyar orvosi és lélektani szakíró, műfordító, szerkesztő. Középiskoláit szülővárosában végezte (1947), orvosi oklevelét a marosvásárhelyi OGYI-ban (Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet) szerezte (1954); ugyanitt a mikro-biológiai tanszéken gyakornok, 1957-től az élettani tanszéken laboratóriumi főnök, majd tanársegéd. Súlyos betegsége miatt 1971-ben nyugdíjazták, Marosszentgyörgyre, később Gyimesfelsőlokra költözött, ahol tudományos és ismeretterjesztő irodalmi tevékenységét folytatta. Feladatául tűzte ki az orvostudomány népszerűsítését, a Falvak Dolgozó Népe, a Hargita, a Megyei Tükör hasábjain egészségügyi ta-nácsadást szervezett. Érdeklődésének középpontjában az öregedés élet- és lélektana állt, orvosi, gerontológiai, biológiai, társadalom-lélektani írásaival jelentkezett. Ezek közül kiemelkedik a Korunkban megjelent Az öregedés lélektana (1971. 9. sz.), A pszichoszféra védelmében (1972. 11. sz.) s Génkészlet és magatartás (1976. 7., 8. sz.) c. tanulmánya. A lengyel irodalomból válogatott versek, novellák, regényrészletek fordításával, szépirodalmi ismertetésével az Utunk, Korunk munkatársa. A Kriterion Korunk Könyvek c. sorozatának szerk. bizottsági tagja 1976-tól haláláig. M.: Az öregedés tudománya (Bukarest, 1974). 

CSINÁDY JENŐ (Nyárádszereda, 1899. ápr. 17. – Bp., 1970. ápr. 14.): sportorvos, fiziológus. Egyetemi tanulmányokat a kolozsvári (1917–21), a bp.-i (1921–22) és a szegedi egyetemen (1922–25) folytatott. Előbb fogorvosnak készült (1925–26), de 1926–1942 között az egyetemi Élettani Intézet kutatója. 1930-ban a szegedi egyetemen az Élettani Intézet, valamint a belgyógyászati diagnosztika keretében sportorvosi állomást létesített, melynek vezetője lett. 1934-ben egyetemi magántanárrá habilitálták munkafiziológia tárgykörből. 1942–46-ban a bp.-i Orsz. Sportorvosi Intézet sportorvosi-élettani kutatója, a vizsgálórészleg vezetője, majd igazgatója volt. 1944-ben c. rk. egy.-i tanár Szegeden, 1946-tól gyakorló fog- és körzeti orvos volt. 1952-től 1970-ig az Orsz. Testnevelési és Sportegészségügyi Intézetben dolgozott. Kezdetben elektroélettannal, az EKG elméletével és gyakorlatával, munka- és sportélettani kutatásokkal foglalkozott. Új típusú ergométert konstruált. Később kidolgozta az Aktedron hatásmechanizmusát. Vizsgálta a doppingszerek hatását és kimutathatóságát. Új típusú reakció- és cselekvési időt mérő berendezést szerkesztett. Bevezette a sportmozgások biomechanikájának modern méréses eljárásokkal történő vizsgálatát. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató