2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000-1990. Főszerkesztő:  Kenyeres Ágnes) 

KURKÓ GYÁRFÁS (Csíkszentdomokos, 1909. dec. 2. – Brassó, 1983. máj. 21.): romániai magyar közíró. Alapító tagja volt az Országos Magyar Párt ellenzékéből 1934-ben létrehozott Magyar Dolgozók Szövetségének. A második bécsi döntés után kiutasították Mo.-ról. 1943-ban bebörtönözték, mivel megtagadta a katonai szolgálatot. A háború után megalapította a Magyar Népi Szövetséget, amelynek elnöki tisztét 1947-ig látta el. Az egypártrendszer kialakulásának idején félreállították a politikai életből. 1949-ben letartóztatták és bebörtönözték. 1964-ben szabadult. Publicisztikai írásait a kolozsvári Világosság, a Falvak Népe, az Utunk, valamint a brassói Népi Egység közölte. Az utóbbinak egy ideig főszerkesztője volt. – F. művei: Nehéz kenyér (visszaemlékezések, Bukarest, 1949); Kurkó Gyárfás emlékére (szemelvények cikkeiből és a róla szóló írásokból, Budapest, 1987).

ILLYÉS ELEMÉR (Torja, 1919. dec. 7. – Pievedi Tremosine, Olaszo., 1989. aug. 4.): történész. A kolozsvári tudományegyetem jogi karán szerzett doktori diplomát. Egyetemi évei alatt részt vett az erdélyi falukutató mozgalomban, s cikkei jelentek meg folyóiratokban. 1943-ban állami ösztöndíjjal Rómában és Heidelbergben folytatott államtudományi tanulmányokat. 1946-ban kivándorolt Brazíliába, majd 1953-ban Portugáliában telepedett le. A hetvenes évek közepén Németo.-ba, München közelébe költözött. Élete utolsó éveit É-Olaszo.-ban, a Garda-tó partján töltötte. Az 1970-es években kezdett Erdéllyel kapcsolatos anyagot gyűjteni, és ellátogatott szülőföldjére. Erdély változása c. művének résztanulmányait közölte az Új Látóhatárban, a Katolikus Szemlében, az Irodalmi Újságban. Írásainak központi témája a romániai magyar etnikum története. Sajtó alá rendezte Orbán Balázs 19. sz.-i témájú munkáját. A nyugati magyar értelmiség egyik legkiválóbb Erdély-szakértője volt. Művei: Erdély változása. Mítosz és valóság (München, 1975, 1976, németül 1981, angolul 1982); Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból (I-VI, Pest, 1868-73, hasonmás kiadás, Firenze-München, 1981); Ethnic Continuity in the Carpatho-Danubian Area (Ncw York, 1988). 

Összeállította: Kuti Márta


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató