(1000–1990)
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000-1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)
NYIRŐ JÓZSEF (Székelyzsombor, 1889. júl. 18. – Madrid, 1953. okt. 16.): író. A gyulafehérvári papnevelő intézetben, majd a bécsi Pazmaneumban végzett tanulmányai után 1912-ben szentelték pappá. Előbb Nagyszebenben hittantanár, majd 1915-től a Kolozs vm-i Kide község plébánosa. 1919-ben az egyházi rendből kilépett. Előbb molnár, majd 1920-tól a Keleti Újság c. kolozsvári lap belső munkatársa. Közben megnyeri a marosvásárhelyi Zord Idő novellapályázatát Haldoklik a székely c. írásával. 1931-ben kilépett az újságtól s visszavonult gazdálkodni Alsórákos községbe. 1938-ban visszatért az újságíráshoz, s elvállalta a Keleti Újság szerkesztését. 1941-ben Bp.-re költözött, s a Magyar Erő c. lap szerk.-je lett. Tagja volt a soproni nyilas parlamentnek. 1945-ben Németo.-ba menekült, majd Madridba került, ahol ismét katolikus pap lett. Alapító elnöke volt a clevelandi Kossuth Lajos emigráns könyvkiadó vállalatnak. 1924-ben tűnt fel Jézusfaragó ember c. novelláskötetével, majd később a Kopjafák c. elbeszéléseivel a magyar próza nagy ígéretének mutatkozott. A székelység sorsáról szóló írásaival nagy közönségsikert aratott. Corvin-koszorút kapott (1940). F. m.: Jézusfaragó ember (elb., Bp., 1924); A sibói bölény (r., I - II., Kolozsvár, 1928 – 29); Isten igájában (r., Kolozsvár, 1930); Kopjafák (elb., Kolozsvár, 1933); Uz Bence (r., Székelyudvarhely, 1933); Az én népem (r., Bp., 1935); Havasok könyve (elb., Bp., 1936); Madéfalvi veszedelem (r., Bp., 1939); Júlia szép leány (színmű, Bp., 1939); Halhatatlan élet (r., Bp., 1941); Néma küzdelem (r., Bp., 1944); A zöld csillag (Madrid, 1950); Íme az emberek (Madrid, 1951); Mi az igazság Erdély esetében (tanulmányok, Cleveland, 1952); Leánykérés a havason (elbeszélések Pomogáts Béla bevezetőjével, Bp. 1989).
SZONDY GYÖRGY (Temesrékás, 1889. júl. 24. – Bp., 1961. nov. 7.): író, pedagógus. Bp.-en szerzett tanári oklevelet. 1913-tól Nagyenyeden, Győrben és Debrecenben tanított. 1941-től a debreceni tankerület főigazgató-helyettese. A II. világháború után a közoktatásügyi minisztériumban, később az Akadémiai Kiadónál dolgozott. Mint ifjúsági író nagy népszerűségre tett szert. F. m.: A ragyogószemek (ifjúsági r., Bp., 1922); Barlanghy Balambér (ifjúsági r., 1928); A magyar ifjúsági irodalom gyermekkora 1669 – 1848 (tanulmány, Kecskemét, 1932); A bőrmedália lovagjai (ifj. r., 1943).
