2024. november 26., Tuesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

Júliusi évfordulók, 2015

Júliusi évfordulók, 2015

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.

Kemény Gábor, báró (Csombord, 1830. júl. 9 – Ajnácskő, 1888. okt. 23.): politikus, publicista, miniszter, az MTA l. tagja (1864). A nagyenyedi kollégiumban és külföldön végzett tanulmányok után 1849-ben a közlekedésügyi min.-ban fogalmazó. Világos után Selmecbányán bányászatot tanult; utazott, jogi és történeti tanulmányokkal foglalkozott. Vitát folytatott Eötvös Józseffel a nemzeti fejlődés kérdéséről. Az 1863-i erdélyi ogy.-en Gyulafehérvár képviselője. Utóbb a Deák-párt híve lett, 1872-ben az erdélyi ref. konvent főgondnoka. 1875-ben Tisza Kálmán mellett belügyi államtitkár. 1878. dec. 5-től 1882. okt. 11-ig földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi min. 1887-től a Magyar Történelmi Társulat elnöke. F. m.: A nemzetek fejlődéséről (Kolozsvár, 1856); Helyzetünk és jövőnk (Pest, 1859); Nagy Enyednek… veszedelme 1848/48-ben (Pest, 1863).

Ferencz Béla (Csíkcsomortán, 1905. júl. 12 – Debrecen, 1967. nov. 19.): újságíró. A csíkszeredai kat. gimn.-ban érettségizett, majd teológiai tanulmányokat folytatott, de ezeket félbeszakítva újságírói pályára lépett. Előbb Csíkszeredán, majd Nagyváradon élt, ahol különböző napilapokban jelentek meg írásai. F. m.: Csíkvármegye monográfiája a legrégibb időktől napjainkig (Csíkszereda, 1935); Gyopár a Hargitán (színmű, Brassó, 1936); Börtönélet (Nagyvárad, 1937); Székely góbéságok (Csíkszereda, 1938).

Gálffy Mózes (Nagyszeben, 1915. júl. 13 – Bp., 1988. júl. 23.): nyelvész. Középisk. és egy.-i tanulmányait Kolozsvárt végezte. Ugyanitt az unitárius kollégiumban a magyar nyelv és irodalom tanára (1940-41), majd az Erdélyi Tudományos Intézet (ETI) munkatársa (1942-44). Adjunktus, 1946-tól előadó tanár a Bolyai Tudományegy., majd a Babeş Bolyai Egy. m. nyelvészeti tanszékén, 1970-től nyugalomba vonulásáig, 1980-ig egy.-i tanár. Fő kutatási területe a m. nyelvjárástan. Foglalkozott névtani kutatással is. Nyelvföldrajzi gyűjtőmunkát végzett Kalotaszegen, a Fekete-Körös völgyében, a moldvai csángók között és a Székelyföldön. Ebből az anyagból szerk. meg Szabó T. Attilával és Márton Gyulával a Csángó nyelvatlaszt, illetve Márton Gyulával a Székely szóföldrajzi szótárt (mindkettő kéziratban). Az erdélyi m. nyelvjárások témaköréből írta szaktanulmányait a szakfolyóiratokba. A Iorgu Iordan-emlékkönyvben (1958) Principii în cercetarea sistemului fonetic al dialectelor c. tanulmányával szerepel. A szövegszerkesztés, szövegelemzés kérdéseivel is foglalkozott. Az anyanyelvi oktatást megalapozó kiadványok társszerzője, ill. munkatársa: Magyar nyelvtan (1948), Helyesírási tájékoztató (1969), Magyar helyesírási szótár (1978). Foglalkoztatta a romániai m. nyelvművelés. Rövid közleményeivel jelen volt a napi- és hetilapokban, s Anyanyelvünk művelése címen (1975) számos munkatárs nyelvművelő cikkeit szerk. kötetté. F. m. Keresztneveink becéző alakjai a Borsavölgyében (Kolozsvár, 1943); Huszonöt lap „Kolozsvár és vidéke népnyelvi térképé”-ből (Márton Gyulával és Szabó T. Attilával, Kolozsvár, 1944); Mai magyar nyelv (I-III, Szabó Zoltánnal, egy.-i jegyzet, Kolozsvár, 1958); A mai magyar nyelv kézikönyve (Balogh Dezsővel és J. Nagy Máriával, 1971); Nyelvi forma, nyelvi érték (Alak- és mondattani elemzések, 1972); Torjai szójegyzék (Nemes Zoltánnéval és Márton Gyulával, Sepsiszentgyörgy, 1974); Anyanyelvünk művelése (Murádin Lászlóval, cikkek és tanulmányok, 1975). – Irod. Imre Samu: G. M. (Magy. Nyelv, 1989. 2. sz.).

Nagy Sándor (Szatmárnémeti, 1875. júl. 15. – Zilah, 1940. aug. 13.): irodalomtörténész. Tanulmányait a kolozsvári egy.-en végezte. A zilahi ref. kollégium tanára volt. Szerk. a Szilágyság c. hetilapot és az Ady Emlékfüzetet a zilahi és érmindszenti Ady-ünnepekről. Cikkei jelentek meg az Ady Múzeumban is. Ő írta Ady költészetéről az első terjedelmesebb könyvet. F. m.: Ady Endre költészete (Bp., 1927) 

(Folytatjuk)

*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató