Híres erdélyi magyarok
2015-07-23 14:50:50
- Kuti Márta
Júliusi évfordulók, 2015
Júliusi évfordulók, 2015
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Tabéry Géza (Nagyvárad, 1890. júl. 17 – Nagyvárad, 1958. jan. 6.): író, újságíró. Jogi tanulmányait Genfben végezte, ahol orosz forradalmárokkal is kapcsolatba került. Hazatérése után közigazgatási pályára lépett. 1909-től A Hét munkatársa. A Károlyi-kormány idején főispáni titkár, a Tanácsköztársaság alatt kormánybiztosi titkár Nagyváradon. A Tanácsköztársaság bukása után rövid időre bebörtönözték. Később a Magyar Szó, majd a Tavasz c. szépirodalmi lapok szerk.-je, azután a Nagyváradi Napló, a Nagyvárad és a Szabadság c. lapok munkatársa. Az Erdélyi Helikon írói társaság egyik alapítója. Élete utolsó éveiben a nagyváradi Ady Múzeum vezetője volt. Ő hívta fel Csinszka figyelmét Adyra. – F. m. A clematisos udvar (elb., Békéscsaba, 1914); Néma harc (r., Békéscsaba, 1917); Át a Golgotán (r., Békéscsaba, 1917); Forradalmi versek (Békéscsaba, 1918); A tűzmadár (r., Kolozsvár, 1926); Szarvasbika (r., Kolozsvár, 1926); Vértorony (r., I – II., Kolozsvár, 1929); Októberi emberek (r., Arad, 1934); A csucsai kastély kisasszonya (Brassó, 1939); Medvetánc (Bukarest, 1958).
Remenyik Zsigmond (Dormánd, 1900. júl. 19 – Bp., 1962. dec. 30.): író. Vidéki nemes családból származott. A nagyváradi jogak.-n tanult. Abbahagyva jogi tanulmányait 1920-ban D-Amerikába utazott, ahol hat évet töltött nehéz s kalandos körülmények között. Hazatérése után kapcsolódott be az irodalmi életbe; első írásait A Hét, a Ma és a Nyugat közölte. 1932-ben adta ki az Apocalipsis Humana sorozatban első regényét, a Bolhacirkuszt. A Szép Szónak mindvégig munkatársa, majd egyik szerk.-je volt. 1939-ben kivándorolt az USA-ba, de 1941-ben hazatért. 1945 után írta az Apocalipsis Humana regénysorozat nagy részét; ezekben a század első negyede széthulló úri társadalmának életét, a vidéki kúriák süllyedő világát ábrázolta éles szatírával és erős kritikai hajlammal. – F. m. Bolhacirkusz (r., Bp., 1932); Mese habbal (r., Bp., 1934); Bűntudat (r., Bp., 1937); Vész és Kaland (r., Bp., 1940); Atyai ház (színmű, Bp., 1943); Északi szél (r., Bp., 1947); Élők és holtak (r., Bp., 1948); Por és hamu (korrajz, Bp., 1955); Kard és kocka (színmű, Bp., 1955); Vándorlások könyve (úti élmények, Bp., 1956); József Attila és a Szép Szó (Élet és Irod. 1962. 2. sz.); Babits Mihályról (Élet és Irod. 1962. 9. sz.). – Irod. Bóka László: R. Zs. új. könyvei (Szép Szó, 1937) Kardos Kászló: Vész és kaland (Nyugat, 1939); Hegedűs Géza: Por és hamu (Csillag, 1956); Rónay György: Búcsú R-től (Élet és Irod. 1963. 1. sz.); Thurzó Gábor: Búcsú R. Zs.-tól (Kortárs, 1963. 2. sz.); Gaál Gábor levelei R. Zs.-hoz (Kritika, 1963. 2. sz.); Nádass József: Csendes szavak R. Zs.-ról (Jelenkor, 1963. 3. sz.); Ignácz Rózsa: A dormándi idegen (Kortárs, 1964. 4. sz.); Féja Géza: Holt barát nyomában (Kortárs, 1966. 2. sz.).
Cseh Gusztáv, id. (Kolozsvár, 1900. júl. 24 – Kolozsvár, 1972. jan. 26.): romániai magyar grafikus. Középfokú tanulmányait szülővárosában végezte. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főisk.-n 1949-től 1965-ig lektor volt a díszítőrajz szakon. Az 1930-as évektől számos plakátot, újság- és folyóirat-fejlécet, reklámgrafikát, ex librist készített. Saját tervezésű betűtípusát ősei falujáról Csernáton-betűnek nevezte el. Az írott és nyomtatott betű történetét, a betűtervezés kérdéseit taglalja Az írás c. műve, amely románul is megjelent (1973).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
