2024. july 5., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

Augusztusi évfordulók, 2015
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. 
Farnos Dezső (Kolozsvár, 1860. aug. 5 – Nagyenyed, 1922): tanár. A kolozsvári egy.-en szerzett tanári oklevelet, majd hosszabb külföldi tanulmányutat tett. 1884-től a nagyenyedi ref. gimn. tanára. 1890-től a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban tanított. A Petőfi-irodalom egyik úttörője. Zenével is foglalkozott. M: Aesthetikai tanúságok Petőfi költészetéből (Lugos, 1884); Petőfiana (évkönyv, Kolozsvár, 1889); Kritikai észrevételek Petőfi eltűnésének irodalmához (Kolozsvár, 1889); A Rákóczi-korszak művelődéstörténeti fellángolása (Nagyenyed, 1903).
Bodola Lajos (Kézdimarkosfalva, 1825. aug. 10. – Kézdimarkosfalva, 1897. ápr. 2.): bányamérnök, ~ Lajos (1859-1936) apja. 1848-49-ben részt vett a Bem hadserege számára készített ágyúk öntésében mint Gábor Áron műszaki munkatársa, majd a székely tüzérség egyik vezetője és oktatója volt. A szabadságharc bukása után Itáliába emigrált. 1852 végén visszavonult a politikától és Génuában, valamint más olasz városokban mérnökként különböző út-, vasút-, híd- és vízépítési munkákban vett részt. 1879-ben hazatérve tapasztalatait a dél-magyarországi vízgazdálkodási munkálatoknál hasznosította s különösen jelentős eredményeket ért el a rizstermelés meghonosítása, ill. fellendítése terén. E tárgykörbe vágó tanulmányai főleg a Gazdasági Mérnök c. lapban jelentek meg. 1892-ben nyugalomba vonult. F. m.: A rizs meghonosítása Magyarországon (Bp., 1889).
Ferencz József (Alparét, 1835. aug. 10 – Kolozsvár, 1928. febr. 19.): unitárius püspök, egyházi író. A kolozsvári unitáriusok főisk.-ján végzett 1855-ben, segédlelkész lett Kolozsvárott. 1857-ben ösztöndíjjal Németo.-ban, Göttingenben és Berlinben tanult, majd nagyobb körutat tett Belgiumban, Franciao.-ban és Angliában. Hazatérése után a kolozsvári unitárius egyház papja és az unitárius főisk. tanára lett. 1876-ban püspökké választották. 1884-ben a torockói kerületet képviselte az ogy.-en. 1905-ben a főrendiház tagja lett. Több társával együtt alapította (1861) és több éven át szerk. a Keresztény Magvető folyóiratot. 1921-től a román szenátus tagja volt. Sokat tett az erdélyi magyarok kulturális érdekei szolgálatában. Számos vallásos jellegű munkát fordított magyarra. F. m.: Unitárius káté (Kolozsvár, 1864); A vallás külformáinak befolyása a hitéletre (Kecskemét, 1876); Unitárius kis tükör (Kolozsvár, 1881); Emlékeimből (Cluj-Kolozsvár, 1925). – Irod. Gál Kelemen: F. J. unit. püspök élete és kora (Cluj, 1936).
Wallandt Ernő (Máriaradna, 1845. aug. 10 – Orsova, 1912. szept. 27.): mérnök, a Vaskapu szabályozásának egyik tervezője és a munkálatok vezetője. Tanulmányait a bp.-i műegy.-en végezte. 1867-ben állami szolgálatba lépett. Számos folyószabályozó, ármentesítő és vízrendező munkában vett részt. 1883-tól 1889-ig a Műszaki Tanács tagjaként a közmunka- és közlekedésügyi min.-ban dolgozott főmérnöki, majd középítészeti felügyelői s 1885-től min. osztálytanácsosi minőségben. 1889-től a Vaskapu szabályozási művezetőség főnöke volt. F. m.: Adatok a Vaskapu szabályozásának történetéhez (Bp., 1903). Irod.: W. E. (Műszaki Hetilap, 1897); Brunswick Gy.: W. E. (Magy. Mérnök- és Építész Egyl. Közl. 1912); Magyar műszaki alkotók (Bp., 1964).
Hunyady Sándor (Kolozsvár, 1890. aug. 15 – Bp., 1942. okt. 12.): regény- és drámaíró. Bródy Sándor és ~ Margit színésznő fia. Kolozsvárott, majd Bp.-en volt újságíró. A Nyugat-nemzedék utáni írógeneráció egyik kiváló novellaírója, a vidék és a főváros polgárságának éles szemű ábrázolója. Elbeszéléseit a részletek szépsége, a stílus, a nyelv közvetlensége, a felszíni anekdotikus könnyedség mögött rejlő gondolkodó komolyság jellemzi. Számos film forgatókönyvét írta, több novellájából és színművéből film készült Mo.-on, Londonban, és Hollywoodban (Három sárkány 1936; Lovagias ügy, 1937; Bors István, 1939; Havasi napsütés, 1941; Bakaruhában, 1957). A Feketeszárú cseresznye c. drámájával tűnt fel (1930). F. m.: Diadalmas katona (novellák, Kolozsvár, 1930); A pusztai szél (színmű, 1931); Lovagias ügy (színmű, 1931); Erdélyi kastély (színmű, 1931); Téli sport (prózai írások, Bp., 1934); A három sárkány (színmű, 1935); Az ötpengős leány (elb., Bp., 1935); A vígszínház negyven éve (Bp., 1936); A vöröslámpás ház (novellák, Bp., 1937); Géza és Dusán (r., Bp., 1937); Nemes fém (r., Bp., 1938); A tigriscsíkos kutya (elb., Bp., 1938); Kártyabotrány asszonyok között (r., Bp., 1939); Jancsi és Juliska (r., Bp., 1939); Havasi napsütés (színjáték, 1939); A fattyú (r., Bp., 1941); Nyári zápor (vígjáték, 1941); Magyarországi kaland (elb., Bp., 1942); Egy sötét királyi család (elb., Bp., 1944); A hajó királynője (r., Bp., 1944); Olasz vendéglő (elbeszélésválogatás, Bp., 1956); Razzia az „Arany Sas”-ban (elb., Bp., 1965). – Irod. Illés Endre: Krétarajzok (Bp., 1957); Antal Gábor: H. S. emlékére (Magy. Nemzet, 1965. 193. sz.). – Szi. Illés Endre: A Bodeni-tó jegén (Gellérthegyi éjszakák, Bp., 1965); Zelk Zoltán: H. S. (vers).
Raiss Izabella Lucia (Craiova, Románia, 1880. aug. 16. – Gönyü?, 1944. nov.): műfordító, pedagógus. Gábor Ignác felesége, Gábor György anyja. Magyar szülők Romániában nevelkedett leánya, férjével együtt vezette a bp.-i Gábor-féle nevelőintézetet és a baldóci gyermekvárost. Német nyelvű tárcáin kívül fordításaival m. írók munkáit közvetítette németül a Pester Lloyd hasábjain és a bécsi napisajtóban. A nyilasok 1944. nov.-ben elhurcolták és – valószínűleg Gönyünél – a Dunába ölték.
Zoltán Ákos (Magyarigen, 1865. aug. 18. – Nagybánya, 1916. szept. 11.): kertész. Vincellériskola után állami szolgálatba lépett. 1893-ban kertésztanítói kinevezést kapott a Temes vm-i csákóvári földmívesiskolához. 1909-ben mega-lapította az országban az első Gyümölcsfa-védekezési Kísérleti Állomást Nagybányán. Irod.: Nekrológ (Kertészet, 1916).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp. 
 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató