Híres erdélyi magyarok
Októberi évfordulók, 2015
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
MOLNÁR RÓZSA (Monor, 1900. okt. 11 – Vác, 1977. máj. 5.): festő. Festészeti tanulmányait a nagybányai művésztelepen kezdte 1922-ben, Réti István és Thorma János tanítványaként, majd a harmincas években Párizsban folytatta. 1938-ban és 1940-ben gyűjteményes kiállítása volt Bukarestben. Később Bp.-en a Fészek Klubban és a Tamás Galériában állított ki. 1962-ben szerepelt a nagybányai festők emlékkiállításán. Főként csendéleteket és enteriőröket festett.
PETROVICS PÉTER (?, 1485 körül – Kolozsvár, 1557. okt. 13. v. 15.): tiszántúli nagybirtokos főnemes, János Zsigmond gyámja. Pozsega vm.-i szerb család sarja, Szapolyai János kir. rokona és mindvégig egyik legodaadóbb híve. 1531-ben Lippa várának kapitánya, 1534-ben temesi bán. 1540-ben Izabella kir.-néval, Török Bálinttal és Fráter Györggyel a kiskorú János Zsigmond egyik gyámja. A törökkel való szövetség híve s élesen ellenezte Fráter György politikáját, akit a szultán megbízásából megpróbált elfogatni. Fráter György halála után török támogatással, fegyverrel visszaszerezte Erdélyt a lemondott János Zsigmond
és Izabella kir.-né számára, bejövetelükig az országgyűlés őt választotta meg helytartónak. Szolgálatait János kir. és fia hatalmas birtokadományokkal jutalmazták. Egyik fő támogatója volt a mo.-i reformá-ciónak.
BURA SÁNDOR (Nagyvárad, 1895. okt. 15 – Bp., 1956. júl. 1.): cigányprímás. ~ K. testvéröccse. Ennek zenekarában kezdte pályafutását. Később a zenekart felváltva vezették. Testvére mellett a nagyváradi közönség kedvelt prímása volt. 1928-ban Bp.-re ment, s az akkori Royal Szálló éttermében és a Dunapalotában játszott felváltva. 1940-től a Hungária Szálló, a háború után a Gellért Szálló éttermében muzsikált. A cigányzene jelentős egyénisége volt, kortársai közül főként sallangmentes hegedülésével, szép tónusával vált ki. Nótaszerzéssel is foglalkozott, ismert csárdása: Illa berek, nádak, erek.
FERENCZI ISTVÁN (Zalatna, 1890. okt. 21 – Washington, 1966. nov. 27.): geológus, egyetemi tanár. A kolozsvári Ferenc József Tudományegy.-en végzett (1914). Kolozsvárott tanársegéd volt Szádeczky-Kardoss Gyula mellett 1918-ig, ezután a Földtani Intézetbe került. 1937-től a debreceni tudományegyetem ny. rk. tanára és az Ásvány- és Földtani Intézet ig.-ja. 1940–45-ben Szegeden a tudományegy.-en ny. r. tanár, a Földtani Intézet vezetője. A II. világháború után az USA-ba távozott. Charlottsville-ben egy évig, Raleighban 3 évig megbízott előadó. – F. m. Zalatna környékének geológiai viszonyai (Múz. Füz., az Erdélyi Nemzeti Múz. Ásványtárának Értesítője, 1913. II., 1. füzet); Geomorfológiai tanulmányok a Kismagyaralföld D-i öblében (klny., Bp., 1924); Adatok az Ipoly-medence… földtani ismeretéhez (A Földtani Int. 1933–35. évi jelentése, II., 1939); A Zempléni szigethegység földtani viszonyai (A Földtani Int. 1939–40. évi jelentése, I., 1943).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
Kuti Márta
