Híres erdélyi magyarok

Októberi évfordulók, 2015

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. 

TELEKI JÓZSEF, gróf (Pest, 1790. okt. 24 – Pest, 1855. febr. 15.): Erdély kormányzója, történetíró, az MTA tagja (ig. 1830 t. 1838). László gr. (1764 – 1821) fia, ~ László gr. (1810 – 1861) féltestvére. Kolozsvári és pesti jogi tanulmányai után Pest vm., majd 1810-ben a budai helytartótanács szolgálatába lépett. 1812-ben külföldi útra indult, 2 évig a göttingeni egy.-en tanult, majd Németo.-ban, Hollandiában, Svájcban és É-Itáliában utazott. 1815-ben tért vissza Mo.-ra. 1824-ben a kir. Tábla bírája és a tiszamelléki ref. egyházkerület és a sárospataki kollégium főgondnoka, 1827-ben Csanád vm.-i, 1830-ban Szabolcs vm.-i főispán, 1832-ben a bécsi m. udvari kancellária tanácsosa. Részt vett az MTA szervezési munkálataiban, 1830-tól haláláig annak első elnöke. 1840-ben koronaőr és 1842-ben Erdély kormányzója. A szabadságharc után visszavonult a politikától, és csak a tudománynak élt. Kezdetben nyelvészeti kérdésekkel foglalkozott, majd irodalmi és történelmi tárgyú tanulmányai jelentek meg. 25 évi kutatómunkája után is befejezetlenül maradt nagy műve, a Hunyadiak kora Magyarországon. 25.000 kötetes könyvtárát az MTA-nak adományozta, így megalapozván az Akadémiai Könyvtárat. Alapítványainak kamatát halála után drámai művek jutalmazására (Teleki-díj), a könyvtár fejlesztésére, ill. a történettudományi osztály céljaira rendelte. – M.: Hunyadi János eredete (Pest, 1851); Hunyadiak kora Magyarországon (I – IV., Pest, 1852 – 1854 és X. Okmánytár, Pest, 1853. Halála után jelent meg az V. 1856 és az Okmánytár XI–XII. kötete, 1855–1857, valamint a VI. 1. része Szabó Károly gondozásában és kiegészítéseivel, 1863).

TUNYOGI CSAPÓ JÓZSEF (Kémer, 1790. okt. 24 – Kolozsvár, 1865. ápr. 24.): jogtanár, az MTA l. tagja (1832). 1816-ban ügyvédi oklevelet nyert. Utána a kolozsvári kir. kormányszéknél működött, 1820-tól az ottani ref. főisk. tanára, 1823–1838-ban egyúttal rektora. 1824-ben Kolozs vm.-i táblabíró lett. 1834-ben Közép-Szolnok vm. ogy.-i követe, az ogy.-ről naplót szerk. 1847-től sokat foglalkozott a selyemhernyó-tenyésztéssel. E témakörrel foglalkozó számos cikke jelent meg a folyóiratokban és szaklapokban. Kéziratban maradt 12 kötet történelmi okmánygyűjteménye. 

MARKOVICS JAKAB (Erzsébetváros, 1820. okt. 30. – Erzsébetváros, 1891. nov. 28.): kanonok, az örménység kutatója (armenológus). Gyulafehérváron végzett teológiát. 1844. szept.-ben szentelték pappá, de már 1843-tól a marosvásárhelyi gimn.-ban tanár. A szabadságharc után tanári állásától megfosztották. 1853-tól 1887-ig az erzsébetvárosi örmény algimn. ig.-ja, haláláig ugyanott latin szertartású plébános, főesperes, kanonok. Örményország története (Armenia, I – VI. évfolyam) az első ilyen tárgyú magyar munka

KÁLNOKY SÁMUEL, gróf (? , 1640 – Bécs, 1706. okt. 6.): erdélyi Habsburg-barát politikus, ~ István alkirálybíró fia. Bécsi bölcsészeti tanulmányai után visszatért Erdélybe. 1686. jún. elején Teleki Mihály a Vajdahunyadot elfoglalni készülő Thököly ellen küldte, aki, miután értesült arról, hogy életére törnek, kitért az ütközet elől. 1690-ben Sepsi, Kézdi, Orbai és Miklósvár szék főkirálybírája volt; a zernyesti csatát (aug. 21.) követően színleg csatlakozott a győztes Thökölyhez. A császáriak javára folytatott kémkedés gyanújával Thököly perbe fogatta, magával hurcolta Havasalföldre, azonban 1690 dec.-ében több erdélyi főúr kezességvállalása mellett szabadon bocsátotta. 1694-ben kiverte a Csíkba törő tatárokat, s még ebben az évben alkancellárrá választották, s e minőségében Bécsben megszervezte az erdélyi udvari kancelláriát. Állásában Bethlen Miklós kancellár ellenlábasának bizonyult. 1697-ben I. Lipót grófi rangra emelte; 1703-tól Erdély kincstartója volt. 1702-ben Bécsben kiadta Pethő Gergely krónikáját; 1669–70-i feljegyzései apja, ~ István Naplójának végén vannak (Erdélyi tört. adatok, IV. Kolozsvár, 1862). 1690-i kezességlevelét K. Papp Miklós (Tört. Lapok. 1874), leányához, vejéhez (Apor Péterhez) írt leveleit Szádeczky Lajos (Br. Apor Péter verses művei és levelei 1676–1752, I–II., Bp., 1903) adta ki. 

(Folytatjuk)

 

*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.