Híres erdélyi magyarok

Novemberi évfordulók, 2015

 

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. 

 

 Izsák Domokos (Csehétfalva, 1895. nov. 5 – Bencéd, 1977. máj. 26.): romániai magyar parasztköltő, népi elbeszélő. Hat elemit végzett szülőfalujában, 1920-tól Bencéden gazdálkodott és a falu szószólójaként közéleti szerepre is vállalkozott: 1946-48-ban ogy.-i képviselő, az Magy. Népi Szövetség parlamenti csoportjának tagja. Tehetségére Gyallay Domokos figyelt fel, első versei a Magyar Népben jelentek meg 1927-ben; bevonták az Erdélyi Szemle baráti körébe is. Tompa László biztatására elbeszélésekkel jelentkezett a Székely Közéletben. Az 50-es években regényírással próbálkozott: Nasztertyka c. történelmi riportja és Zúgnak a kövek c. székely népi regénye kéziratban maradt. A 70-es években újra felfedezték; riportjai és cikkei jelentek meg a Falvak Dolgozó Népében. Kötete: Dalok erdőn, mezőn… (Tompa László bevezetőjével, Kolozsvár, 1935). 

Békés (Bekes) Gáspár (? , 1520 – Grodnó, 1579. nov. 7.): erdélyi politikus, majd a lengyelo.-i lovasság főparancsnoka. Kisnemesi sorból származott, Petrovics Péter apródjaként kezdte pályáját. Fokról fokra János Zsigmond fejedelem legbefolyásosabb tanácsosává és Erdély egyik legvagyonosabb főurává emelkedett. Ura nevében ő kötötte meg Miksa császárral a speyeri szerződést (1570). A fejedelem halála után 1571-ben a császári párt jelöltjeként megpróbált Erdély trónjára lépni, de Báthori Istvánnal szemben alulmaradt. A császár támogatásával fegyverrel akarta Báthorit megbuktatni, de 1575. júl.-ában a kerelőszentpáli csatában legyőzetvén, földönfutóvá lett. 1577 elején Báthori mint lengyel kir. szolgálatába fogadta, s megtette a lovasság főparancsnokává. ~ unitárius volt, s az erdélyi hitvitákon, amíg módjában volt, felekezetét erősen pártfogolta. 

Várady Gábor (Máramarossziget, 1820. nov. 11 – Máramarossziget, 1906. nov. 12.): testőrtiszt, politikus. 1840-ben lett testőr, itt ismerkedett meg Görgeyvel, Klapkával. Mint a testőrség tagja (1841–43 között) Remény c. kéziratos lapot indított. 1848-ban kilépett a testőrségből, letette az ügyvédi vizsgát, és Máramarosszigeten ügyvédi irodát nyitott. A szabadságharcban mint szabadcsapat- és mint nemzetőrparancsnok vett részt. A bukás után Württembergbe menekült. Az 50-es évek végén kegyelmet kapott, hazatért és ügyvédi irodát nyitott. 1860-ban megyéjében másodalispán lett, 1861-ben a técsői kerület ogy.-i képviselőnek választatta. Ekkor a határozati párt tagja volt. A kerületet 31 évig képviselte; Tisza Kálmán csoportjának tagjaként 1865-től balközép párti, 1875-től szabadelvű párti képviselő. Egy ideig a képviselőház alelnöki tisztét is betöltötte. Megindította és szerk. a Máramaros c. hetilapot (1865). – M. Országgyűlési levelek (Pest, 1871); Hulló levelek (Bp., 1892). – Irod. Móricz Pál: A magyar országgyűlési pártok küzdelmei (Bp., 1892); A magyar testőrség névkönyve, 1760 – 1848 (összeállította Hellebronth Kálmán, Bp., 1940).

(Folytatjuk)