Híres erdélyi magyarok

Decemberi évfordulók, 2015

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. 

Kahána Ernő (Gyergyóbékás, 1890. dec. 2 – Bukarest, 1982. ápr. 28.): romániai magyar orvosi és lélektani író, publicista. ~ Mózes bátyja. A Kolozsvári Unit. Gimn.-ban érettségizett (1907), orvosi oklevelét Bécsben szerezte (1914). A kolozsvári egy. Ideg- és Elmegyógyászati Klinikáján h. tanársegéd (1914-17), Ditróban községi orvos (1918-22), itt és Csíkszeredán magánorvos (1923-24), Brassóban folytatott belgyógyászati és pszichiátriai magángyakorlatot (1925-40), majd Bukarestben telepedett le, kardiológiai rendelőt nyitott. A belügymin. keretében teljesített orvosi szolgálatot (1945-54), az Elias Kórház belgyógyász főorvosa volt (1954-72). Már diákkorában a Remény egyik szerk.-je. Nyomtatásban első írása a Keleti Újságban jelent meg. Ismeretterjesztő orvosi cikkeit közölte a Brassói Lapok, a Korunk, A Jövő Társadalma. Brassóban, Marosvásárhelyen és Nagyváradon, valamint Bp.-en tartott az individuálpszichológiai munkaközösség meghívására orvosi, individuál-pszichológiai előadásokat. Harcát a freudizmus ellen az új Korunkban is folytatta (1966. 5. sz.). Az Előre munkatársaként a 60-as és 70-es években orvosi rovatot szerk., népszerű orvosi kézikönyvet írt. M.: A freudizmus után. Bevezetés Adler Alfred individual-pszichológiájába (Brassó, 1924); A szociáldemokrácia és a dialektika (Nagyvárad, 1932); Socialdemocraţia în lumina materialismului dialectic (Kolozsvár, 1933); Democraţia (1945); Problema naţională (1945); Az orvosé a szó (Bukarest, 1972). – Irod. Szász János: Búcsú és vallomás (Előre, 1982. máj. 9.).

Molter Károly (Óverbász, 1890. dec. 2. – Marosvásárhely, 1981. nov. 30.): romániai magyar író, kritikus, publicista. Szülőföldjéről a kecskeméti ref. kollégiumba került, itt tanult meg igazán magyarul, mivel családja német eredetű volt. A bp.-i egy. bölcsészkarán m.-német szakos tanári diplomát szerzett, majd Marosvásárhelyen telepedett le. 1913-1945 között a ref. kollégium tanára. 1945-től 1950-ig a kolozsvári Bolyai Tudományegy. német tanszékének egy.-i tanára. 1950-ben nyugalomba vonult. Diákkorában verseket, bölcseleti cikkeket írt, később a széppróza lett kizárólagos területe. Kezdettől fogva tagja volt a marosvécsi Erdélyi Helikonnak. A kisváros világát rajzolta meg a Bolond kisváros (Kolozsvár 1942) c. kötetében, jelentős sikert ért el az Örökmozgó c. színművével. Szellemi belháború (Bukarest, 1968) c. gyűjtötte össze irodalmi kritikáit, tanulmányait. F. m.: Melánia R. T. (r., Kolozsvár, 1929); Tibold Márton (r., Bp., 1937); Reformáció és magyar műveltség (Kolozsvár, 1944); Harci mosolyok (karcolatok, elb., Marosvásárhely, 1956); Iparkodj kisfiam! (elb., Bukarest, 1964); Komor korunk derűje (anekdoták, Bukarest, 1971);  Örökmozgó (színművek, Bukarest, 1974); Buborékharc (publicisztikai írások, Bukarest, 1980). Irod. Szakolczay Lajos: Egy gazdag életút (Élet és Irod., 1970. 50. sz.); Marosi Ildikó: M. K. (Marosi Ildikó: Közelképek, Bukarest, 1974); Ablonczy László: M. K. XC. (Tiszatáj, 1980. 12. sz.); Tószegi Tibor: M. K. kilencvenéves (Élet és Irod., 1980. 49. sz.); Sőni Pál: M. K. (S. P.: Írói arcélek. Tanulmányok, Bukarest, 1981); Beke György: M K. hagyatéka (Tiszatáj, 1982. 2. sz.); Szász János: A M.-példa érvényessége (Sz. J.: A fennmaradás esélyei, Bp., 1986); Tóbiás Áron: M. K.-nál Marosvásárhelyen (Olvasó Nép, 1989).

(Folytatjuk)

*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.