Híres erdélyi magyarok
2013-07-12 13:26:39
- Kuti Márta
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Júliusi évfordulók
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
8. ARATÓ ANDRÁS (Kommandó, 1913. júl. 18. – Nagyvárad, 1945. máj. 14.): költő, újságíró. Újságírói pályáját nagyváradi napilapoknál kezdte, majd a kolozsvári Független Újság, a Brassói Lapok és a Korunk belső munkatársa volt. 1940-től a Magyar Nemzet c. laphoz került Bp.-re. Az ostrom alatt szerzett betegségben halt meg. Művei: Vállvetve (elb., Nagyvárad, 1932); Töredelmes vallomás (versek, Nagyvárad, 1938).
9. TÖRÖK GYULA (Simánd, 1888. júl. 16. – Bp., 1918. okt. 20.): író, újságíró. 1906-ban beiratkozott a kolozsvári egyetem bölcsészeti karán a történelem-földrajz szakra, majd rövidesen az újságírói pályára lépett. 1906-tól az Előre, 1908-tól az Újság munkatársa volt Kolozsvárott. 1909-től a nagyváradi Szabadság szerkesztőségében dolgozott. 1910-től Bp.-en élt, a Magyar Hírlap, 1915-től az Esti Újság, majd a Magyar Kurír, 1916-tól a Magyarország munkatársa. Érdeklődésének előterében a dzsentri állt; többnyire ennek sorsa foglalkoztatta, a jövő útját a polgárosodásban látva meg. Néhány novellája a századforduló magyar szépprózájának legszebb darabjai közé tartozik. Műveiben határozott vonásokkal megrajzolt alakok, tipikus figurák, nemegyszer különcök jelennek meg. Stílusának uralkodó jellemvonása a realizmusra törekvés s egyúttal a meleg líraiság. – Fontosabb művei: Kis Ferkó (r., Bp., 1908); A porban (r., Bp., 1917); A zöldköves gyűrű (r., Bp., 1918); A halszemű három fia (elb., Bp. 1919); Fehér virág (elb., Bp., 1919); A Rozál leánya (elb., Bp., 1944); Ikrek (r., I–II., Bp., 1957).
10. VERESS PÁL (Kolozsvár, 1893. júl. 19. – Bp., 1945. jan. 27.): matematikus. Egyetemi tanulmányait Bp.-en, Göttingenben és Kolozsvárott végezte, ahol 1919-ben tanári oklevelet szerzett. 1919-től gimnáziumi tanár, 1925–26-ban Berlinben tanulmányúton volt, 1928-tól a bp.-i Tanárképző Intézetben teljesített szolgálatot. 1929-ben Bp.-en egyetemi magántanár a valós változójú függvények elmélete tárgykörben. Biztosítási matematikával is foglalkozott. 1934-ben Kőnig Gyula-díjat kapott. 1936-tól 1938-ig helyettes tanár a bp.-i tudományegyetem felsőbb geometriai tanszékén, 1939-től címzetes ny. rendkívüli tanár. A bp.-i hadműveletek áldozata lett. – Fontos művei: Az integrábilis függvényekre értelmezett függvényoperációkról (Kolozsvár, 1917); Egy Arzelà-féle tétel általánosítása és annak alkalmazása (Mathem. és Term. tud. Ért. 1919); Über kompakte Funktionenmengen und Bairesche Klassen (Fund. Mathem. VII., 1925); On certain inequalities by Steffensen (Skandinavisk Aktuarietidskrift, 1926); Die beiden Bolyai und die absolute Geometrie (Ung. Jahrbücher, 1926); A Baire-féle függvényklasszisokról (Mathem. és Fiz. L. 1926); Über eine Beweismethode in der Theorie der abstrakten Räume (Szegedi Acta, VI., 1932); Valós függvények (Bp., 1934).
11. SIMON MAGDA (Szatmár, 1908. júl. 20. – Kolozsvár, 1969. márc. 7.): író, újságíró. Szülővárosában érettségizett. Első versei a Brassói Lapokban jelentek meg. A Nagyváradi Napló riportere volt. Cikkeket írt Ady Endréről. A nagyváradi gettóból hurcolták el 1944-ben Auschwitzba, ahonnan 1945-ben súlyos betegen került haza. Marosvásárhelyen, majd Kolozsvárott élt. Regényeket, cikkeket írt, darabjait előadták a rádióban. A nagy futószalagon. Riport a halálról c. műve megrendítő dokumentum az auschwitzi tábor életéről, az embertelen orvosi kísérletekről. – Művei: Tanyai lelkek (riport, Bukarest, 1956); Borsi krónika (riportok, Marosvásárhely, 1959); Megbékélés (színjáték, Bukarest, 1960); Százházas lakodalom (színmű, Bp., 1960); Jégverés (színmű, Bukarest, 1962); A nagy futószalagon. Riport a halálról (Visszaemlékezések, Bukarest, 1967; románul, 1969); Cselédkenyéren (kisr., Bukarest, 1968); Váradi harangok (Vallomások, életképek, dokumentumok, összeáll. Robotos Imre, Bukarest, 1975).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
