Híres erdélyi magyarok
2013-08-16 14:14:39
- Kuti Márta
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Augusztusi évfordulók, 2013
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
2. SERESTÉLY BÉLA (Malomvíz, 1883. aug. 3 – Arad, 1968. febr. 13.): költő, író. A gimnáziumot elvégezve vasúti tisztviselő lett. Már diákéveitől munkatársa volt több magyarországi és erdélyi szépirodalmi folyóiratoknak (Előre, Május). Verseket, elbeszéléseket és színdarabokat írt. Tagja volt az Erdélyi Irodalmi Társaságnak. A piski vasútállomás irodafőnökeként ment nyugdíjba. Főbb művei: Új hitem (versek, Bp., 1907); Örök rejtély (versek, Déva, 1922); Zeniten (versek, Déva, 1924); Életé a diadal (1917–1956. Válogatott versek, Marosvásárhely, 1957).
3. PERGŐ CELESZTIN (Oroszfája, 1784 – Kolozsvár, 1858. aug. 4.): színész, színigazgató, vándorszínészetünk kezdő korának Celesztin néven közismert alakja. 1809-ben kezdte pályafutását a kolozsvári színháznál, később saját társulatával az egész országot bejárta. 1827-ben Pesten az Arany Hattyúban, 1831-ben pedig Balla Károllyal szövetkezve a Beleznay-kertben játszott. Játékát hamis pátosz jellemezte. Hamlet, Macbeth (Shakespeare); Moór Károly és Ferenc, Fiesco, Don Carlos (Schiller) alakítója. – F. m. A testvérgyilkos (színmű, Marosvásárhely, 1832); Toldi Miklós (színmű, bem. Kassa, 1835).
4. BORNEMISSZA ANNA (1630 körül – Ebesfalva, 1688. aug. 5.): Bornemissza Pál jenei kapitány, majd udvari főkapitány leánya, 1650-től Apafi Mihály, a későbbi erdélyi fejedelem felesége, akinek igen nagy befolyása volt tehetetlen és ingatag férje elhatározásaira. A fejedelmi udvar és birtokok gazdálkodásáról vezetett részletes naplói Erdély e korbeli gazdasági és társadalmi viszonyaira vonatkozólag fontos adatokat tartalmaznak (Kiadta Szádeczky Béla, Bp., 1911).
5. SZATMÁRNÉMETI SÁMUEL, Szathmár-Németi (Szatmárnémeti, 1658. aug. 10 – Kolozsvár, 1717. dec. 17.): református teológiai tanár és filozófiai író. Tanulmányait szülővárosában kezdte, és 1675-ben Kolozsvárott, 1679-től Debrecenben folytatta. 1680-ban Utrechtben és Leydenben, 1682-ben pedig Franekerben tanult. Hazatérve a kolozsvári kollégium filozófiai professzorának nevezték ki. A karteziánus eszméket hirdette. 1693-ban II. Apafi Mihály nevelőjének hívták meg. 1695-ben visszatért a kollégiumba mint a teológiai tanszék tanára. Könyvtárát a kolozsvári kollégiumra hagyta. Fő műve: Metaphysica Contracta (1696).
6. PAPP JÓZSEF, CS. PAPP (Makó, 1858. aug. 10 – Kolozsvár, 1917. okt. 15.): irodalomtörténész. Pályáját újságíróként kezdte. 1886-ban Resicabányán lett tanító. 1888-ban Fiuméban az ottani felső leányiskola tanára és a Fiume c. lap szerkesztője. 1892-ben Kolozsvárra helyezték, 1897-ben itt szerzett bölcsészdoktori oklevelet, később olasz nyelv és irodalomból egyetemi magántanár lett. Sokat fordított olaszból (Dante, Boccaccio, Goldoni). Fontosabb művei: Dante lélektana a Divina Commediában (Kolozsvár, 1897); Dante politikai rendszere (Kolozsvár, 1897); Garibaldi emlékezete (Kolozsvár, 1907).
7. EMŐD TAMÁS (Berekböszörmény, 1888. aug. 11 – Nagyvárad, 1938. szept. 22.): újságíró, költő. Jogot tanult a kolozsvári egyetemen. Első versei 1906-ban A Hét c. lapban jelentek meg. 1906-tól 1914-ig Nagyváradon újságíró. A holnaposok köréhez tartozott. Ady Endréhez benső barátság fűzte. 1914-ben Bp.-re költözött. Nagy Endrével a magyar kabaré megteremtésén fáradozott. 1917-ben a Belvárosi Színház dramaturg titkára, 1922-től az Andrássy úti Színház, majd a Blaha Lujza Színház, 1925-től 1927-ig ismét az Andrássy úti Színház művészeti, 1927–28-ban az Új Színház igazgatója. A könnyed dalok, franciás ízű sanzonok népszerű mestere. Mintegy 300 dalszövege és közel 80 egyfelvonásosa szerepelt a fővárosi kabarék műsorán. Művei: Versek (Nagyvárad, 1911); Dicséret-dicsőség (versek, Bp., 1915); Ferenc Jóska ládájából (jelenetek, dalok, Bp., 1917); Pesti hegedű (Bp., 1918); A magyar kabaré tízéves antológiája (Bp., 1918); Csipke (Három egyfelvonásos színmű, Bp., 1923); Mézeskalács (daljáték, bem. 1923); Nótám, füttyöm, citerám (versek, Bp., 1926); Versek (Bp., 1939).
8. HAÁZ FERENC REZSŐ (Szepesbéla, 1883. aug. 12 – Székelyudvarhely, 1958. aug. 30.): etnográfus. Képzőművészeti főiskolát végzett Bp.-en, 1906-tól a székelyudvarhelyi református kollégium tanára. Néprajzi gyűjtéseinek tárgyi anyagából alakult ki a székelyudvarhelyi múzeum. Cikkei a kismesterségek és a népművészet anyagából szakfolyóiratokban jelentek meg.
9. KŐSZEGI DÉNES (Nagylak, 1888. aug. 12 – Szeged, 1970. szept. 14.): analitikai vegyész, gyógyszerkémikus, egyetemi tanár, a kémiai tudományok kandidátusa (1952). A kolozsvári tudományegyetem matematikai és természettudományi karán doktorált (1914). 1914–18-ban a kolozsvári, 1919–20-ban a bp.-i, 1921–34-ben a szegedi egyetem vegytani intézetében, 1935–47-ben a Szerves és Gyógyszerész-Vegytani Intézetben dolgozott. 1933-ban magántanárrá habilitálták. 1938-ban intézeti tanár. 1944–63 között tanszékvezető. Számos nemzetközi kémiai egyesület tagja. Főleg a klasszikus kémiai analitika, gyógyszervizsgálat, a magyar cellulózgyártás vegyi technológiájának kidolgozása foglalkoztatta. Kb. 60 tudományos közleménye jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. Műve a Qualitatív kémiai analízis (Szeged, 1951).
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
(Folytatjuk)
