Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-02-22 15:27:43
Februári évfordulók
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
11. ’SIGMOND ELEK (Kolozsvár, 1873. febr. 26. – Bp., 1939. szept. 30.): vegyészmérnök, agrogeológus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1915, r. 1925). A korszerű magyar talajtani kutatások megalapítója, a talajtan nemzetközileg elismert művelője. 1895-ben Bp.-en vegyészmérnöki, 1898-ban a kolozsvári egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1899–1905 között vegyészként dolgozott a magyaróvári Növénytermesztési Országos Kísérleti Állomáson. 1905–1907 között a műegyetem megbízásából Európában és az USA-ban tanulmányozta a mezőgazdasági vegyipart. 1908-ban megszervezte a műegyetem mezőgazdasági kémiai-technológiai tanszékét, amelynek 1910-ben ny. r. tanára lett. A Bp.-en 1909-ben tartott I. Nemzetközi Agrogeológiai Konferencia szervezője, a Nemzetközi Talajtani Társulatnak egyik alapítója, 1910-től tagja és a talajkémiai és szikestalaj-bizottság elnöke volt. Az Országos Chemiai Intézet vezetőjeként (1926–34-ben) megszervezte a talajlaboratóriumokat, a talajvizsgáló hálózatot és a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazását. Kutatásai elsősorban a talajok jellegzetes tulajdonságaira és a szikes talajok vizsgálatára és termékennyé tételére irányultak. Önálló talajtani felfogását a klasszikus orosz talajtani iskola alapjaira támaszkodva alakította ki. A talajok mezőgazdasági használhatósága szerint talajosztályozási rendszert dolgozott ki, a talajtípusokat eredetük alapján csoportosítva. A Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület 1956-ban évenként kiosztásra kerülő ’Sigmond Elek-emlékérmet alapított. – Művei: Adatok a keményítő és származékai elméletéhez a diastatikus megbontás alapján (Kolozsvár, 1897); Mezőgazdasági chemia (Bp., 1904); A mezőgazdasági növények legfontosabb táplálóanyagai (Bp., 1910); A talajvizsgálat mechanikai és fizikai módszerei (Bp., 1916); Mezőgazdasági chemiai technológia (Bp., 1919); A hazai szikesek és megjavításuk módja (Bp., 1923, angolul: Hungarian Alkali Soils and Methods of their Reclamation. Berkeley, 1927); A mezőgazdasági növények termelési tényezői (Bp., 1930); Általános talajtan (Bp., 1934, angolul: The Principles of Soil Science. London, 1938).
12. BECSKY ANDOR (Sárközújlak, 1898. febr. 28. – Bp., 1978. okt. 29.): író. Tanulmányait Szamosújlakon és Szatmáron végezte. Kolozsváron lett tagja és szervezője az ifjú munkásokból alakuló színjátszó mozgalomnak. Első versei a Napkeletben és a Periszkópban jelentek meg. Antal Jánossal közös avantgárd verseskötetet adtak ki (Verseskötet, Kolozsvár, 1923). 1945 előtt írásait Babos Antal és Pap Gábor néven közölte. Bp.-re kerülése után ő juttatta a magyar írók műveit Kolozsvárra. A 30-as években Romániában kétszer letartóztatták, Berlinbe szökött, ahol Kultúrkrónika c. darabját Piscator mutatta be. 1933-tól Bp.-en élt, s a Korunk munkatársa lett. 1937-től Hont Ferenc munkatársaként a Független Színpad c. lapnál működött. 1945 után a Madách Színház igazgatósági titkára, 1957-től nyugalomba vonulásáig a Színháztudományi Intézet munkatársa volt. Élete utolsó időszakában visszaemlékező folyóiratcikkeket írt. Kortársakról (cikkek, tan., Bp., 1974) c. műve említésre méltó.
Összeállította Kuti Márta
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.