2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

  • 2014-01-31 13:43:10

 Februári évfordulók, 2014

 Februári évfordulók, 2014

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. 
 
 
1. PERÉNYI IMRE (? – 1519. febr. 5.): nádor (1504 – 1519). Apja ~ István, első felesége Báthori Magdolna, tőle született fiai a Mohácsnál elesett ~ Ferenc váradi püspök és az 1526 után nagy szerepet játszott ~ Péter. Második felesége Kanizsai Dorottya. Az apjától 1471-ben elkobozott birtokokat még I. Mátyás neki adta. 1498-tól II. Ulászló főasztalnokmestere; 1504-ben Szatmáry György kancellár segítségével nádor lett. Az ún. udvari párt egyik vezetője, az 1505-ös országgyűlésen ellenezte az idegen uralkodók választását eltiltó határozatot (később kénytelenségből aláírta). 1509-ben a király távollétében teljhatalmú kormányzó, 1512–13-ban Beriszló Péterrel rövid ideig horvát báni címet is viselt; 1513-ban Szapolyai Jánossal országos főkapitánnyá választották. 1515-ben jelentős szerepet játszott az Ulászló és Miksa császár között a Habsburgok örökösödését biztosítani kívánó egyezség létrejöttében, ezért az előbbitől birtokadományokat, az utóbbitól 1517-ben birodalmi hercegi címet kapott. Egyike azoknak, akik az 1518-as országgyűlési határozatnak megfelelően a kezükre jutott királyi birtokokat – ellenszolgáltatás fejében – visszaadták. 
2. HORVÁTH FERENC (?, 1654 – Isztambul, 1723. febr.): kuruc diplomata. Köznemesi család sarja. Thököly híve, urát törökországi bujdosásába is elkísérte. Valószínűleg 1701-ben tért vissza Erdélybe. 1705. okt.-től 1711-ig Rákóczi isztambuli rezidense. A szatmári békét nem fogadta el, Törökországban maradt. Haláláig a bujdosók portai megbízottja.
3. BERDE MÁRIA JULIANNA, RÓTH JENŐNÉ (Kackó, 1889. febr. 5 – Kolozsvár, 1949. febr. 20.): író, költő. A kolozsvári egyetemen 1912-ben bölcsészdoktori, 1917-ben tanári oklevelet szerzett. Nagyenyeden, Marosvásárhelyen tanított, közben 1923-ban a romántanári képesítést is elnyerte. Később Nagyváradra került. 1919-től az Erdélyi Irodalmi Társaság, 1920-tól a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság tagja. 1920-21-ben a Zord Idő c. folyóirat szerkesztője. Az I. világháború előtt jelentkezett verseivel, majd az erdélyi magyar irodalmi élet számottevő alakja lett.  Ő az Erdélyi Helikon és a marosvécsi találkozók ötletgazdája. Regényeiben saját korának problémáit reális szemlélettel, igényes írói eszközökkel tárta fel. Több színdarabot is írt, kiadott egy székely népmesegyűjteményt; versei, elbeszélései német, francia és román nyelven is megjelentek. Műfordításai is fontosak, pl. Ion Creangă néhány írását ültette át magyar nyelvre. Fontos művei: Bacsányi-Baumberg Gabriella (Kolozsvár, 1912); Versek (Bp., 1913); Az örök film (r., Bp., 1917); Haláltánc (r., Bp., 1924); A szent szégyen (r., Marosvásárhely, 1925); Romuald és Adriana (r:, Berlin, 1927, elnyerte az MTA Ormódy Amália-díját); Földindulás (r., Kolozsvár, 1929); Seherezáde himnusza (versek, Bp., 1929); Szentségvivők (r., I-II, Nagyvárad, 1935); Tüzes kemence (r., Bp., 1936); A hajnal emberei (r., I-II, Bp., 1943). 
 
 Kuti Márta
(Folytatjuk)

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató