Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2014-02-21 14:48:58
Februári évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
KÁNTORNÉ. KÁNTOR GERZSONNÉ; ENGELHARDT ANNA (Nagyszeben, 1791 – Marosvásárhely, 1854. febr. 28.): színésznő. Szegény erdélyi szász családból származott. Cselédnek állott a német színtársulat operai rendezőjéhez. Láng Ádám János magyar színész tanította meg magyarul írni, olvasni és szavalni. 1809-ben férjhez ment Kántor Gerzsonhoz. 1810-ben Pesten színpadra lépett. Ezt követően felváltva Debrecenben, Pesten és Székesfehérváron (1818–25) játszott. 1819-ben a pesti német színházban vendégszerepelt. Az 1825-i országgyűlés alkalmával a székesfehérvári társulattal Pozsonyban lépett fel, 1828-ban a Kassai Dal- és Színjátszó Társulathoz szerződött. 1833-ban a kassai társulat Pály Elek és Megyeri Károly vezetése alatt álló töredékével Budára jött, s a Várszínházban játszott a társaság feloszlásáig. Ezután Nagyváradon vendégszerepelt, 1837-ben félreértések és nézeteltérések sorozata következtében kimaradt a Pesti Magyar Színház (később Nemzeti Színház) tagjainak sorából. 1838-tól Debrecenben, majd erdélyi színtársulatoknál játszott. 1843-ban Tordára szerződött. 1845-ben visszavonult a színpadtól. Előbb színházi jegyárus, majd házmesternő, végül szakácsnő lett, míg Rhédey Lajos gróf pártfogásába nem vette. Élete utolsó éveiben Lázár József gróf családjánál talált menedéket. Marosvásárhelyen, a katolikus temetőben nyugszik. Jeltelen sírjára Prielle Kornélia emeltetett síremléket. Az első magyar tragika. Egyénisége Jászai Mariéval rokon. Elsőnek alakította Kisfaludy Károly történeti darabjainak hősnőit, s ő volt a Bánk bán első Gertrudisa az 1833. febr. 15-i kassai bemutatón. Virágkora a budai korszakra esik, ahol a Bánk bánt az ő jutalomjátékául adták elő. A Shakespeare-műsor egyik fő támasza. Főbb szerepei: címszerep (Grillparzer: Sappho, Médea); címszerep (Kisfaludy Károly: Ilka, Széchy Mária); Gertrud (Shakespeare: Hamlet); címszerep (Lady Macbeth). – M. K. levelei (Kiadta Barna József, Makó, 1932).
SZENDREY ZSIGMOND (Szatmárnémeti, 1879. febr. 28 – Balatonfenyves, 1943. máj. 28.): etnográfus. ~ Ákos apja. 1903-ban magyar-latin szakos tanári diplomát szerzett. Gimnáziumi tanár volt Pécsett, Gyöngyösön, Bártfán, Makón, 1912–18 között Nagyszalontán és Bp.-en. Zürjén nyelvészeti dolgozatok után Nagyszalontán kapcsolódott be a néprajzi kutatásokba, hat éven át vezette a Folklore Fellows helyi gyűjtését. Főleg a magyar néphit és szokásanyag, valamint a mondák körében végzett jelentős kutatásokat. Kéziratban maradt munkája (fiával, ~ Ákossal együtt) a Magyar néphit és népszokás lexikon. Fontosabb művei: Katonanóták a fogságból (Bp., 1923); Nagyszalontai gyűjtés (Szerk. Magy. Néprajzi Gyűjt. Bp., 1924); Oktató és alkalmi hagyományok (Bp., 1935); Jeles napok (Bp., 1937): A magyar népszokások ősi elemei (Bp., 1940).
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
(Folytatjuk)