Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2014-06-19 15:23:55
Júniusi évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
SZÁSZ KÁROLY (Nagyenyed, 1829. jún. 15 – Bp., 1905. okt. 15.): költő, író, műfordító, az MTA tagja (l. 1858, r. 1869, ig. 1878, t. 1899), ref. püspök. 1845-től Kolozsvárott tanult, 1848-ban a pesti egyetemen matematikai tanulmányokat folytatott. 1849-ben előbb fogalmazó a közoktatásügyi minisztériumban, majd belépett a honvédségbe, s káplárként, utóbb hadnagyként vett részt a szabadságharcban. 1850–51 közt Bején nevelő, 1851 nyarán ref. papi vizsgát tett. 1851-től nagykőrösi, 1853–54-ben kecskeméti gimnáziumi tanár. 1867-től a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban osztálytanácsos, 1869-től Pest vm.-i, 1872-től jászkun kerületi tanfelügyelő, 1884–1903-ban dunamelléki református püspök. 1860-tól a Kisfaludy Társaság tagja, 1883–1900-ban másodelnöke, 1892–95-ben az MTA másodelnöke. A kiegyezés korának egyik jellegzetes képviselője volt. Gyulai Pál és Arany János barátja; esztétikai és kritikai munkásságában erősen konzervatív. Gyulai Pállal és Mentovich Ferenccel forradalmi politikai versekből összeállított kötetet adott ki Nemzeti színek címmel. Számos egyházi jellegű munkája és tankönyve jelent meg. Lírájában a családi élet, a vallásos és hazafias érzés hangja szólal meg. Rendkívül széles körű műfordítói munkásságot fejtett ki: többek között Shakespeare, Goethe, Schiller, V. Hugo, Béranger, Tennyson műveiből fordított magyarra. Dante Isteni színjátékát ő fordította le elsőként teljes terjedelmében. (Dante Alighieri Isteni színjátéka, I – III., Bp.; 1885, 1891, 1899). – Fontosabb művei: Szász Károly költeményei (Pest, 1861); Trencséni Csák (eposz, Pest, 1861); Herodes (Pest, 1867); Álmos (dráma, Pest, 1870); Salamon (Bp., 1878); A világirodalom nagy eposzai (I – II., Bp., 1881–82); Szász Károly kisebb költeményei (Bp., 1883); Schiller (élet-és jellemrajz, Bp., 1887); Attila halála (dráma, Bp., 1893); Szász Károly műei (válogatta és sajtó alá rendezte Ravasz László, Bp., 1930).
SZÁSZ KÁROLY (Szabadszállás, 1865. nov 11 – Bp., 1950. márc. 21.): politikus, író, kritikus, az MTA tagja (l. 1928, t. 1940). Károly (1829 – 1905) fia, ~ Béla (1868 – 1938) bátyja. Bp.-en jogot végzett (1888). A vallás- és közoktatásügyi minisztérium szolgálatába lépett. 1910-ben Tisza István párthíveként képviselővé választották, s mint min. tanácsos nyugdíjba ment. 1917–1918-ban a képviselőház elnöke. Mint politikus és mint publicista, író és kritikus, a konzervatív jobboldal képviselője; Ady értékelésében a reakciós álláspont legélesebb kifejezője. A Kisfaludy Társaság (1916) és a Petőfi Társaság tagja. Verseket, színműveket, visszaemlékezéseket, kritikákat és tanulmányokat írt. Fontosabb művei: A múzsa (vígjáték, bem. Nemzeti Színház, 1892); Katolnai úr házasodik (vígjáték, bem. Nemzeti Színház, 1894); A botrány (verses vígjáték, 1897); Kántorné (dráma, bem. Nemzeti Színház, 1907); Versek (Bp., 1908); Tisza István (tanulmány, Bp., 1920); Emlékezés a vörös uralomra (Bp., 1922); Színésznők (Bp., 1926); A szabadfalvi pap leánya (verses r., Bp., 1927); Képek és történetek (Bp., 1928), Ciprus (versek, Bp., 1937); A magyar dráma története (Bp., 1939).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.