Híres erdélyi magyarok

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. 

Cseh Gusztáv, ifj. (Kolozsvár, 1934. júl. 13 – Kolozsvár, 1985. jún. 19.): romániai magyar grafikus, könyvművész. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. 1963-tól a kolozsvári Dolgozó Nő c. folyóirat művészeti szerkesztője. Pályája során több mint kétszáz román kiadású művészeti és egyéb könyv szerkesztője, tervezője vagy illusztrátora volt. A Forrás-sorozat tervéért 1971-ben díjat kapott Bukarestben. Rajzművészete mindvégig a klasszikus hagyományokból táplálkozott. Nagyvonalú, monumentális kompozícióit érzékeny vonalvezetés jellemzi. Ex librisei pontos karakterérzékéről vallanak. Kifinomult emberismeretének ironikus hangvételű bizonyítéka az Utunk karikatúrájaként rajzolt Ütünk. Fontosabb művei: Asszonyok és férfiak tüköre (rézkarcsorozat, 1980); Az erdélyi régibb és közelebbi vadászatok és vadak (1982) – mindkettő a Magvető Magyar Hírmondó sorozatában látott napvilágot; Libellus pictus azaz képekkel írott könyvecskéje Jeles Házaknak… (Bp., 1988); Pantheon avagy képescsarnoka Hatvan Főembernek… (Debrecen, 1988). 

Markovits Rodion (Kisgérce, 1884. júl. 15 – Temesvár, 1948. aug. 27.): író, újságíró. Marosvásárhelyt és Bp.-en jogot végzett, aztán Bp.-en újságíróskodott. Munkatársa volt a Népszavának, a Független Magyarországnak, a Fidibusnak. Az I. világháború idején orosz hadifogságba került. Mint a Vörös Hadsereg tagja részt vett az orosz polgárháborúban. Hazatérése után 1922-ben Szatmáron ügyvédi irodát nyitott, s szatmári és kolozsvári lapokba dolgozott. Később Bp.-en, 1930-tól – mint a Temesvári Hírlap munkatársa – Temesváron élt. 1945 után a temesvári Szabad Szó szerkesztőségének tagja volt. Több regénye jelent meg. Szibériai garnizon c., az I. világháború éveit felidéző riportregénye világsikert aratott. Művei: Szibériai garnizon (Bp., 1928); Aranyvonat (r., Bp., 1929); Sánta farsang (r., Bp., 1933); Egy öreg partizán naplója (r., Kolozsvár, 1945). 

Kőváry László, Kővári (Torda, 1819. júl. 17 – Kolozsvár, 1907. szept. 25.): író, történetíró, statisztikus, az MTA l. tagja (1883). Jogi tanulmányait a kolozsvári ref. jogakadémián végezte. Szemere Bertalan 1848-ban kinevezte az országos statisztikai hivatal titkárává, 1849-ben az erdélyi hadsereg haditudósítója. A fegyverletétel után Szentdemeteren rejtőzködött, elfogták, de később szabadon bocsátották. Pesten a Pesti Napló munkatársa lett, mivel azonban a Habsburgok ellen szervezkedő Makk József szökését segítette, 1851-ben őt is elfogták, és Kolozsvárra internálták. 1862-67-ben szerkeszti a Korunk c. Deák-párti politikai lapot. Számos munkájában foglalkozott Erdély történetével, művelődéstörténetével, statisztikájával, természeti ritkaságaival stb. A kiegyezés után a kolozsvári Victoria Biztosítótársaság igazgatójaként a biztosítási szakirodalmat is művelte. Fő művei: Erdélyország statistikája (Kolozsvár, 1847); Erdély régiségei (Pest, 1852); Száz történelmi rege (Kolozsvár, 1857); Erdély történelme (I–VI. Pest, 1859–66); Erdély története 1848–49-ben (Pest, 1861).

Réti János (Csongrád, 1849. júl. 17 – Kolozsvár, 1910. aug. 26.): mezőgazdasági szakíró. Tanulmányait a debreceni, keszthelyi, a magyaróvári felsőbb gazdasági tanintézetben végezte. Ezután egy évig a hallei és a heidelbergi egyetemen folytatta tanulmányait. 1874-től különböző iskolákban tanított. 1876-ban a debreceni gazdasági tanintézet növénytermelési és üzlettani tanára, 1882-től pedig Kolozsmonostoron volt tanár. Főként búza- és burgonyatermesztési, trágyázási kísérleteket végzett. A növénytermesztési szakismeretek széles körű népszerűsítője volt. Legtöbb munkáját többször is kiadták. Fő művei: Miként emelhetjük gazdaságunk jövedelmét (Bp., 1875); A trágyáról, a trágyázásról és a trágyakezelésről… (Kolozsvár, 1888); A szántás és vetésről (Bp., 1889); A burgonya és cukorrépa termelésről (Bp., 1890); A komlótermelésről (Kolozsvár 1894); A kisgazda tanácsadója a gazdasági növénytermesztésben és a rétek, legelők ápolásában (Bp., 1900); A vetőmagtermesztés nemesítésről.  (Kolozsvár, 1900).