Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2014-08-21 15:28:56
Augusztusi évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Sulica Szilárd (Brassó, 1884. aug. 18. – ? . 1945): irodalomtörténész, romanista, egyetemi tanár. A bp.-i egyetemen végezte tanulmányait mint az Eötvös-kollégium tagja, 1906-ban tanári oklevelet nyert. 1907-től az MNM-ben teljesített szolgálatot, ahol ig.-őr és a levéltári osztály ig.-ja lett. A bp.-i tudományegyetemen h. tanárként működött. 1934-től a szegedi egyetemen a román filológia előadója, 1938-ban a román nyelv és irodalom tárgykörből magántanári képesítést nyert. 1936-tól a szegedi egyetemi könyvtár igazgatója, 1940–44-ben a kolozsvári egyetemen a román nyelv és irodalom ny. r. tanára. A magyar és román irodalmi kapcsolatok vizsgálatával foglalkozott. F. műve: A magyar irodalom és művelődés hatása a román irodalom és művelődés fejlődésére (Szeged, 1937).
Wesselényi István, báró (Gerend, 1674. aug. 21 – Kolozsvár, 1734. ápr. 27.): erdélyi nagybirtokos, a Habsburgok feltétlen híve, ~ Pál fia. 1699-től Közép-Szolnok vm. főispánja. 1704. aug.-ban a kuruc hadak elől Rabutin oltalma alá Szebenbe menekült, s 1708-ig itt tartózkodott. Jutalmul 1710–13-ban az Erdély ügyeit ideiglenesen kormányzó 16 tagú deputáció elnöke, 1711-től 1715-ig Kolozs vm. főispánja, 1715-ben az országgyűlés és az Erdélyi Tábla elnöke (statuum praesidens). 1731-ben ideiglenes megbízatással főkormányszéki elnök. 1733. febr. 16-án a szebeni országgyűlés első helyen jelölte a gubernátori székre, kineveztetését azonban nem érte meg. 1703–08 közt vezetett részletes naplója Erdély történetének fontos forrása.
Teleki Mihály, gróf (Nagyvárad, 1634 – Zernyest, 1690. aug. 21.): erdélyi kancellár, az 1685-ben grófi rangra emelt család vagyonának megalapozója. Birtokos nemes család sarja, a fejedelmi udvarban nevelkedett. 1657-ben testőrkapitányként részt vett a lengyelországi hadjáratban, ahonnan II. Rákóczi György kíséretében tért haza. Mindvégig kitartott Rákóczi oldalán, majd Kemény Jánoshoz csatlakozott. 1661-ben Kemény a császárral való szövetség ügyében őt küldte Montecuccolihoz és Bécsbe, az udvarhoz. 1662-ben részt vett a nagyszőllősi csatában, amiért fő- és jószágvesztésre ítélték, de Apafi hűségére térvén, kegyelmet kapott, sőt rokona, a fejedelemasszony közbenjárására kinevezték kővári kapitánnyá. 1663-ban országos postamester, fejedelmi tanácsúr. A vasvári béke (1664) után az országgyűlés őt küldte Rottal János császári megbízotthoz, hogy tiltakozzék a béke sérelmes pontjai ellen. Később Wesselényi Ferenc nádorral is tárgyalt, aki szerette volna Erdélyt az általa szervezett összeesküvésbe bevonni. Az összeesküvés felfedezését követően az Erdélybe menekült bujdosók megsegítését követelte, s ennek érdekében tárgyalásokat kezdett XIV. Lajos francia királlyal is. 1672-ben a bujdosók fővezérükké választották, első hadi próbálkozása azonban Szatmárnál szerencsétlenül végződött. Közben politikájának belső ellenzékét Bánffy Dénes kivégeztetése (1674), majd Béldi Pálnak az isztambuli Héttoronyba való elzáratása elnémította. 1678-ban Apafi kinevezte a bujdosók fővezérévé, Eperjes sikertelen ostroma után azonban visszavonult, s a bujdosók Thökölyt választották vezérükké. Ettől kezdve a bujdosókkal való viszonya egyre romlott. Míg Thököly a szultánnal kötött szövetséget, Teleki, felismerve az erőviszonyokat, I. Lipót császárral kezdett alkudozni. 1685-ben titkos megállapodást kötött, amelyben kötelezte magát, hogy Erdélyt császári fennhatóság alá adja, a császár viszont elismerte a fejedelemség belső önállóságát. Buda visszafoglalása után azonban, 1687-ben a császári hadak megszállták Erdélyt, majd Caraffa tábornok hódoltatta a fejedelemséget. Teleki tárgyalásai az ország önkormányzatának megóvására a lényeget tekintve eredménytelenek voltak. Apafi halála után, 1690-ben a török Thökölyt haddal küldte a fejedelemség visszafoglalására. Teleki, az erdélyi mezei hadak főgenerálisa a zernyesti csatában elesett. Utódaira óriási birtokokat hagyományozott. M.: Teleki Mihály levelezése (I-VIII. Sajtó alá rendezte Gergely Sámuel, Bp., 1905–26).
Gaál Alajos (Ditró, 1889. aug. 21 – Bp., 1967. nov. 30.): szerkesztő, közíró. A székelyudvarhelyi római katolikus főgimnáziumban érettségizett, orvosi diplomát a kolozsvári egyetemen szerzett. 1918-tól Gyergyóalfaluban járási, 1924-től Gyergyószentmiklóson körorvos, 1925–1930 között a Székely Szó c. politikai hetilap szerkesztője. Önállóan megjelent Jegyzetek Gyergyó gazdasági csődjéhez c. tanulmányában feltárta a gyergyói székelység elszegényedésének okait. Novelláit, alkalmi színdarabjait a Keleti Újság, Erdélyi Szemle, Független Újság, Pásztortűz közölte. Dávid Istvánnal közösen szerzett Székely guzsalyos c. daljátékát 1935-ben mutatta be a kolozsvári Magyar Színház.
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.