2024. november 26., Tuesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

Szeptemberi évfordulók, 2014

Szeptemberi évfordulók, 2014

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.

Brassai; Halász Gyula (Brassó, 1899. szept. 9 – Nizza, 1984. júl. 7.): fotóművész. Id. Halász Gyula fia, Halász Kálmán bátyja. A Brassói Főreáliskola elvégzése (1917) után művészeti tanulmányait a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán kezdte, diplomáját Berlinben szerezte. 1923-tól Párizsban élt. A párizsi szürrealisták csoportjához csatlakozva festett, rajzolt, 10 évig újságíró. Szülővárosa iránti szeretetből a Brassai művésznevet vette fel. Fotóművészeti pályáján André Kertész fotóművész segítségével indult el. Első albumával (Paris de nuit, 1933) világsikert aratott. A II. világháború idején a francia nép életéről készített rajzokat, ezeket folyóiratokban publikálta. 1948-ban jelent meg a Les Sculptures de Picasso c. könyve, így került kapcsolatba Picassóval. Az 50-es években színpadi művekhez díszleteket tervezett; filmet forgatott, könyveket írt. Az állatkertről készített filmjével a Cannes-i Filmfesztiválon díjat nyert (1956). Érdekes sorozatot készített a párizsi gyerekek falfirkáiról, mellyel új műfajt teremtett. Graffiti de Brassai (Paris, 1960) címmel könyve jelent meg, New Yorkban is volt kiállítása. Az 1968-ban magyarul is megjelent Beszélgetések Picassóval c. műve az emlékezés és a tanúvallomás könyve. Les secrets des années 30 (Paris, 1976) c. albumában a párizsi alvilág, a szerencsejáték-klubok, a bordélyházak világát mutatta be. Műveiből Európa és az USA több nagy városában rendeztek kiállítást. 1978-ban Franciaországban a Fényképezés Nemzeti Nagydíjával tüntették ki.

Dési Géza (Nagyvárad, 1869. szept. 13 –? 1935 után): jogi író, politikus. Bp.-en szerzett jogi oklevelet, Nagyváradon, majd Bp.-en folytatott ügyvédi gyakorlatot. Eleinte, mint Bihar vármegyei szolgabíró, közigazgatási pályán működött. 1905-ben a magyarcsékei kerület szabadelvű párti országgyűlési képviselője. A fővárosban mint jogi író s főként mint bűnügyi védő vált ismertté. 1915-től a bp.-i törvényhatósági bizottság tagja. Vezető szerepe volt az izr. felekezeti életben. A kormány jelöltjeként lépett fel az 1926-os választásokon, s 1935-ig a főváros É-i kerületének egységespárti országgyűlési képviselője. Elnöke volt a Vívó és Atlétikai Clubnak (VAC).

Boér Elek (Kolozsvár, 1899. szept. 13 – Újfehértó, 1954. jún. 28.): jogász, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1941-49). Egyetemi tanulmányait Szegeden végezte 1922-ben, 1929-ben magántanári képesítést nyert, egyben a kecskeméti református jogakadémián a hitel- és perjog tanára. 1940-ben a kolozsvári egyetem ny. rk., 1943-ban ny. r. tanára, majd 1945-től 1949-ig a szegedi egyetem ny. r. tanára. Öngyilkos lett. – F. m.: A konjunktúra elmélete (Bp., 1927); Magyarország helyzete a világgazdaságban (Kecskemét, 1936); Az amerikai kapitalizmus és monopolisztikus verseny (Bp., 1939).

Alexics György (Arad, 1864. szept. 14 – Bp., 1936. febr. 7.): nyelvész, irodalomtörténész. Alexits György matematikus apja. 1884-től a bp.-i egyetemen tanult. 1888-tól szolnoki, 1889-től kassai tanár. 1891-től 1922-ig a Keleti Kereskedelmi Tanfolyam (később Akadémia) tanára. 1897-től a bp.-i egyetemen a román nyelv és irodalom magántanára. 1920-ban az egy. tanácsa megfosztotta az előadás jogától. 1922-ben nyugdíjazták. A folyóiratokban és önállóan számos, a román nyelvvel és irodalommal kapcsolatos dolgozata jelent meg magyar és román nyelven. A Heinrich Gusztáv szerkesztésében megjelent Egyetemes irodalomtörténet (Bp., 1905) II. kötetében megírta a román irodalom történetét. F. m.: Magyar elemek az oláh nyelvben (Bp., 1888); Román nyelvtan (Bp., 1892).

Kozma Gergely (Szentgerice, 1774. szept. 19 – Kövend, 1849. aug. 14.): unitárius pap, író. Tanulmányait Kolozsvárott végezte. 1798-tól szentgericei unitárius pap, majd esperes, 1833-tól kövendi lelkész. Mint műfordító, főleg Kleist- és Kotzebue-drámákat ültetett át magyarra. Sokat tett a magyar irodalom megismertetése érdekében. Kazinczy Ferenccel levelezett. Gazdag könyvtárát az örökösök az unitáriusok kolozsvári kollégiumának ajándékozták. – F. m.: A szerecsen rabok (színmű Kotzebue nyomán, Pozsony-Pest, 1802); Zoraide (Pozsony, 1805).

(Folytatjuk)

*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató