Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2014-09-11 14:27:29
Szeptemberi évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Brassai; Halász Gyula (Brassó, 1899. szept. 9 – Nizza, 1984. júl. 7.): fotóművész. Id. Halász Gyula fia, Halász Kálmán bátyja. A Brassói Főreáliskola elvégzése (1917) után művészeti tanulmányait a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán kezdte, diplomáját Berlinben szerezte. 1923-tól Párizsban élt. A párizsi szürrealisták csoportjához csatlakozva festett, rajzolt, 10 évig újságíró. Szülővárosa iránti szeretetből a Brassai művésznevet vette fel. Fotóművészeti pályáján André Kertész fotóművész segítségével indult el. Első albumával (Paris de nuit, 1933) világsikert aratott. A II. világháború idején a francia nép életéről készített rajzokat, ezeket folyóiratokban publikálta. 1948-ban jelent meg a Les Sculptures de Picasso c. könyve, így került kapcsolatba Picassóval. Az 50-es években színpadi művekhez díszleteket tervezett; filmet forgatott, könyveket írt. Az állatkertről készített filmjével a Cannes-i Filmfesztiválon díjat nyert (1956). Érdekes sorozatot készített a párizsi gyerekek falfirkáiról, mellyel új műfajt teremtett. Graffiti de Brassai (Paris, 1960) címmel könyve jelent meg, New Yorkban is volt kiállítása. Az 1968-ban magyarul is megjelent Beszélgetések Picassóval c. műve az emlékezés és a tanúvallomás könyve. Les secrets des années 30 (Paris, 1976) c. albumában a párizsi alvilág, a szerencsejáték-klubok, a bordélyházak világát mutatta be. Műveiből Európa és az USA több nagy városában rendeztek kiállítást. 1978-ban Franciaországban a Fényképezés Nemzeti Nagydíjával tüntették ki.
Dési Géza (Nagyvárad, 1869. szept. 13 –? 1935 után): jogi író, politikus. Bp.-en szerzett jogi oklevelet, Nagyváradon, majd Bp.-en folytatott ügyvédi gyakorlatot. Eleinte, mint Bihar vármegyei szolgabíró, közigazgatási pályán működött. 1905-ben a magyarcsékei kerület szabadelvű párti országgyűlési képviselője. A fővárosban mint jogi író s főként mint bűnügyi védő vált ismertté. 1915-től a bp.-i törvényhatósági bizottság tagja. Vezető szerepe volt az izr. felekezeti életben. A kormány jelöltjeként lépett fel az 1926-os választásokon, s 1935-ig a főváros É-i kerületének egységespárti országgyűlési képviselője. Elnöke volt a Vívó és Atlétikai Clubnak (VAC).
Boér Elek (Kolozsvár, 1899. szept. 13 – Újfehértó, 1954. jún. 28.): jogász, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1941-49). Egyetemi tanulmányait Szegeden végezte 1922-ben, 1929-ben magántanári képesítést nyert, egyben a kecskeméti református jogakadémián a hitel- és perjog tanára. 1940-ben a kolozsvári egyetem ny. rk., 1943-ban ny. r. tanára, majd 1945-től 1949-ig a szegedi egyetem ny. r. tanára. Öngyilkos lett. – F. m.: A konjunktúra elmélete (Bp., 1927); Magyarország helyzete a világgazdaságban (Kecskemét, 1936); Az amerikai kapitalizmus és monopolisztikus verseny (Bp., 1939).
Alexics György (Arad, 1864. szept. 14 – Bp., 1936. febr. 7.): nyelvész, irodalomtörténész. Alexits György matematikus apja. 1884-től a bp.-i egyetemen tanult. 1888-tól szolnoki, 1889-től kassai tanár. 1891-től 1922-ig a Keleti Kereskedelmi Tanfolyam (később Akadémia) tanára. 1897-től a bp.-i egyetemen a román nyelv és irodalom magántanára. 1920-ban az egy. tanácsa megfosztotta az előadás jogától. 1922-ben nyugdíjazták. A folyóiratokban és önállóan számos, a román nyelvvel és irodalommal kapcsolatos dolgozata jelent meg magyar és román nyelven. A Heinrich Gusztáv szerkesztésében megjelent Egyetemes irodalomtörténet (Bp., 1905) II. kötetében megírta a román irodalom történetét. F. m.: Magyar elemek az oláh nyelvben (Bp., 1888); Román nyelvtan (Bp., 1892).
Kozma Gergely (Szentgerice, 1774. szept. 19 – Kövend, 1849. aug. 14.): unitárius pap, író. Tanulmányait Kolozsvárott végezte. 1798-tól szentgericei unitárius pap, majd esperes, 1833-tól kövendi lelkész. Mint műfordító, főleg Kleist- és Kotzebue-drámákat ültetett át magyarra. Sokat tett a magyar irodalom megismertetése érdekében. Kazinczy Ferenccel levelezett. Gazdag könyvtárát az örökösök az unitáriusok kolozsvári kollégiumának ajándékozták. – F. m.: A szerecsen rabok (színmű Kotzebue nyomán, Pozsony-Pest, 1802); Zoraide (Pozsony, 1805).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.