Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2014-11-20 14:50:41
Novemberi évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
BARABÁS GYULA (Marosvásárhely, 1894. nov. 4 – Bp., 1973. máj. 5.): író, újságíró. Erdélyben, majd 1914-től Bp.-en dolgozott gyári munkásként. Első elbeszéléseit, novelláit a Népszava közölte. 1920-tól húsz éven át a Népszava munkatársa volt. Egyik írása miatt 1924-ben egyévi fogházra ítélték. A Bolyaiakról szóló Domáldi jegenyék c. regénye (Bp., 1936) elnyerte a Révai Könyvkiadó Jókai-díját. 1945 után a Szabad Szó c. napilap rovatvezetője volt 1950-ig. A negyvenes évek legelején több regényét lengyelre fordították. F. művei: Álmodók, lázadók (r., Bp., 1929); Székely erdők alján (r., Bp., 1932); Szomorú Oránusz festője (r., Bp., 1936); Elvesztett arcok (r., Bp., 1938); Köd a Maroson (r., Bp., 1940); Vihar Erdélyben (r., Bp., 1940); A néptribun (regényes életrajz, Bokányi Dezsőről, Kelen Jolánnal, Bp., 1964).
IVÁNDI FERENC, IZSÁK (Marosvásárhely, 1909. nov. 5 – Temesvár, 1982. dec. 14.): műfordító, kritikus, művészeti író, Izsák Sámuel és Izsák László testvére. Középiskoláit szülővárosa ref. kollégiumában és a temesvári zsidó líceumban végezte, a grenoble-i egyetemen kereskedelemtudományi diplomát szerzett (1929). Temesvárt a Magy. Általános Hitelbank helyi fiókjánál, majd a Gyapjúipar Rt.-nél s az Azúr Festékgyárnál volt tisztviselő. Cikkeit, kritikáit, tanulmányait, nyelvművelő jegyzeteit a Szabad Szó és a Bánsági Írás közölte. Nagyobb tanulmánya jelent meg a Bánsági Üzenet c. antológiában (Temesvár, 1957) a Bánát tartományi képzőművészet 1945 utáni fejlődéséről s a Bánáti Tükör c. antológiában (Temesvár, 1961) Endre Károly költészetéről. Elbeszéléseket, novellákat és regényrészleteket fordított románból és franciából.
APOR GÁBOR, BÁRÓ (Sepsikőröspatak, 1889. nov. 7 – Róma, 1969. febr. 12.): diplomata. A bécsi konzuli akadémiát végezte (1913). 1918-ban külügyi szolgálatba lépett, attasé lett a berlini osztrák-magyar követségen. A Tanácsköztársaság idején internálták (1919. ápr.–júl.), szabadulása után 1919-ben visszatért Erdélybe. 1921-től külügyi szolgálatot teljesített, Varsóban követségi titkár, majd tanácsos, 1925-től Párizsban tanácsos, 1927-től Bp.-en a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője volt. Követ Bécsben 1934-től, hazatérte után a külügyminiszter állandó h.-e 1935-től, majd vatikáni követ 1939. jan.–1944. márc. között. Mo. német megszállásakor lemondott állásáról, Rómában maradt. A szuverén Máltai Lovagrend meghívta tagjai közé, 1952-ben a rend nagykancellárjává nevezték ki, tisztségéről egészségi állapota miatt mondott le (1958).
BÉKÉS (BEKES) GÁSPÁR (? , 1520 – Grodnó, 1579. nov. 7.): erdélyi politikus, majd a lengyelországi lovasság főparancsnoka. Kisnemesi sorból származott, Petrovics Péter apródjaként kezdte pályáját. Fokról fokra János Zsigmond fejedelem legbefolyásosabb tanácsosává és Erdély egyik legvagyonosabb főurává emelkedett. Ura nevében ő kötötte meg Miksa császárral a speyeri szerződést (1570). A fejedelem halála után 1571-ben a császári párt jelöltjeként megpróbált Erdély trónjára lépni, de Báthori Istvánnal szemben alulmaradt. A császár támogatásával fegyverrel akarta Báthorit megbuktatni, de 1575 júliusában a kerelőszentpáli csatában legyőzetvén, földönfutóvá lett. 1577 elején Báthori mint lengyel király szolgálatába fogadta, s megtette a lovasság főparancsnokává. ~ unitárius volt, s az erdélyi hitvitákon, amíg módjában volt, felekezetét erősen pártfogolta.
MÁRIA KRISZTIERNA (Graz, 1574. nov. 10 – Hall, Tirol, 1621. ápr. 6.): Habsburg főhercegnő, II. Ferdinánd húga, 1595-től Báthori Zsigmond fejedelem felesége. Báthori szabadulni akart Mária Krisztiernától, ezért 1597-ben Kővárba száműzte. Amikor Báthori lemondott a trónról, a rendek felszólítására 1598. ápr. 18-án átvette az uralmat a fejedelemségben, a valóságban azonban I. Rudolf biztosai kormányoztak helyette. 1598. aug. 20-án Báthori visszavette trónját, feleségével kibékült, de aztán ismét Kővárba internáltatta, majd a trónról másodszor is lemondott. 1599. ápr.-ban Mária Krisztierna visszatért Ausztriába. 1599. aug. 17-én a pápa felbontotta házasságát. 1607-ben a halli kolostorba vonult.
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.