2024. november 26., Tuesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.

Decemberi évfordulók, 2014

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.

RUZITSKA GYÖRGY (Bécs, 1789 – Kolozsvár, 1869. dec. 2.): zeneszerző és pedagógus. Atyja ~ Vencel, bécsi udvari muzsikus. 1810-ben került Erdélybe. Nagyfalun báró Bánffy Jánosnál volt zenetanító, majd 1819-ben Kolozsvárra költözött, ahol zenetanításból élt. Rövid ideig a kolozsvári Nemzeti Színháznál volt karmester, Erkel Ferenccel is ismeretséget kötött. 1835–37 között az Új Muzsikai Társaság igazgatója volt, 1837-ben az ő irányelvei szerint szervezték át a Musicai Conservatóriumot, melynek ezután haláláig igazgatója és tanára volt. 1859-ben kezdte meg írni Önéletrajzát (Lakatos István kiadásában: Egy erdélyi muzsikus vallomásai, Erdélyi Ritkaságok, 3. sz, 1940). – F. művei: Magyar nyitány (1820 körül); Alonso (opera, 1826 – 27); Requiem (1829); Talpra magyar (énekkarzenekar, 1848); Te Deum (1850); d-moll szimfónia; továbbá gordonkaművek (köztük: Introduttion et Variations sur un theme hongrois); zongoraművek, vonósnégyesek, vonósötösök stb. Zenepedagógiai munkák (ének-, zongora-, hegedűiskola, összhangzattan).

FEHÉR DEZSŐ (Disznósd, 1869. dec. 2 – Nagyvárad, 1935. febr. 22.): író, újságíró. Bp.-en tanítóképzőt végzett, közben 1987-ben a Bolond Istók segédszerkesztője. Rövid ideig tanított Nagyváradon, 1891-ben Darázs, 1892-ben Bagoly címmel élclapot szerkesztett, 1895–98 között a Nagyvárad c. lap, 1898-tól a Nagyváradi Napló felelős szerkesztője, többször főszerkesztője. 1919-ben Magyar Szó címmel indított lapot. Része volt a nagyváradi Szigligeti Társaság és a Vidéki Hírlapírók Szövetségének megalapításában. Ady barátja, gyűjteményt állított össze Ady újságcikkeiből (Ha hív az acélhegyű ördög, Nagyvárad, 1927). – F. művei: A félmilliós ternó (vígjáték, Bp., 1889); Kaleidoszkóp (Nagyvárad, 1894).

KURKÓ GYÁRFÁS (Csíkszent-domokos, 1909. dec. 2 – Brassó, 1983. máj. 21.): közíró. Alapító tagja volt az Országos Magyar Párt ellenzékéből 1934-ben létrehozott Magyar Dolgozók Szövetségének. Részt vett a Vásárhelyi Találkozón (1937). A második bécsi döntés után kiutasították Mo.-ról. 1943-ban bebörtönözték, mivel megtagadta a katonai szolgálatot. A háború után megalapította a Magyar Népi Szövetséget, amelynek elnöki tisztét 1947-ig látta el. Az egypártrendszer kialakulásának idején félreállították a politikai életből. 1949-ben letartóztatták és bebörtönözték. 1964-ben szabadult. Ezután a román írószövetség nyugdíjasaként visszavonultan élt. Publicisztikai írásait a kolozsvári Világosság, a Falvak Népe, az Utunk, valamint a brassói Népi Egység közölte. Az utóbbinak egy ideig főszerkesztője volt. – F. művei: Nehéz kenyér (visszaemlékezések, Bukarest, 1949); Kurkó Gyárfás emlékére (szemelvények cikkeiből és a róla szóló írásokból, összeáll. Lipcsey Ildikó, Budapest, 1987).

KOZMA TIBOR (Szabadka, 1909. dec. 3 – Kolozsvár, 1981. jan. 19.): ref. lelkész, teológiai tanár. Teológiát Kolozsvárt 1927-1931-ben és Bázelben 1937-ben tanult. Segédlelkész volt Zilahon (1931-33), majd cegei, árpástói (1934-44), szilágypatini (1945-46) lelkipásztori szolgálatai után Zilahon vallástanár 1947-50-ben, 1951-1958 között prímhegedűs a kolozsvári Állami Magyar Operában, majd 1959-től 1962-ig Kolozsvár-kerekdombi lelkész, 1963-1966 között a Kolozsvári Ref. Egyházkerületnél teológiai értekezleti felügyelő, 1966-1976 között a Protestáns Teológiai Intézetben a gyakorlati teológiai tanszéken tanár. 1976. okt. 1-jén nyugdíjazták. Számos cikke, tanulmánya jelent meg, főként Az Út és a Református Szemle hasábjain. A gyülekezeti istentisztelet elvi alapvonalai című 500 oldalas munkája kéziratban maradt. – F. művei: Téma és Textus a prédikációban (Kolozsvár, 1940); Az „imago Dei” problémája és a prédikált Ige (Kolozsvár, 1942).

JÓZAN MIKLÓS (Torda, 1869. dec. 6 – Tordatúr, 1946. jan. 7.): unitárius püspök, egyházi író. Kolozsvárott végezte a teológiát, utána az oxfordi egyetemen bölcsészetet és filológiát hallgatott. 1896-ban Torockón, 1899-ben Bp.-en unitárius lelkész. 1920-ban püspöki vikáriussá választották. 1922-ben megalapította és hosszú időn át szerkesztette az Unitárius Értesítőt. Az erdélyi unitárius egyházak közügyi igazgatója volt. 1927-ben a felsőház tagja lett. 1941–46-ban unitárius püspök Kolozsvár székhellyel. Írt költeményeket, foglalkozott zeneszerzéssel és műfordítással is.

(Folytatjuk)

*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató