Híres erdélyi magyarok
2015-01-15 14:06:28
- Kuti Márta
Januári évfordulók, 2015
Januári évfordulók, 2015
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
HOLLÓ ERNŐ (Gyergyószentmiklós, 1910. jan. 5 – Sepsiszentgyörgy, 1983. jan. 21.): romániai magyar költő, újságíró. Középiskolai tanulmányait Hajdúböszörményben, Gödöllőn és Aszódon végezte (1928), majd újságíró lett. 1929-től a Kis Újság, 1930-tól az Új Idők belső munkatársa Bp.-en. Írásait közölte a Válasz és a Vigília, Erdélyben a Pásztortűz és a Vasárnap. 1941-től Sepsiszentgyörgyön a Székely Nép állandó munkatársa, 1944–45-ben ugyanott a Szabadság szerkesztője, később a Népi Egység munkatársa 1949-ig. Versei, elbeszélései, jegyzetei az Igaz Szó, Utunk, Művelődés, Dolgozó Nő, Megyei Tükör, Előre, Hargita és több más heti vagy napilap hasábjain jelentek meg. Elégikus, balladás hangvételű verseket írt. Több költeményét megzenésítették, így Kleopátra halála c. versét Kazacsay Tibor (1942). Szerepel a Kapuállító c. antológiákban (Sepsiszentgyörgy, 1971, 1982). Arcképét megfestette Bara Árpád. Művei: Estéli utazás (Bp., 1930); Mindent meglátni benned, lélek (Bp., 1933); Fűz a tóparton (Bp., 1935); Férfiének (Bp., 1939); Versek (Bp., 1941); Tisztítótűz (Csíkszereda, 1946); Téli készülődés (1966).
DEMETER BÉLA (Somkerék, 1910. jan. 6 – Bukarest, 1952. dec. 24.): újságíró, szerkesztő. Középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen és Désen végezte, majd Bukarestben a Közigazgatási Főiskolán tanult. Újságírói pályáját Kolozsváron kezdte. 1930–33-ban a Keleti Újság belső munkatársa volt. Közreműködött az Erdélyi Fiatalok c. kolozsvári főiskolás lap szerkesztésében. Az Erdélyi Fiatalok faluszemináriumának elnökeként (1931-1933) jelentős szerepet töltött be a falukutató mozgalomnak a sajtóban történő népszerűsítésében. 1936-tól 1944-ig ő szerkesztette az Erdélyi Gazda c. lapot, 1940-től 1944-ig az Esti Lapok szerkesztője volt. A Magyar Népközösség és az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület vezetőségi tagja volt. F. művei: Románia gazdasági válsága (Demeter Jánossal, Kolozsvár, 1930); Hogyan tanulmányozzam a falu életét? (Szociográfiai kérdőív falumunkások számára) (Kolozsvár, 1931); Az erdélyi falu és a szellemi áramlatok (Kolozsvár, 1932); Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület munkája a román impérium alatt (Bp., 1940).
MÓRICZ SÁNDOR (Sepsikőröspatak, 1820. jan. 8 – Nagyszeben, 1882. aug. 20.): honvédtiszt, tanár. A tullni utászati katonai szakiskolában és a bécsi egyetemen tanult. 1843-tól 1848-ig a II. székely határőr ezred hadnagyaként a kézdivásárhelyi katonai normál iskola tanára. 1848–49-ben utász százados és a gyimesi és ojtozi szorosok erődítési munkálatait végezte. 1849. aug. 6-án Zsibónál letette a fegyvert. Bebörtönözték, 1852-ben szabadult. Ezután egy ideig a nagykőrösi református gimnázium rajz- és számtantanára. 1859-től sepsiszentgyörgyi birtokán gazdálkodott. 1869 után újból katona, 1869-től 1879-ig alezredes és a szatmári 43. honvéd zászlóalj parancsnoka, 1872-től a Ludovika Akadémia, 1873-tól 1875-ig a nagyszebeni honvéddandár parancsnoka.
UGRON GÁBOR (Marosvásárhely, 1880. jan. 8 – Bakonybél, 1960. okt. 27.): politikus, miniszter. ~ Gábor politikus fia. Egyetemi tanulmányait Lipcsében, Genfben és Bp.-en folytatta. A jogi doktorátus megszerzése után közigazgatási pályára lépett. Maros-Torda vm. főszolgabírójává választották. 1906-tól Ugocsa vm., majd Maros-Torda vm. és Marosvásárhely főispánja is ideiglenes minőségben. 1910-ben, a koalíció bukása után lemondott tisztségéről, 1913-ban Andrássy Gyula alkotmánypártjához csatlakozott. 1915-ben Marosvásárhely képviselője. 1917-ben, Tisza István bukása után az Esterházy- és a Wekerle-kormány belügyminisztere (1917. jún. 15 – 1918. jan. 25.). 1918. jan.-ban Erdély királybiztosa lett. A polgári demokratikus forradalom idején megszervezte a Székely Nemzeti Tanácsot. A Tanácsköztársaság bukása után megalakította a Nemzeti Szabadelvű Pártot. A Demokrata Párttal történt egyesülés után a Nemzeti Polgári Párt elnöke lett. Nem sokkal később Vázsonyi Vilmossal támadt ellentéte miatt kilépett, és 1926-ban csatlakozott Bethlen István Egységes Pártjához. A parlamentben leginkább pénzügyi kérdésekkel foglalkozott. Az Operabarátok Egyesületének megalapozója.
GOPCSA LÁSZLÓ (Szamosújvár, 1865. jan. 10 – Bp., 1933. febr. 12.): tanügyi, jogi író. 1883-ban gyorsírási tanári oklevelet szerzett, ettől kezdve évekig Markovits Iván titkára. 1882-től 1886-ig a kolozsvári egyetemen jogot tanult. 1888-ban a vallás- és közoktatásügyi minisztérium szolgálatába lépett, 1893-ban tagja lett a gyorsírási vizsgabizottságnak. Végül mint helyettes államtitkár 1923-ban nyugalomba vonult. 1911-ben az Erdélyi Irodalmi Társaság rendes tagjává választotta. – F. művei: Örmény közmondások (Kolozsvár, 1888); Örmény regék (Bp., 1911); A magyar gyorsírás története (Szeged, 1917); Magyar gyorsírási rendszerek (Szeged, 1919); A magyar gyorsírás történetének, elméletének és módszertanának tankönyve (Wagner Józseffel, Bp., 1922).
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
