Híres erdélyi magyarok
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Májusi évfordulók
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
9. TOMCSIK JÓZSEF (Aranyosgyéres, 1898. máj. 19. – Bázel, 1964. dec. 30.): orvos, mikrobiológus és szerológus, egyetemi tanár. Tanulmányait a kolozsvári és a bp.-i egyetemen végezte, ahol 1922-ben avatták orvosdoktorrá. Előbb Preisz Hugó bakteriológiai intézetében dolgozott, majd 1925-ig a Rockefeller-alapítvány támogatásával az USA-ban folytatott tanulmányokat. 1926–ben Pekingben a Rockefeller-egyetem kórbonctani intézetének bakteriológiai osztályát vezette. 1927-ben az akkor megnyílt Országos Közegészségügyi Intézet szerológiai osztályának vezetésével bízták meg. 1932-ben a szegedi egyetemen a közegészségtan tanára. 1936-tól az Országos Közegészségügyi Intézet igazgatója, 1943-tól a bázeli egyetemen a közegészségtan és bakteriológia tanára. Kutatásokat végzett a baktériumok finomabb szerkezetének tisztázására, valamint a diftéria aktív immunizálását illetően. Az általa kidolgozott immuncitológiai módszeréért Robert Koch Emlékéremmel tüntették ki 1960-ban. – Fő műve a Pasteur und die generatio spontanea (Basel, 1964).
10. SZÉL KÁLMÁN (Báránd, 1838. máj. 22. – Debrecen, 1928. ápr. 1.): református esperes, Arany János veje. Debrecenben, Bécsben, Göttingenben, Genfben tanult teológiát. 1859-től segédlelkész, majd lelkész volt Nagyszalontán, ahol 1913-ig élt. 1861-től a nagyszalontai református egyházmegye levéltárosa, 1875-től főjegyzője, 1874-től a lelkészegyesület elnöke. 1863-ban vette feleségül Arany János leányát, Juliskát, aki 1865. dec. 28-án meghalt. Ő vetette fel a nagyszalontai Arany Múzeum alapításának gondolatát, első elnöke volt az Arany Emlékegyesületnek. 1913-ban Debrecenbe költözött. Irodalmi munkássága egyházi vonatkozású volt.
11. MAIZNER JÁNOS (Vác, 1828. máj. 24. – Kolozsvár, 1902. jún. 30.): orvos, szülész, egyetemi tanár. Orvosi oklevelét a pesti egyetemen 1852-ben nyerte el. Balassa János, majd Semmelweis tanítványa. 1859-től a kolozsvári orvos-sebészi tanintézetben volt a szülészet tanára, majd amikor az egyetemmé alakult át, ugyanott (1872) a szülészet nyilvános rendes tanára. Orvostörténeti munkássága is jelentős. – Művei: A magyar orvostudomány irodalma 1770-ig (Kolozsvár, 1885); A kolozsvári orvos-sebészi tanintézet történeti vázlata (Kolozsvár, 1890).
12. SZÁSZ DOMOKOS (Nagyenyed, 1838. máj. 25. – Kolozsvár, 1899. jan. 8.): erdélyi református püspök, egyházi szónok. Teológiát végzett Kolozsvárott. 1859-től ugyanott lelkészként részt vett Erdély egyházi életében, 1885-től püspök. Ő alapította a kolozsvári teológiai akadémiát, amelynek saját könyvtárát is odaajándékozta. Az Erdélyi Múzeum-Egylet alelnöke. Munkatársa, 1876–84 között szerkesztője volt az Erdélyi Protestáns Közlönynek. Több halotti beszéde és egyháztörténeti dolgozata jelent meg. Sokat fordított magyarra.. Megjelent Szász Domokos hátrahagyott negyven egyházi beszéde (I – II., Kiadta Szász Károly és Molnár Lőrinc, Bp., 1901 – 03).
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
(Folytatjuk)
Kuti Márta
