Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2015-04-16 14:28:30
Áprilisi évfordulók, 2015
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Istvánffi Gyula, 1886-ig Schaarschmidt (Kolozsvár, 1860. ápr. 5 – Bp., 1930. aug. 16.): botanikus, mikológus és szőlész; egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1901, r. 1920). Tanulmányait a kolozsvári és a bonni egy.-en végezte. 1881-ben Kolozsvárt bölcsészdoktori, 1882-ben tanári oklevelet szerzett. 1881–85-ben, majd 1887–89-ben a kolozsvári egy. növénytani tanszékén tanársegéd, 1883-ban magántanár lett. 1885–87-ben a münsteri ak.-án mint asszisztens dolgozott Brefeld mellett. 1889-ben az MNM növénytárának vezetője, 1892-ben a bp.-i egy.-en is magántanár, 1897-től a kolozsvári egy. ny. r. tanára. 1898-tól az általa megszervezett Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet vezetője. 1915-től 1927-ig a bp.-i műegy.-en a növénytan ny. r. tanára. Eleinte sejt- és szövettagi kérdésekkel, majd a moszatok és gombák vizsgálatával, a szőlőbetegségek (a szőlő fakó és szürke rothadása) kutatásával foglalkozott. Elsők között dolgozta ki a peronoszpóra elleni küzdelem módszereit, előrejelző módszere külföldön is közismertté vált. 1902-ben és 1905-ben a francia tudományos ak. Thore-díját nyerte el. Élete utolsó éveiben a kukoricaszárból és nádból való cellulózgyártással kísérletezett, az eljárást külföl-dön szabadalmaztatta. Sokoldalú irodalmi tevékenységet fejtett ki. Közel 200 dolgozata jelent meg hazai és külföldi folyóira-tokban. Több külföldi társ. és ak. tagja volt. Szerk. a Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet Közleményeit (1900–14); az intézet Évkönyveit (1900–14) és francia nyelvű Annalesét (1900–14). F. m.: A magyar ehető és mérges gombák könyve (Bp., 1899); A Clusius-codex mykológiai méltatása (Bp., 1899–1900; a Francia Akadémia is kitüntette).
Klapka György (Temesvár, 1820. ápr. 7 – Bp., 1892. máj. 17.): honvéd tábornok. ~ József nyomdatulajdonos fia. 1842-ben Temes vm. ajánlatára felvették a bécsi m. testőrséghez. Bécsben ismerkedett meg Görgey Artúrral, akivel szoros barátságot kötött. 1847-ben a 12. határőrezredben főhadnagy, de 1848 elején a katonaságból kilépett. A szabadságharc kitörése után 1848. jún.-tól százados a 6. honvédzászlóaljban; okt.-től táborkari őrnagy, nov.-től a bánsági sereg táborkari főnöke, dec.-ben a hadügymin. osztályfőnöke lett. 1849. jan.-tól ezredes a Schlickkel szemben álló, későbbi 1. hadtestparancsnokságon, ápr.-tól tábornok, máj. 5-től 28-ig hadügymin.-helyettes, máj.-tól Borsod vm. ogy.-i képviselője, majd máj. 28-tól okt. 2-ig Komárom várának parancsnoka. A várat csak a szabad elvonulás biztosítása után, több héttel a világosi fegyverletétel után adta fel. Töröko.-ba emigrált, majd Olaszo.-ban és Svájcban élt. A krími háború idején Kossuth megkerülésével tárgyalt az emigráció részvételéről, de Ausztria semlegessége miatt a beavatkozásra nem került sor. Az 1859-i osztrák–olasz–francia háború idején a Magyar Nemzeti Igazgatóság tagja, részt vett az olaszo.-i Magyar Légió megszervezésében, 1864-ben támogatta Garibaldi Ausztria elleni fegyveres akciójának előkészületeit. Az 1866-i osztrák–német háború idején Bismarck támogatásával felállította a Klapka Légiót, amely azonban már nem vett részt a hadműveletekben. A kiegyezés után hazatért, az illavai kerület ogy.-i képviselője lett Tisza Kálmán balközép pártjában, és részt vett különféle kapitalista vállalkozásokban. – M. Der Nationalkrieg in Ungarn und Siebenbürgen (Leipzig, 1851); Életem és élményeim (Bp., 1881); Emlékeimből (Bp., 1886).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.