2024. november 26., Tuesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

Áprilisi évfordulók, 2015

Áprilisi évfordulók, 2015

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.

Pósa Lajos (Radnót, 1850. ápr. 9 – Bp., 1914. júl. 9.): költő, ifjúsági író. A bp.-i egy. bölcsészeti karán tanári oklevelet szerzett. Egy évig mint tanár működött Bp.-en, aztán újságírói pályára lépett. Eleinte a Bolond Miska c. humoros lap, később az Ellenőr, 1875-től a Nemzeti Hírlap, 1881-től a Szegedi Napló munkatársa, 1889-től haláláig ismét Bp.-en élt. Benedek Elekkel együtt megindította az első irodalmi értékű gyermeklapot Az Én Újságom címmel, és annak szerk.-je volt. 1892-ben beválasztották a Petőfi Társ.ba. Számos verseskötete és több mint 50 kötetnyi gyermekverse jelent meg. Több száz versét megzenésítették. Műveit számos idegen nyelvre lefordították. F. m.: Pósa Lajos költeményei (Szeged, 1883); Tíz év alatt (Szeged, 1886); Édes anyám (versek, Bp., 1897); Száll az ének (Bp., 1899); Lidike (versek, Bp., 1920); A magyar nép kesergője (Bp., 1921).

Ungár Anikó, Székely Józsefné (Kapnikbánya, 1790. ápr. 10 – Kolozsvár, 1862. dec. 25.): az erdélyi színészet úttörőinek egyike. Kótsi Patkó János tanítványa, 1808-ban férjhez ment pályatársához, Székely Józsefhez. 1825-ben Miskolcon és Pozsonyban, 1827-ben Budán, 1831-ben Pesten játszott különböző vándortársulatokkal. Ekkor visszavonult a színpadtól. Széles skálájú művész volt. F. sz. Shakespeare-szerepekben: Júlia (Rómeó és Júlia), Desdemona (Othello), Ofélia (Hamlet); Amália (Schiller: A haramiák); Lujza (Schiller: Ármány és szerelem); Stuart Mária (Schiller); Mária (Goethe: Clavigo).

Jancsó Elemér (Marosújvár, 1905. ápr. 10 – Kolozsvár, 1971. nov. 12.): irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, ~ Béla öccse. Egy.-i tanulmányait Bp.-en az Eötvös Kollégium tagjaként és Párizsban végezte. Hazatérve a kolozsvári ref. kollégium tanára lett. Munkái az Erdélyi Irodalmi Szemlében, az Erdélyi Helikonban és a Nyugatban jelentek meg. Dezséri László álnéven a Korunkban is közölt tanulmányokat. Mint az Erdélyi Ritkaságok c. könyvsorozat szerk.-je, kiadta Bölöni Farkas Sándor és Bod Péter műveit. 1942–1945 között az Erdélyi Tudományos Intézet, majd a kolozsvári egy. m. irodalomtörténeti tanszékének tanára. Jelentékeny pedagógiai tevékenysége mellett irodalom- és művelődéstörténeti munkássága is kiemelkedő. Sajtó alá rendezte Kazinczy, Csokonai, Berzsenyi, Vörösmarty és Kuncz Aladár műveit. F. m.: Északafrikában (Cluj-Kolozsvár, 1931); Az erdélyi irodalom útjai 1918–1931 (Új arcvonal c. antológiában, Kolozsvár, 1931); Északi rokonainknál (Nagyvárad, 1932); Az erdélyi magyar líra tizenöt éve (Kolozsvár, 1934); Erdély irodalmi élete 1918-tól napjainkig (Bp., 1935); Az erdélyi magyarság életsorsa nevelésügyének tükrében 1914–1934 (Bp., 1935); A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a XVIII. században (Cluj-Kolozsvár, 1936); Az erdélyi színészet hőskora (Cluj-Kolozsvár, 1939); Reményik Sándor élete és költészete (Kolozsvár, 1942); Bölöni Farkas Sándor élete és munkássága 1795–1842 (Kolozsvár, 1942); Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság iratai (Bukarest, 1955); A felvilágosodástól a romantikáig (tanulmányok, Bukarest, 1966); A magyar irodalom a felvilágosodás korában (Bukarest, 1969); Irodalomtörténet és időszerűség. Irodalomtörténeti tanulmányok 1929–1970 (bev. Szigeti József, Bukarest, 1972); Kortársaim. Tanulmányok, cikkek, portrék, bírálatok 1928–1971 (sajtó alá rendezte Mózes Huba, Bukarest, 1976).

Rómer Flóris Ferenc (Pozsony, 1815. ápr. 12 – Nagyvárad, 1889. márc. 18.): régész, művészettörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1860, r. 1871). 1830-ban a Benedek-rendbe lépett, bölcsészeti doktor lett. 1839-től a győri gimn.-ban a m. és latin nyelv, utóbb a természetrajz tanára. 1842-től a győri bölcsészeti tanfolyamon a bencés növendékek természettudományos képzését vezette. 1845-től Pozsonyban a felső isk. természetrajztanára. A szabadságharc alatt kapitányi rangot szerzett. A Bach-korszakban 8 évi börtönre ítélték. 1854-ben kiszabadult, majd több helyen tanított és volt nevelő. 1861-ben Pestre költözött, kivált a bencések kötelékéből, előbb az MTA kézirattárnoka, 1862-től gimn. ig., 1868-ban az egy-en az archaeológia tanára lett. 1869-től az MNM régiségtárának őre. 1877-ben nagyváradi kanonokká nevezték ki. 1861 – 68 között Ráth Károllyal együtt szerk. a Győri Történeti és Régészeti Füzeteket. 1868 – 72 között az Archaeológiai Értesítőt, 1864 – 73 között az Archaeológiai Közleményeket szerk. ~ érdeme, hogy az ősrégészek és antropológusok VIII. nemzetközi kongresszusát 1876-ban Bp.-en tartották meg. Kiadatlan, saját rajzaival ellátott többkötetes naplója a m. régészet, művészettörténet és műemlékvédelem igen értékes forrása. A m. régiségtudomány egyik alapítója és kiváló művelője volt. Alapító tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak. F. m.: Pozsony régészeti műemlékei (Pozsony, 1856); A Bakony (Győr, 1860); Műrégészeti kalauz különös tekintettel Magyarországra (Pest, 1866); Díszlapok a római könyvtárban őrzött négy Corvin-Codexből (Pest, 1871); A Magyar Nemzeti Múzeum római feliratos emlékei (Bp., 1873); A régi Pest (Bp., 1873); Régi falképek Magyarországon (Bp., 1874); Résultats généreaux du mouvement archéologique en Hongrie (Bp., 1878).

(Folytatjuk)

*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató