Műhelytitkok
Ha azt mondom, nem tudom, akkor az olvasóközönség körbevigyorog, és elmeháborodottnak nyilvánít. Vagy ennél enyhébb ítélettel tesz polcra. Pedig tényleg mindig másként indul a jegyzetírás. Kényszer és önkéntesség vegyül benne, távolról sem egyenlő vagy arányos (aranyos) arányban.
Az első és legfontosabb szempont, hogy csütörtökre nyomtatásban meg kell jelennie – ámbátor az sem tragédia, ha elmarad. (Nem maradhat el.) Ehhez már szerdán hajnalban legkésőbb hozzá kell veselkedni, ugyanis a szerkesztőség elkészíti a mestermű (inasremek) elektronikus változatát, ami már ugyanazon nap estefelé, kelet-közép-európai idő szerint 19 óra tájban meglátja holdvilágot – télen, a lenyugvó napot egyéb évszakokban.
Fontossági sorrendben a második mozzanat az eszköz kiválasztása. Esetünkben ez egy laptop, amely olykor bemondja az unalmast, ilyenkor elvisszük egy Szentgyörgy utcai műszaki klinikára, ahol meggyógyulása garantált. Az eszköz engedelmesen rögzíti szövegünket és az óhatatlan melléütéseket, a tévedéseket és a helyesírási baklöveteket. Ezek kijavítása, kiköszörülése hol a szerzőre, de leginkább az újság korrektorára/szerkesztőjére maradhat. Van azonban, hogy a szerző, jelen esetben én magam javítok oly mértékben és értékben, hogy a másodszori elküldéshez vagyok kénytelen folyamodni, és arra kérni a nagyságos szerkesztő urakat vagy hölgyeket, hogy ezt a második változatot vegyék figyelembe és tegyék közzé. Megtörténik.
Nem utolsósorban a témaválasztás nehézségével néz szembe a jeles szerző. Vagy mert pillanatnyilag nincs semmi a tarsolyában, vagy túl sok dolog izgatja, és ekkor súlyozni kell: mi menjen, mi szenvedjen késedelmet vagy örök halasztást. A téma kibontásához a legfontosabb e szerző tapasztalata szerint a kezdőmondat, ami mindent el- vagy romba dönthet. Anélkül, hogy valaha lemértük volna, a szövegalkotás, szövés, fonás, tékozlás, izzadás kb. 60-65 percig tart, és a végén az auktor maga sem hiszi, hogy tényleg túl van a napi, heti penzumon.
Következik a gyors és felületi átfutás, majd egy mélyebb merülés, de ez sem fenyeget a szövegbe fulladással. Ekkor csinosít, betold, kihúz, mérlegel, kit hogyan, mi módon sérthet meg, vagy kerülheti el a dühös bekiabálásokat Az olvasó írja rovatban. És persze saját utókorára is tekintettel kell lennie, vállalható-e az írás, vagy évekkel később letagadható, ill. ki fog maradni az életmű-antológiából.
Ezután a író hátradől – Örkény István szerint következik a szerző kisded és elégedett vízen járása –, beteszi az elekronikus postaládába a küldeményt, és postázza a közlőfél címére. Vagy megérkezik, vagy nem. Ha nem, akkor a szerkesztő felhív, és megkérdi, mi van. De ez már régen volt, mostanában a közlemények megérkeznek és kinyomtattatnak.
Ezután kimegy reggelizni/vacsorázni a jegyzetek alkotója, megérdemelt kávéját, zöld teáját vagy egyéb ajzószereit szertartásosan elszürcsöli, már régen nem gyújt rá egy illatos szivarkára, és arra gondol, most egy hétig nem kell újabb csudák után néznie. Majd csak bejön valami. Még sosem volt úgy, hogy ne jött volna ihlet, téma, sejtelem vagy szorongás.
Fontos megjegyezni, hogy a gyógyszertanból ismert mondattal nyugtatja magát az író: „beadjuk, és estig várunk”. Ekkor családja tagjai elé tárja a kiadott e-változatot, akik testbeszéde olykor szóban is elárulja, miként is vélekednek törekvéseiről. Vagy felteszi a közösségi média felületére, vagy pedig… és erre gondolni sem merek. Mert hiú a szerző, és következésképpen esendő.
