Hogyan fejlődött a Dacia Duster?

Terepen és aszfalton

Sokan még mindig rossz véleménnyel vannak a Daciákról, azt gondolják, hogy a vállalat semmit nem fejlődött az 1310-eshez vagy a Lăstun, azaz az 500-as Daciához képest. Azonban ez tévedés. Megcáfolhatatlan tény, hogy a Dacia továbbra sem egy prémium autó, soha nem volt az, és nagy valószínűséggel soha nem is lesz, a cég más célcsoportot nézett ki magának.

A spártai belsőtől az érintőképernyőig

2009 végén mutatkozott be az első Duster, amelynek valóban nagyon gyenge minőségű volt a beltere, azonban ennek a szériának a mentségére szóljon, hogy nagyon tartós, hiszen ezek a kocsik mind a mai napig bírják a megpróbáltatásokat. Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy annak ellenére, hogy a Dacia csúcsmodelljéről beszélünk, nagyon „fapados” volt, azaz nagyon kevés extrával lehetett felszerelni. Ekkoriban a konkurenciánál már ebben a kategóriában ott volt a digitális (konkrét hőmérsékletre állítható) klímaberendezés és az érintőképernyő, ez elképzelhetetlen volt egy Daciában, sokan úgy gondolták, hogy ilyen extrák soha nem is fognak belekerülni. Tévedtek. 2014-ben megérkezett a „ráncfelvarrott” Duster, ami ugyan külső jegyeiben szinte semmit sem változott, viszont a belső térrel már más a helyzet. Igen, továbbra is olcsó műanyag, azonban már érezhető a fejlődés a korábbi Dacia modellekhez képest, és megérkezett – rendelhető extraként – az érintőképernyős fejegység. És talán pont itt következett be a fordulópont. Itt kezdtek el megjelenni azok a felszereltségi elemek, amelyek miatt sok embernek megfordult a fejében, hogy a Daciát válassza, természetesen ebben komoly szerepe volt az árnak is, hiszen a gyártó ekkor már komoly és jól működő felszereltséget kínált, töredék áron a nyugati márkákhoz képest. 

Az igazi reformot azonban talán a második generációs Duster hozta el. Urbanizáltabb megjelenést, digitális klímát, okostelefon-integrációt és még számos más extrát kínált, hasonlóan jó áron, valamint anyaghasználat szempontjából még kifinomultabb lett. Motorkínálat terén is óriási a választék ennél a típusnál, így nem csoda, hogy rövid időn belül rengeteg jelent meg az utakon. Természetesen, mint mindennek, ennek a változatnak is megvan a negatív oldala: mégpedig, hogy nem megy olyan jól terepen.

Duster az erdőben

Az első generációs, valamint a ráncfelvarrott változatnak nagy erőssége, hogy mindenhol képes elmenni, és nem lesz semmi baja. Pontosan ebből az okból kifolyólag rengetegen használják terepezésre. Zöld Zsombor, a Duster Adventure tulajdonosa is ebbe a csoportba tartozik. Figyelemmel követte a típus bevezetését, azonban megvárta a ráncfelvarrott változatot, azt rögtön meg is vette, és egyből munkára is fogta, azaz elkezdett vele terepezni. Meglátása szerint az a jó a Dusterben, hogy egyszerre tud családi és terepautó lenni, vagyis semmi módosítást nem igényel, még kereket sem kell feltétlenül cserélni, mindössze egy erdei út után meg kell mosni, hogy ne legyen minden eleme sáros. Természetesen idővel beszerzett egy másik Dustert is, amellyel kimondottan csak terepre és terepversenyekre jár. 

Egyesek persze azt gondolhatják, hogy a Duster is csak egy Dacia, kopog, zörög, szétesik. Nem. Kipróbáltuk a Dustert az aszfalton, ahol nagyon kényelmesen lehet vele közlekedni, sőt meglepően jól megy, sokkal jobban, mint ahogy elvárná tőle egy Volkswagen-tulajdonos. Sem aszfalton, sem erdőben nem kopog, nem zörög, és egyáltalán nem akar elemeire hullani. Annyira nem, hogy azt az érzést kelti a vezetőben, hogy nagyon is szereti ezeket a körülményeket, otthonosan érzi magát, és a nagy pocsolyákon és dimbes-dombos részeken is úgy megy át, mintha egyenes út lenne. 

Arról nem is beszélve, hogy nem kell (annyira) sajnálni, hiszen a fenntartása fillérekből megoldható. Nyilvánvalóan nem ajánlott tapasztalat nélkül egyedül bemerészkedni az erdei utakra, illetve nagyon is érthető módon sokan vannak, akik féltik az autójukat. Többek között ezért hozta létre Zöld Zsombor a Duster Adventure névre keresztelt vállalatot, amely azzal foglalkozik, hogy akik ki szeretnék próbálni, hogy milyen az erdőben vezetni, de nincs tapasztalatuk, vagy féltik az autójukat, azok igénybe vehetik a cég szolgáltatásait. A Duster Adventure saját autóival profik mellett próbálhatják ki a terepezést, illetve oktatásban is részt vehetnek. Természetesen, ahogy a cég neve is mutatja, mindez Dusterekkel történik, így a szkeptikusak meggyőződhetnek arról, hogy egyáltalán nem rossz választás a Dacia csúcsmodellje. 

Melyik a legjobb Duster?

Erre a kérdésre lehetetlen általános választ adni. Függ attól, hogy ki mennyi pénzt tud rászánni, mi a fontos neki, és mire használja az autót. Aki kimondottan csak aszfalton jár vele, és van anyagi lehetősége, annak a második generációs Duster a legjobb választás, de a ráncfelvarrottól sem kell elzárkózni. Az első generáció beltere valóban elég gyengére sikerült, így azt csak az válassza, akinek egyáltalán nem fontos, hogy milyen anyagok veszik körül vezetés közben. Aki pedig terepezni akar, az ne válassza a második generációt, hiszen ott már nem olyan jók a terepszögek, és az első ütköző alján levő díszítést is könnyen el lehet hagyni az első komolyabb terepúton. Tehát azok számára, akik erdőbe akarnak járni, az első vagy a ráncfelvarrott változat ajánlatos, lehetőleg dízelmotorral, mert ilyen használathoz elengedhetetlen a nyomaték.