Hogyan lehet most tanítani és tanulni?

 Dr. Puskás Attila, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum tanára:

 Fontos a technika, de az embert nem helyettesítheti

Forrás: Marosvásárhelyi Rádió, Nemes Attila

  Az online oktatás alapvetően egy krízishelyzet kezelésére született intézkedés, a diákokkal való lehető legjobb kapcsolattartás érdekében. Mást-mást jelent az oktatásban dolgozók, a diákok és a szülők számára. 

 Az oktatási hatóságot a járványhelyzet úgy érte, mint általában az első hó az útügyet – felkészületlenül, de alapvetően gyorsan és jól kezelte a helyzetet, amikor konkrét javaslatokat fogalmazott meg az új oktatási forma megvalósításához. Tény, hogy digitális eszközöket és felületeket korábban is használtak a tanárok, és az iskolák is többé-kevésbé felszereltek, de nagyon kevesen ismerjük az online felületekben rejlő jó lehetőségeket. Mentségünkre szolgál talán, hogy a frontális és csoportos oktatásban alapvetően nincs szükségünk pl. az élőkép- és hangátvitelre alkalmas felületekre. Ezért érthető, ha munkánkat az elején kissé a kapkodás jellemezte, és egyértelműen előnyben voltak azok a tanárok, akik már korábban digitálisan előkészített tananyagot és felületeket használtak az ismeretek átadásában. Úgy érzem, hogy az új helyzetben a tanárok minden tőlük telhetőt megtettek, és aki akarta, hamar alkalmazkodva a helyzethez, megtalálta a tanulókkal való kapcsolattartás online lehetőségeit is. De el kell mondani azt is, hogy az igazság pillanatát is elhozta a járvány, mert rávilágított a papíron létező látszat és a valóság közötti különbségre a romániai oktatásban az iskolák digitális felszereltségét, az online kapcsolattartás technikai lehetőségeit, a tanárok digitális oktatásra való felkészültségét illetően. Sokatmondó, hogy miért nem lehetett kötelező jelleggel bevezetni Romániában, más országhoz hasonlóan, az online oktatást, amiért itthon ez a tanulási forma alapvetően a diákok (és szülők) jóindulatú hozzáállásának függvénye. A jövőt illetően úgy vélem, hogy az oktatási rendszerre remélhetőleg serkentő hatása lesz, mert számos online felületet megismertek, és az olyan jó kezdeményezések, mint pl. a TeleSuli, a továbbiakban is fenntarthatók, bővíthetők és tökéletesíthetők. Tanintézmények is elgondolkozhatnak azon, hogy az online felületek bábeli zavarában egy-két online felület mellett letegyék a voksot, megkönnyítve tanárok, diákok és kisebb osztályoknál a szülők munkáját is.

 Mivel nem kötelező, a diákok számára az online oktatás a felelősségre való nevelés formája is, a tanulás mellett. A virtuális valóság nem új nekik, könnyen feltalálják magukat az online oktatásban. Számukra inkább a nevelési vonzata a meghatározóbb, mert tudatossá válhat, hogy miért és kinek tanulnak, és rádöbbenhettek arra, hogy semmiből csak semmi lesz, vagyis tanulás nélkül nincs fejlődés. Tehát felelősségtudatuk növekedhet ebben az időben, a tudásszint mellett.

Természetesen, főleg a nagyobbak elmondása szerint, végre azzal foglalkozhattak, amihez kedvük van... 

 Az online oktatás egyértelműen érinti a szülőket és a családok életét is. Nehézséget jelent a többgyermekes és nagy családokban, ahol pl. csak egy számítógép van. Főleg a kisebb osztályos gyermekek tanítása nagy kihívás lehet, sokan talán most ismerték meg gyermekeik tananyagát is. Talán sok szülő most rádöbbent a pedagógus szerepére is, tudatosodott benne a tanár nélkülözhetetlen szerepe, ezért a jövőben talán pozitívabban értékeli a pedagógustársadalmat.

 Zárógondolatként, a technika fontos és szükséges, de nem helyettesítheti az embert, és nem adja meg a tanítás és tanulás igazi emberi élményét.

  Dr. Tamási Zsolt, a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója és a TeleSuli tanára:

 Ez az egész egy teljesen új helyzet

  A TeleSuli mint program jó ötlet és kezdeményezés, mert gyakorlatilag egy olyan országosan egységes felületet hozott létre, amely lehetővé teszi, hogy a diákok egységes felkészítésben vehessenek részt az adott tantárgyakból. Nyilván vannak olyan problémák, amelyekre a TeleSuli nem adhat választ. A sugárzási műsorrács miatt csak bizonyos tantárgyakból, csak a cikluszáró osztályoknak és csak a cikluszáró vizsgákra történik a felkészítés. Ezen órák időtartama a sugárzási időhöz kell alakuljon. Ugyanakkor nem tudja teljes mértékben pótolni a tanórát, hiszen az adott tantárgyakon belül nem minden tanár tartott ugyanott a tananyaggal márciusban, így az elhangzó leckék nem lehetnek azonos mértékben hatékonyak minden diák számára.

 A jelenlegi kényszerhelyzetben véleményem szerint szükséges minden olyan kezdeményezés, amely azt célozza meg, hogy a diákok a tanulási folyamat rutinjából ne essenek teljesen ki. Amit nem tud pótolni egy online tevékenység sem, az a tanulási-tanítási folyamatnak a rendszeressége, amelyre az iskolai tanórák, órarendi beosztás lehetőséget adott. Nehezen pótolható a nevelés, amely az iskolai nevelésnek hangsúlyos része. Úgy gondolom, hogy sok diáknak, de akár tanárnak is a napi programot adó rutin hiánya megnehezíti, hogy ugyanolyan hatékonyan végezze vagy vegyen részt ezeken a tevékenységeken. Ez az egész, teljesen új helyzet egy olyan kihívás, amelyből megtanulhatjuk, hogy mennyire fontos a tudatos tevékenység, amelyre a jelenlegi helyzet előtt nem volt annyira szükség. Könnyebb egy adott keret kényszerítő körülményeihez alkalmazkodni, mint ezt önállóan, egyedül, tudatosan tenni. Ha a diák nem ér be órára, hiányzónak írják be, ha nem készül napi szinten a tantárgyakból, az érződni fog a médiáján, vizsgaeredményein. Most, amikor nem írunk hiányzókat, nem adunk jegyeket, a diákoknak maguknak kell tudatossá tenni, hogy sem eddig, sem most nem a tanárnak és a „naplónak” készültek, hanem saját maguknak. Az online kommunikáció felértékelődött, mert egyszerűen most ez a kényszerítő körülmény van. Viszont nagyon örülnék annak, hogy amikor újra kontakttevékenységekre kerülhet sor, azt tapasztalhatnánk, hogy a diákjaink, kollégák tudatos részvétele a tevékenységekben jelentősen megerősödött ennek az idő-szaknak a tapasztalatai alapján.

 Balogh Sarolta, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum 11. osztályos tanulója

 Még inkább függünk a digitális világtól

  Az online oktatásnak megvannak a pozitívumai és a negatívumai egyaránt. A pozitívumok közé tartozik, hogy lehet haladni a tananyaggal, nem maradnak el teljesen az órák. Reménykedem, hogy olyan döntést hoznak, amely értelmében ezeket az órákat el is fogadják, mert akkor kevesebbet kell majd pótolnunk élőben, és ebben az esetben kevesebbet vennének el a nyári vakációból. Továbbá a pozitívumok között szerepel, hogy láthatjuk az osztálytársainkat, igaz, csak virtuálisan, de az is több mint a semmi. Hiszen nem minden osztály annyira összetartó, hogy órákon kívüli beszélgetéseket szervezzen. Az utcára pedig nem lehet kimenni, hogy ott találkozzunk, tehát az online óráknak ilyen szempontból is van pozitív oldala. Ami még jó az online órákban, az, hogy sokkal lazábban zajlanak, mint az iskolában, a padban ülve. Gondolok itt arra, hogy például a tanár nem látja azt, hogy én éppen az ágyon ülök pizsamában, habár azt ajánlják, hogy ezt ne tegyük, viszont szerintem kényelmesebb így tanulni.

 Mint mindennek, az online oktatásnak is megvan a negatív része. Ide tartozik például az, hogy nincs mindenkinek lehetősége arra, hogy csatlakozzon az online órához. Személyesen nem tudok ilyen esetről, de ismerek olyan családot, ahol csak egy számítógép van, és ketten vannak testvérek. Ebben a helyzetben sajnos nincs jó megoldás arra, hogy hogyan lehetnének jelen mindketten az órákon. Ugyanakkor a hálózat túl van terhelve. Nemegyszer történt meg, hogy ott ültem a wifi közvetlen közelében, és nem hallottam, hogy mit mondott a tanár, mert annyira szakadozott. 

 A helyzet szüleménye a TeleSuli is, ami szerintem nagyon jó kezdeményezés, jó megoldás. Én is belenéztem a tanáraim videójába, és rájöttem, hogy ez mindenképpen jó megoldás. Szerintem a diákok ebből ugyanúgy tanulhatnak, mint az iskolában. Akinek van számítógépe és internet-hozzáférése, az többször is újranézheti, hiszen ezeket a felvételeket feltöltik a YouTube-ra is. Ha elsőre nem értették meg, amit a tanár mondott, akkor annyiszor nézhetik vissza, ahányszor szükséges. Sokkal könnyebb úgy rögzíteni az anyagot, ha mindenki a saját tempójában tud haladni. Nagy pozitívum, hogy ábrákkal és videókkal színezik ki az anyagot, mert így sokkal látványosabb. 

 Összehasonlítva a két tanítási formát, azt tudom mondani, hogy az offline oktatásban az a jó, hogy ott vagyunk együtt, tényleg társaságban vagyunk. Most bezárva érezzük igazán, hogy mennyire hiányoznak az emberek, a barátok. Az offline oktatásnak azonban vannak hátrányai is. Tudom, hogy furcsán hangzik, de kell tudni viselkedni. Hiszen nem szabad órán beszélni, nem szabad enni-inni. Otthon viszont azt tesz az ember, amit akar. Ki lehet kapcsolni a mikrofont, és akkor nem hallják, hogy éppen valaki mással beszél a diák, vagy nem muszáj bekapcsolni a kamerát, és abban az esetben a tanár nem látja, hogy pizsamában ülünk az ágyon. Az online oktatásnak azonban van egy óriási hátránya: az, hogy még jobban ragaszkodni fogunk az internetes világhoz. Ez pedig még inkább függővé teheti a fiatalokat, hiszen az online óra után, lazítás gyanánt, még játszanak egy kicsit a számítógépen, és észre sem veszik, hogy 5-6 órát vagy még többet a számítógép előtt töltöttek. Persze a szocializálódás hiánya miatt is többet ülünk a számítógép előtt, hiszen most ez képviseli a találkozásokat, amelyek régebb a szabadban vagy legalábbis nem a számítógép képernyője előtt történtek.