A holokauszt romániai emléknapja

2004-től október 9-ét a romániai holokauszt napjává nyilvánította az akkori román kormány.

2004-től október 9-ét a romániai holokauszt napjává nyilvánította az akkori román kormány. 1941 októberétől 1942 augusztusáig mintegy 150.000 zsidót deportáltak Románia északkeleti részeiből Bukovinából, Moldvából és Besszarábiából, akik több mint 150 helységben megalakított munkatáborokban, lágerekben dolgoztak a végelgyengülésig, vagy egyenesen kivégezték őket. Az elhurcoltak több mint 22%-a, mintegy 20.000-en 8 éven aluliak voltak. Közülük nem sokan élték túl a megpróbáltatásokat. Rájuk is emlékeztek tegnap.

A marosvásárhelyi megemlékezést hagyományosan az Izsák Márton szobrászművész által alkotott holokauszt-emlékműnél tartották. Dub László, a hitközség vezetője héber, román és magyar nyelven mondott rövid imát az elhunytakért, majd Şandor Vasile, a Papiu Ilarian líceum és Benedek Zsolt, a Bolyai Farkas líceum történelem szakos tanárai emlékeztek az eseményre.

Şandor Vasile többek között elismerte, hogy Antonescu marsall adott parancsot az ogyesszai zsidók lemészárlására, mivel az ellenállók merényletet követtek el a helyőrség ellen, s ő volt az, aki Hitlerhez hűen támogatta a holokausztot. A marosvásárhelyi zsidókat sokkal később, 1944. május 3-án és 4-én gyűjtötték össze a volt téglagyár (ma Dimitrie Cantemir egyetem campusa) udvarán, majd bevagonírozták és Auschwitzba küldték. A közel 7000 deportált közül alig 1500-an tértek haza. Többek között a holokauszt eredménye az, hogy ma Marosvásárhelyen a hitközségben alig 190 tagot tartanak nyilván családjaikkal együtt.

Benedek Zsolt a fiatalokhoz intézte leginkább szavait, hangsúlyozva, hogy olyan ártatlan gyerekeket is feláldoztak, akiknek csak „az volt a bűnük”, hogy zsidónak születtek. Azért kell emlékezni rájuk, hogy többé ilyesmi ne forduljon elő a történelemben, s ezért kell tisztelni azokat, akik szenvedtek.

Dub László beszédében hangsúlyozta, bár történészek, szociológusok és pszichológusok is foglalkoztak mindezzel, még mindig úgy érzi, hogy megválaszolatlan a kérdés: miért történhetett meg? Hogyan lehetett működtetni a terrornak azt a szörnyű mechanizmusát, amely 6 millió zsidó halálát okozta? Egyrészt a lakosság passzivitása, a nemtörődömség, a félelem miatt nem álltak ellen a holokausztnak, mi több, olyanok is voltak, akik haszonélvezőként örültek ennek. Ezt a bűnt fel kell vállalni, és azok az államok, emberek, akik részt vettek ebben, bocsánatot kell kérjenek – mondta Dub László –, de ez még nem elég. Azért kell emlékezni, főleg az új nemzedéknek, akik már csak hallomásból értesültek mindezekről, hogy a gépezet soha többé ne induljon be.

Petre Frătean prefektus mintha e gondolatot folytatta volna, hangsúlyozva azt, hogy a mindenkori kormányoknak felelősséget kell vállalniuk azért, ami volt és amit előidézhet az extremizmus, az idegengyűlölet, ezért erősíteni kell a demokratikus államrendszert. Romániának tanulnia kell a múlt tévedéseiből, ezért elfogadhatatlanok azok a megnyilvánulások, amelyek ellentétesek a humanizmussal – hangsúlyozta többek között beszédében a prefektus.

Ennek némiképpen ellentmondva, Ciprian Dobre, a megyei tanács elnöke Romániát felmentette a felelősség alól azáltal, hogy kijelentette, az országnak akkor nem volt kormánya, parlamentje, így az akkori vezetők voltak a hibásak a holokausztért. Majd együttérzését fejezte ki a zsidó néppel a történtekért. Claudiu Maior tanácsos a város nevében kifejtette: a polgármesteri hivatal a sokszínűséget, az értékek promoválását tekinti prioritásnak, s mindezen elvek mellett azért dolgoznak, hogy nemzetiségi hovatartozásuktól függetlenül jólétben éljenek az ittlakók.

A megemlékező beszédek mellett a jelen levő hivatalosságok megkoszorúzták a szobrot, s közben a hitközség nevében szimbolikusan meggyújtották a menora hat gyertyáját a hatmillió zsidó emlékére.