Húsvéti üzenet

A világ összes római katolikus templomában felcsendül a 117. zsoltár 24. verse: „Ezt a napot az Úristen adta, örvendjünk és vigadjunk rajta.”

Munkácsy Mihály: Golgota

A világ összes római katolikus templomában felcsendül a 117. zsoltár 24. verse: „Ezt a napot az Úristen adta, örvendjünk és vigadjunk rajta.”

Valóban méltó örvendenünk és vigadnunk, hiszen a húsvéti „Isten adta napon” azt ünnepeljük, hogy Krisztust keresztre feszítve megölték, de harmadnapra föltámadt, és ez nem leellenőrizhetetlen kósza hír, hanem a hitelre méltó tanúk élete árán bizonyított valóság. Az üres sírhoz érkező János és Péter, a sebeit látó Tamás, a többi apostol, az egykor megrémült asszonyok, életük odaadása árán állítják: „Mi ettünk és ittunk vele, miután föltámadt a halálból.”

Ha csak ennyi lett volna az egész, talán még mindig gyanús üggyel volna dolgunk. De történt valami különös. Azt mondja Péter apostol, hogy a föltámadt Üdvözítő „megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek és tanítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és holtak bírájául rendelt.” Miféle őrült lehet az, aki egy halott nevében ilyenre vállalkozik? Nem voltak a tanítványok őrültek. Nagyon is gyakorlatiasan gondolkodó, normális emberek voltak. De nem tudtak kitérni a tények megcáfolhatatlan valósága elől. A pünkösd napján megalakult Egyház azóta sem tesz egyebet, mint hirdeti a föltámadt Krisztust, fölmutatja és bemutatja a világnak az Ő tanítását, arra biztatja az embereket, hogy azt keressék, amit Krisztus elvár tőlük, az égiekre irányítsák a figyelmüket, ne a földiekre.

Az újszövetségi szentírásban Jézus Krisztusnak közel ötven neve van. Pál apostol a korintusiakhoz írt első levelében azt mondja: „Jézus az Úr!” (12,3). A Biblia rendszeres olvasói felfigyelhettek arra, hogy az evangéliumokban a gonosz lelkek soha nem mondják ki Jézusnak ezt a nevét. Odáig elmennek, hogy „Te vagy az Isten Fia”, vagy „Te vagy az Isten Szentje” – de soha ki nem mondják: „Te vagy az Úr!” Kézenfekvő a magyarázat. Aki azt mondja: „Te vagy az Isten Fia, Te vagy az Isten szentje” az egy tőle független és általa nem befolyásolható tényt állapít meg. Ám azt mondani: „Te vagy az Úr!”, ehhez személyes döntés kell. Ez azt jelenti, hogy az illető Úrnak ismeri el őt, és magát az Ő uralma alá helyezi. Ha az ördög ezt meg tudná tenni, újra angyallá válna. Ez a megszólítás két világot választ el egymástól. Ha kimondjuk: „Jézus az Úr!”, azt jelenti, hogy szabadon az Ő uralma alá helyezzük magunkat. „Önmaguknak élni, ez a halál új neve” – mondja egy lelki író. Életterünk tele van olyan emberekkel, akik csak önmaguknak élnek. Jézus ennél sokkal értelmesebb életet szánt nekünk. Ő azt akarja, hogy életünk legyen, és bőségben legyen. Ő azt akarja, hogy örök életünk legyen. Ezt azonban csak akkor vehetjük birtokba, ha elismerjük, hogy „Jézus az Úr!”.

Oláh Dénes római katolikus főesperes