Húsz éve a szenvedélybetegekért

Segítség a szabadulni vágyóknak

A Bonus Pastor Alapítványról, a magyarózdi terápiás otthonban folyó tevékenységről többször írtuk lapunk hasábjain. A téma súlyára való tekintettel az évforduló kapcsán is szólnunk kell róla, hiszen nap mint nap szembesülünk az aggasztó ténnyel: szenvedélybetegek élnek közöttünk, akik saját erejükből nem képesek a gyógyulásra, és segítségre szorulnak. Az elmúlt húsz év alatt a Mentő Misszió és a Bonus Pastor Alapítvány a kanadai Portage-modellt alkalmazta, amely a leghatékonyabb terápiás módszernek bizonyult. Az elmúlt két évtized alatt több ezer szenvedélybeteg és hozzátartozó fordult a Mentő Misszióhoz. A rövid terápiás programokon több mint 1500-an vettek részt. A magyarózdi drogterápiás otthonban – ahol 18 és 50 év között férfiakat kezelnek – megnyitása, pontosabban 2005 óta közel 300 gyógyulni vágyó vett részt a hosszú távú programban. A terápiában részesültek több mint 75 százaléka absztinens maradt. Azok közül, akiknek nem sikerült a gyógyulás, sokan életüket vesztették. A kezeltek között van alkohol-, drog-, szerencsejáték-, internet- és egyéb függőségben szenvedő beteg – tájékoztatott Adorján Éva, a magyarózdi drogterápiás otthon vezetője. 

Az állami hatóságok nem hisznek a szabadulásban 

A drogfogyasztás esetében az állami hatóságok az ügy jogi oldalára fókuszálnak, nem a betegségre. Mindig a büntetést keresik, és nem hisznek abban, hogy a drogfogyasztó képes a szabadulásra. Úgy tartják, ha valaki drogfüggő lett, az is marad. Arra összpontosítanak – mint Nyugaton –, hogy a beteg úgy éljen a szenvedélyével, hogy ne zavarjon és fertőzzön másokat, használjon steril tűt stb.  Az alkoholfogyasztást magánügynek tekintik. Nincs összehangolt prevenció, nincs „alapszintű” küzdelem, és nincs politikai akarat a szenvedélybetegségek visszaszorítására, pedig ha az igazi prevencióra fordítanák a hangsúlyt, akkor később sokkal kevesebbet kellene költeni a baj orvoslására – hangzott el a sajtótájékoztatón. 

Dr. Horváth Levente, a Mentő Misszió vezetője hozzátette, a drogterápiás központ megnyitásakor jelen levő államtitkár megígérte, hogy két éven belül 

az alapítvány állami támogatásban részesül, de „ez a két év azóta is tart”. 

Az együttérzés és Isten indít bennünket

A sajtótájékoztatón több beszámoló hangzott el. Lőrincz János, a Marosi Református Egyházmegye esperese a mentőmissziónak az egyházi szolgálatban betöltött szerepéről beszélt. Elmondta, nemrég egy statisztikával szembesült, amelyből kiderül, hogy Magyarország tízmillió lakosából 800.000 alkoholfüggő. Ha Marosvásárhely reformátusságának csupán 5 százaléka küzd alkoholproblémákkal, akkor is 1500 lélekről beszélünk, ami óriási szám. Az egyháznak fel kell vállalni a segítségnyújtást, hiszen mindenkinek meg kell adni az esélyt a szabadulásra. A lelkészek tudják igazán, milyen nagy gond az alkoholfüggőség a családokban. Igaz az is, hogy a családtagok tabutémaként kezelik a problémát, s csak akkor keresik meg a lelkészt, amikor a helyzetből számukra nincs kiút. Marosvásárhely kiváltságos helyzetben van, hiszen húsz éve támogatói csoport segít a bajba jutottakon. Működik egy iroda is, ahol szakemberek állnak a függők és hozzátartozóik rendelkezésre. 

Jakab István, a Maros-mezőségi Egyházmegye esperese Egyház és civil szféra együttműködése egy egészségesebb társadalomért címmel tartott előadást, hangsúlyozva, hogy a szolgálat középpontjában az ember kell álljon, az ember testi, szellemi, lelki jóléte. A segítségnyújtás szándéka kell összekovácsolja az egyházat a civil szférával. De nem csak a bajba jutott ember iránt érzett segítségnyújtási szándék, hanem Isten is indít bennünket. A rászorulóval való törődés jó ügy, a jó ügy mindig közösségi ügy – fogalmazott az esperes. 

Dr. Horváth Levente lelkipásztor, a mentőmisszió vezetője az egykori indítékokról, húsz év tapasztalatáról, a függő betegekkel végzett szolgálatban a hit jelentőségéről beszélt. – Amíg saját magamon nem tudok változtatni, mást sem tudok megváltoztatni. Saját magunk megváltoztatása a legnagyobb kihívás. Személyes csodák részesei lehettünk, amikor maguk a szenvedélybetegek tartottak tükröt nekünk. Ma a lakosság 15 százaléka szenvedélybeteg, nagyobb szociális összefogásra van szükség a megelőzésre és a betegek kezelésére. A szenvedélybeteg nem megbélyegzendő, hanem segítségre szoruló ember, s ezt szerencsére nálunk is egyre jobban megértik, akárcsak a fejlett országokban – mondta dr. Horváth Levente, majd újságírói kérdésre válaszolva hozzátette, hogy a jövőben szenvedélybeteg nők számára is kezelési módot találnak, aminek a mikéntje egyelőre még nem körvonalazódott. Elhangzott, hogy az eredetileg a munkaterápiás és a havi ezereurósra tervezett jövedelem-kiegészítésre létrehozott farm állatállományát eladták, az istállókat pedig bérbe adták. A gazdálkodók a bentlakók tejellátását biztosítják. 

Erdő Endre, a Bonus Pastor Alapítvány ügyvezető igazgatója a Radák–Pekry-kastély történetéről beszélt, s arról, hogy az hogyan került Teleki Ilona grófnő örököse, Maria Konradsheim bárónő tulajdonából az alapítványhoz, s milyen munkálatokat végeztek a kastély állagának megőrzésére. – Bevalljuk, sokszor teher a kastély, de emellett kiváltság is. Konferenciatermeket, vendégszobákat szeretnénk kialakítani, ahol táborokat szerveznénk. Célunk a nevelés, hogy a gyermekek ne kövessék azt az életmintát, amit függő beteg szüleik. A terv megvalósításához pályázatokat nyújtunk be, s azon dolgozunk, hogy ezek sikeresek legyenek – mondta Erdő Endre ügyvezető igazgató a sajtótájékoztatón.

Kirekesztés helyett befogadni kell a bajba jutottat

A vasárnapi igehirdetés egy bejelentéssel kezdődött, főtiszteletű Kató Béla püspök az édesanyját ért baleset miatt nem vehetett részt az istentiszteleten. Helyette dr. Horváth Levente hirdette az igét. Prédikációjában hangsúlyozta, hogy Istennél nincs hátrányos helyzetű ember, ő mindenkit befogadó szeretettel vesz körül, mindenkitől elüt, amit megszoktunk e gőgös, öntelt világban. – Mondhatnánk, sokat tett a Mentő Misszió és a Bonus Pastor a bajba jutott emberekért, de valójában nem mi tettük, hanem Jézus tette ezt általunk. Engem a felebarátodon keresztül szeress, ereszkedj le hozzá, s szeresd! Fogadjátok el egymást, ez egy új parancsolat! – fogalmazott Horváth Levente. 

Az istentisztelet keretében Bartha Éva pszichológus vetített képes előadást tartott a húsz éve zajló missziós munkáról, majd Adorján Éva, az ózdi terápiás otthon vezetője a sepsiszentgyörgyi Kozma Ferenccel beszélgetett, aki az ózdi otthonban vett részt a terápián, s akinek kilenc hónapi óriási küzdelemmel sikerült megszabadulni szenvedélyétől, az alkoholtól, miután mindenki cserbenhagyta, elvesztette a feleségét, gyermekeit. Ózdon tapasztalta meg a befogadó szeretetet, amiben már nem hitt. Megrázó történet volt!

Szabad emberként, kezdeményezésére Sepsiszentgyörgyön is létrehozták a támogató csoportot, amelyet ő vezet. S ezzel Erdély-szerte tizenhárom csoport működik.