Idén két lovas íjász tábor

A nagy érdeklődésre való tekintettel idén két lovastábort szerveztek a Nyárádmente Fesztivál keretében. Ez Pászka Lehel oktatót is meglepte, habár tudja, milyen kemény munkát végez ennek érdekében az önkormányzat – mondta el lapunknak, amikor az első tábor végén meglátogattuk a nyárádszeredai oktatóhelyet.

A hét a lóval való ismerkedéssel kezdődik, hiszen mindig vannak új gyerekek vagy olyanok, akik nemigen vannak lovak közelében, márpedig egy ilyen lovas íjász táborban olyan tapasztalatokat szereznek, amelyekkel el tudnak indulni a „lovas” életben. Nagyon fontos tudni, hogy a lótól nem kell félni, szeretni kell, de ez nem veszélytelen sportág, már csak az állat és a gyerek közötti tömegkülönbség miatt sem. Megmutatják a ló jó oldalát is, hogy szelíd és okos állat, de azt is tudnunk kell, hogy mi történhet, ha valaki leesik a lóról – vezet be a hét programjába a székelyföldi világrekorder lovasmester. A gyerekek hamar belelendülnek a foglalkozásokba, elkezdenek önállóan lovagolni, egy-két nap után az eséstechnikákat és a balesetmegelőzést is tanulják és gyakorolják, mert a legjobb lóról is le lehet esni. Közben íjászatot is tanulnak, s mivel a gyerekek nem bírnák egész nap a lovas gyakorlatokat, a nagy hőségben lóhoz kapcsolódó kézműves-foglalkozások folynak (patkókat és álomfogókat, lófejeket, lovaglókat készítenek, magukat a lovakat is befesthetik), gyakorolják az íj tartását, töltését, a célzást és lövést. Amikor már mindez megy, elkezdik a lovak hátán gyakorolni az íjászatot. Ott már sok dologra kell figyelni egyszerre, az egyensúlytartástól a ló irányításán át az íjazásig. A két csoport, mintegy hatvan gyerek, szombaton a fesztivál keretében bemutatót tart a tanultakról, ezért néhány nap alatt meg kell tanulniuk szőrén megülni a lovat, ismerniük kell egy-két eséstechnikát, és tudniuk kell lőni a mozgó ló hátáról célpontra. Az oktató hat lóval érkezett a táborba, minden állatra négy-öt gyerek jut, ezt a csapatot át tudja látni, és mindenkit irányítani tud, az önkéntes segítőkkel együtt.

Nagyon ügyesek a gyerekek, de Pászka Lehel úgy látja, hogy a két év járvány nem tett jót, zárkózottabbak lettek, kényelmesebbek, nem járnak a természetbe. Bátorítani kell a szülőket, hogy találják meg gyermekeikkel a visszavezető utat, mert ha most elszakadnak a természettől, soha nem fogják tisztelni, óvni és vele együtt élni. A táborban a táblagépezés helyett a gyereknek mindent „kötelező” csinálni, ami otthon „tilos”, itt lehet és kell szaladni, ugrálni, gurulni. A gyerekek szembetalálják magukat a képességeik korlátaival vagy hiányával, így egymásra vannak utalva, figyelniük kell egymásra, segíteniük kell egymást, fegyelmezetten kell viselkedniük, mert a gyakorlatok nem könnyűek és nem veszélytelenek, és itt szembesülhetnek azzal is, hogy a lóval milyen finoman kell bánni.

Pászka Lehel elismerően beszélt arról a munkáról, amit az önkormányzat 2017 óta végez a lovastáborok érdekében, ezért jónak látná, ha felnőtt-táborokat is szerveznének, és itt is létrejönne egy lovas csapat, amely értékeli ezt a kultúrát, és hasznát is venné a jövőben.